A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Ahogy tetszik című alkotása is szerepelt a Thealter Fesztiválon. Az alábbiakban Ferencz Hedvig írását olvashatják a produkcióról. Az írása a thealter blog jr keretein belül született.

A Thealter blogját ITT követhetik.

Ferencz Hedvig: „Több alkatrészből áll”

Nemes célokkal, keserű gyűlölettel, lenézéssel, férfiruhában nőként, menekülve, keresve –mindenhogyan megtörténik a bolyongás az ardennes-i erdőben. Szilvay Máté marosvásárhelyi vizsgarendezésében az erdő kinőtte magát, magára szabta a zsinagóga tereit és saját vágyainkat is. Kell-e a szerelem? Megbocsátjuk-e a világnak, hogy olyan amilyen, ha szerelmet ad nekünk? Bolondként vagy bölcsként jobb élni, kell-e választani a kettő közül?

Míg az „álnok udvarban” vagyunk, fekete sarkok vesznek körül. Korhű öltözet és nyelvezet keveredik mai ruhadarabokkal, gesztusokkal és eszközökkel – ki gördeszkán, ki fűtőtesten érkezk, Orlando mai kamaszként nyomja a workoutot. Semmi túljátszás, épp csak jelen vannak a mai szokások, kortalanná simítva Shakespeare történetét.

Ahogy a fiatalok útra kelnek, kinyílik a tér, a padlóról lekerül a fekete fólia, a fények megváltoznak. Az erdőben tisztábban mutatkoznak meg a vágyak, kérdések és az esetleges válaszok.

Orlando teste már nemcsak bábu, összedőlt lelke is összeszedi magát. A bujdosni indult szereplők létbizonytalanság helyett szabadságra lelnek. Jacques számára a vágyakkal teli erdő is csak színház, melyet átláthat, elemezhet és bírálhat.

A marosvásárhelyi színészhallgatók precízen pakolják a hangsúlyokat szerelemről vidámságra, onnan a világfájdalomra és vissza. Jacques (Varsányi Szabolcs) finoman bontja ki azt a kritikát, mellyel a gondolkodó ember szemléli a világot.

„Monsieur Melankólia” folyamatosan felhívja a figyelmet világunk fonákságaira – nem hagyja, hogy szemeteljenek, fába véssenek, felveszi az eldobott papírdarabot –: mintha csak ezért lépne be a darabba, hogy külső szemként vizsgálja a fiatalok szerelmét, a bolondok bölcselkedését, közös vergődésüket és vidámságukat.

Ez utóbbiból nem kér, mert az maga a megúszás. Megúszni pedig nem éri meg a világot.

Orlando nemes célokkal téblábol a világban, s bár bátyja miatt értéktelennek tartja életét, kirángatja magát a helyzetből: közhelyes bölcsességeket sorolva kúszik át a színpadon. A konyhai falvédő színvonalán válaszol, biztat és ír verset. Jacques elkerüli a szerelmet, és ahogy az erdő szerelemmel teli, vidám térré válik, otthagyja a lázadókat. Közben azért vágyik rá, világfájdalmának a többiek könnyed vidámsága is a része. Ahogy ő mondja, több alkatrészből áll.

Ez az éles szembenállás nem oldódik fel, mert a valóságban sem történhet így. Mindig kell lennie Orlandónak, szenvedélyes pásztorfiúnak és Jacques-nak is. Így néz ki az erdő, a színház, a világ. Több alkatrészből áll.

(Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem: Ahogy tetszik)

Fotó: thealterphoto2021

A Thealter blogját ITT követhetik.