Epres Attila színészt a fia szabadulóművésznek tartja, mert sehol sem marad meg ott, ahol megcsontosodnak a dolgok vagy ahol a hűségre hivatkoznak. Veiszer Alinda műsorában az alkotó arról is beszélt, hogy milyen ambivalens viszonya volt Eszenyi Enikővel, hogyan élte meg rákbetegségét és miért hívatta magát Istvánnak az általános iskola elején – adta hírül a Telex.
Epres Attila a főiskola elvégzése után 16 évig vidéki színházakban játszott, csak 40 évesen szerződött fővárosi társulathoz: „Nem izgatott a dolog, hogy budapesti legyek. A felvételi előtt nem nagyon jártam addig a városban. A főiskolás évek alatt sem szerettem bele. Egy csomó dolog irritált: az árulás, aljasság, irigység, amelyek egy sűrű közegben gyakran jelentkeztek. Nem vágytam arra, hogy négy mondat helyett majd tizenkettőt kikönyököljünk magunknak” – mondta a színész Veiszer Alinda műsorában, amelyet itt tud megtekinteni jelképes összegért.
Játszott Egerben, Zalaegerszegen, Szolnokon és Kecskeméten, mire elszerződött Marton László Vígszínházába már főszerepek során volt túl. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: ha nem érzi úgy, hogy benne gondolkodnának, akkor más munkahelyet keres, de amikor valahonnan távozott, mindig valamiféle sötét erővel találkozott, amivel nem akart már küzdeni.
Veiszern Alinda megjegyezte, hogy Marton László, majd a Vígszínház igazgatói posztját tőle átvevő Eszenyi Enikő neve is rosszul öregedett a hozzájuk kapcsolódó botrányok miatt, és arról kérdezte Eprest, ez hogy érinti őt. A színész úgy vélekedett: Marton és Eszenyi egymástól tanultak, a régi reflexek öröklődtek tovább, ami színészek és más kollégák megalázásával járt. „A következő igazgató ugyanúgy megalázta a színészeket, leüvöltötte a fodrászt, bármit megtehetett. Megpróbálták ezt velem is megtenni, de látták rajtam, hogy nem érdemes. Ha valaki visszaél a hatalmával, az végzetes hibát követ el, nem 1990-ben vagyunk, hanem 2022-ben” – mondta Epres.
Eszenyivel kölcsönösen tartottak egymástól. Epres saját bevallása szerint tudta, hogy Eszenyi bosszút fog állni, ha valamilyen kérésnek nem tesz eleget, még a kirúgás is szóba került, pedig tudta az igazgatónő, hogy kemény fából faragták.
„Eszenyiről sokféle tapasztalatom van. Rengeteg szeretet és törődés is van benne, amikor rákbeteg lettem, ő volt az, aki először felhívott”
– jegyezte meg Epres.
A színész a cseh rendező Jíri Menzel elméletét osztja, szerinte nem lehet feszültségben alkotni, frusztrált emberek között, a jó kedélyű, baráti légkörnél nincs nagyobb teremtő erő. Epres Attila arról is szót ejtett: szeret próbán is viccelődni, amikor rászólnak, hogy itt kemény munka folyik, erre azt mondja, hogy ő játszani szeretne.
Veiszer Alinda még egy nevet felhozott a színész múltjából, Bodolay Gézáét, aki Epres rendezője volt, és szoros kapcsolatban álltak, de miután Bodolay szerepet vállalt az új Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) vezetésében, megromlott a viszonyuk.
„Emiatt nem vagyok vele beszélő viszonyban. Gyász, egy rendes gyász ez. Nem foglalkozom vele sokat, de az fájt, hogy mi szellemi testvérek voltunk, és ez megszűnt, nem tudok mit mondani arra, amit csinált” – mondta Epres, aki a Free SZFE-t ma is támogatja.
