2021. február 18-án mutatja be a tatabányai Jászai Mari Színház László Miklós vígjátékát, az Illatszertárt, Szikszai Rémusz rendezésében.

Az Illatszertár klasszikus, romantikus komédia, mely a boldog békeidőkben játszódik, Budapesten egy Váci utcai drogériában. Közeleg a Karácsony, mindenki lót-fut, bevásárol. A pilinkéző hóesésen át halljuk a város zaját, a csilingelő villamosokat, az autók tülkölését. A 20-as évek végének Budapestje, a Körút, a sárga villamos, a városligeti jégpályára igyekvő fiúk, lányok boldog nevetése, a csatos korcsolyák, az utolsó gondtalannak hitt évek.

Igazi békebeli illatszertár, ahol nem eladók dolgoznak, hanem boltoskisasszonyok és drogisták, s a megrendelt árut a kifutófiú viszi házhoz biciklin. Az illatszertár tökéletes gépezet, mely a gazdasági válság miatt ritkuló betévedő vevőket a legnagyobb alázattal, tisztelettel szolgálja ki. A kisasszonyok mindig csinosak, frissen fodrászoltak, s szinte egy hallhatatlan keringő légies dallamára mozdulnak. Azt hihetnénk se nekik, se a drogista fiúknak nincs soha semmi gondja, más se foglalkoztatja őket, mint hogy eltalálják a kézkrémben a vazelin helyes arányát.

Pedig igen. Más is jár a fejükben. Szerelmesek vagy éppen szakítanak, csalnak vagy megcsalatnak, álmodoznak vagy éppen elvesztik az álmaikat, illúzióikat, attól függ, kiről van szó. Keserédes színjáték ez, ami egyszerűen szép. Szép a története, szép a világa, még a szomorúsága is szép.

Szikszai Rémusz rendező az Illatszertár című darab kapcsán úgy nyilatkozott: „A színdarab kiválasztását egy hosszú beszélgetés előzte Crespo Rordrigóval. Én már szinte hazajárok Tatabányára, talán ez az ötödik évad, hogy itt dolgozom. Nagyon jól ismerem a társulatot, és ők is ismerik, hogyan gondolkodom. Egy ilyen darab kiválasztásánál sokat számít, milyen előadások vannak még az évadban, milyen környezetbe kell behelyezni az adott műveket. Az idén nekem jutott az a feladat, hogy ezt az édes-keserű, látszólag nosztalgikus darabot elővegyem, ami egyébként egy nagyon szép emberi történet. Nagyjából a ’30-as évek elején játszódik az első világháború után, egy polgárháború és egy világválság után, de még a második előtt. Abban a látszólagos boldog békeidőben, ahol azért az emberek idegrendszerében nem múlt el nyomtalanul a történelem. Ha most belehelyezzük magunkat egy ilyen korba, elképzeljük, hogy tíz évvel ezelőtt még világháború volt, nyolc évvel ezelőtt egy polgárháború, majd egy olyan gazdasági világválság, ahol majd’ mindenki éhen halt, akkor már rögtön nem egy feltétlenül idilli képet kapunk.Az Illatszertár igazi zsáner, és engem nagyon érdekel, hogy rendezőként mihez tudok kezdeni egy olyan jellegű művel, amilyet még nem nagyon rendeztem. Nekem ez különösen izgalmas.

Persze a pandémiás helyzet is benne van a dologban, hogy egy úgymond otthonos, békebeli vagy annak látszó művel csalogassuk vissza a nézőket a színházba. Egy olyan darabbal, aminek speciális bája van, tényleg csak látszólagos az édes-keserűsége, és valahol – a maga módján – nagyon durva és mély.”

Szereplők

Hammerschmidt, droguista  Kardos Róbert Asztalos úr  Crespo Rodrigo
Sipos úr  Széles Tamás Kádár úr  Mikola Gergő
Balázs kisasszony  Szakács Hajnalka Rátz kisasszony  Bartos Ági
Molnár kisasszony  Pilnay Sára Árpád, kifutó  Figeczky Bence
Jancsi, kifutó  Maróti Attila. Cseléd/Vásárló  Tóth Rita
Detektív  Mihály Csaba Rendőr  Megyeri Zoltán

Közreműködnek a Népház Show Formációs Táncegyüttes táncosai.