Epres Attilát sokáig balhés színésznek tartották, a rendszerváltás idején például részt vett a tiltakozásban, Egerben a helyi vezetés ellen, és később sem félt konfrontálódni: „Akit balhésnak tartanak, az gondolkodik. Azzal az a baj, mint Luciferrel. Én mindig szeretnék Lucifer maradni. Mindig szeretném megpördíteni az érmét, és mögé nézni, és azt kapirgálni, ahol a baj van. Arról nem beszélek sokat, ami jó, azt csak élvezem” – fogalmazott a színész.
Utoljára az Örkény Színház társulatának volt a tagja, de közel 11 év után szabadúszó lett. Ehhez a járványidőszak is bátorságot adott, mert akkor megtanulta, hogy csak azt csinálja, amihez kedve van. Örül, hogy már nem függ hiú döntésektől, és nem piszkálja föl a vezetőket, akikben válaszul bosszúvágy vagy szorongás ébred.
„Működik az élet akkor is, ha nincs biztonságot adó társulat. Sokféle skillem van, tudom, hogy nem maradok megélhetés nélkül. Szinkron, sorozat. Sok lábam van. Elsősorban beszélő színész vagyok. Jól mozgok a színpadon. Tavaly megmentettem egy előadást, 33 oldalt tanultam meg egy nap alatt. Azért vagyok jó beugró, mert imádom, amikor elszabadul az endorfin. Ez nem versenyszellem. Ezért élünk, az izgalomért és a szerelemért. A felfedezés, a kaland, az ismeretlen iránti vágy, akinek ez nincs, az nem él olyan jól szerintem” – fejtette ki Epres Attila.
Epres felidézte, hogy gyerekként is nagy szabadságvágy hatotta át. Amikor általános iskolás lett, elrohant az évnyitóról, úgy kellett megfogni. Ezután Epres Istvánnak hívatta magát, és erről szülei is csak pár hónap után értesültek. „Biztos úgy éreztem, hogy ez inkognitó, és így nem vagyok azzal a gyerekkel azonos, aki meglógott. Az egész életem ilyen. A fiam úgy hív, hogy szabadulóművész. Ha valami megcsontosodott, ha elhangzik, hogy “hűség”, hogy “illik”, akkor elkezdek viszketni, és kitörök valamelyik irányba.”
Az interjúban Epres a rákbetegségéről is hosszabban beszélt, többek között arról, benne fel sem merült, hogy lelki eredete volna, és csak arra gondolt, hogy túl kell élnie.
“Tíz percig gondolkodtam azon, hogyan fogom kinyírni magamat, ha azt mondja az orvos, gyógyíthatatlan beteg vagyok. De minden forma visszataszító volt – a drámairodalomban és a történelemben sok híres öngyilkosság van – , hogy mire beértem, elvetettem a lehetőségét. Vagy hülyén néztek ki, vagy a hozzátartozóim szenvedtek volna tőle” – árulta el Epres Attila.
Az orvos végül 70 százalékos esély adott a gyógyulásra, és Epres a sugárkezelések hatására meggyógyult. Azt mondja, azóta önzőbb lett, nem hagyja, hogy rossz napjai legyenek. Ha valaki akadályozni próbálja, azzal inkább nem is foglalkozik: „Egy bizonyos kor után már nem áll jól a forradalom, ezeknek a csodálatos srácoknak és lányoknak volt dolguk a forradalom a Free SZFE-n. Mentem is velük mindenhová. Még most is patronálom őket, amit tudok, megteszek ebben az ügyben, bár tök reménytelen.”
Epres szerint minden szabad művésznek kötelessége közvetett módon politizálni, és egy valamire való alkotó ember nem lehet hatalompárti. „Mert a hatalom önmaga felé fordul egy éven belül Magyarországon. Nem tisztul a közélet, és zajlik egyre igényesebben és gazdagabban az élet. Mindig van egy önös szabadrablás.”
Azt mondta, mélyen egyetért azzal a hevülettel, amit például Molnár Áron noÁr képvisel a klipjeivel, ezért is vállalt szerepet az egyikben, amelyben a pedagógusokat támogatták. „Nagyon fontos, hogy olyan előadásokban szerepeljek, amelyek a kor betegségeinek a lenyomatát adják.”