2024. június 7-én került sor a Pesti Magyar Színház évadzáró társulati ülésérése, melyen többek között az évad legjobbjainak járó díjak is átadásra kerültek. Az előző két évadhoz hasonlóan a közönség ismételten a mosonmagyaróvári születésű fiatal színészt, Pásztor Ádámot szavazta meg „Az évad legjobb színésze” díj nyertesének. Az elismerés elnyerése mellett Ádám elárulta, hogy újra szabadúszóként folytatja pályafutását a 2024/2025-ös évadtól.

Az újabb díj elnyeréséről, a szabadúszói státuszának ismételt előkerülésének hátteréről, az elmúlt három évről és a jövőbeli tervekről beszélgettünk Ádámmal. 

Először is szeretnék gratulálni az újabb Közönségdíjhoz, melyet zsinórban három éve Te vihetsz haza. Milyen érzések kavarogtak benned, amikor megtudtad, hogy ismételten Neked ítélték meg a nézők ezt az elismerést? Számítottál rá?

Hatalmas öröm és megtiszteltetés volt, hiszen a közönség visszajelzése megunhatatlan elismerés egy színész számára. Az, hogy az ember egyszer elnyeri a közönség bizalmát, nem prognosztizálja, hogy másodszorra vagy akár harmadszorra is a magáénak tudhatja ezt az elismerést, hiszen nagyon erős mezőnyben mérettetem meg magam évről évre. Tehetséges kollégákkal vagyok körülvéve, akik prózában és zenés előadásokban is egyaránt erősek. 

A 2023/2024-es évadban több új bemutatód is volt. Az Ezeregy éjszaka mellett a Jó estét nyár, jó estét szerelem és a Rómeó és Júlia című előadásokban szerepeltél. Miket tanultál ezekből az produkciókból és próbafolyamatokból?

Mindhárom nagy fontossággal bírt számomra. Az Ezeregy éjszaka esetében nagy volt a bizonyítási vágy, hiszen a Szegedi Szabadtéri sztárszereposztás után a mi társulatunk is szeretett volna bizonyítani, hogy ez az előadás “házon” belül is nagyot tud durranni. A visszajelzések szerencsére igazoltak minket. A Jó estét nyár, jó estét szerelem színészileg volt egy nagyobb falat, mivel előttem nagy elődök formálták meg ezt a szerepet és szerettem volna valami újat kihozni nem csak a karakterből, hanem magamból is, illetve a Sinkovits Imre Színpad intimitása is egy új helyzet volt számomra, egy sokkal finomabb játékstílust követelt meg tőlem. A Rómeó és Júlia esetében az idő tényezője volt a legnagyobb „ellenségünk”, hiszen az előbb említett Jó estét nyár, jó estét szerelem április végi bemutatója után 4 nappal már a színpadon kellett megkezdeni a próbákat, ahol egyébként a futó előadások végett nagyon kevés lehetőségünk volt dolgozni. Ilyenkor hatalmas bizonyítási vágy van bennem, hogy a körülmények ellenére is valami igazán jót tudjak kihozni magamból, illetve a helyzetből. Minden szerep egy új tanulási folyamat és egy új lehetőség, hogy magamból is új dolgokat mutathassak meg.

Nagyszerű darabokban láthatott Téged ebben az évadban is a közönség a Magyar Színházban. Ha jól számoltuk nyolc előadásban töltöttél be idén fő – vagy kiemelt szerepet. Neked melyik volt a kedvenced? 

Az összes futó előadásomat nagyon szeretem. Élvezem, hogy egyik nap infantilis zebraként ugrálok, egy másik nap felelősségteljes vezetőként próbálok vigyázni egy csapat gyerekre, egy harmadik este pedig olyan karaktert alakítok, aki eljátssza, hogy társadalmilag felsőbb rétegből érkezik és ezzel csábít el nőket, majd ebbe a játékba bele is bukik. Sorolhatnám még a további szerepeket, mindegyiknek megvan a szépsége és a nehézsége is. 

Pár napja ünnepelte a Puskás, a musical a 100. előadását az Erkel Színházban, hamarosan a Vámpírok bálja érkezik a 350. előadásához, illetve A Pál utcai fiúk is 100. jubileumhoz érkezik Debrecenben. Ezek hatalmas számok és mindegyikben az indulás óta jelen vagy. Szerinted mi a titkuk? 

Az, hogy nem csupán kőszínházi keretek közt tud létrejönni egy társulat, hanem különálló előadások mentén is. Ez a fajta kikacsintás a fix társulati létből mindig hoz magával egy frissességet és plusz energiákat, amik egyébként oda-vissza hatnak. A felsorolt darabokban az a közös, hogy mindenki máshonnan érkezik és az egyénisége kisugárzik a nagy egészből, talán ez a legfontosabb. Ezeket a néző is megérzi és ezek a fantasztikus számok is ezt tükrözik.  

Természetesen nem tudok elmenni szó nélkül amellett a tény mellett, hogy három év után újra szabadúszóként folytatod a pályafutásodat. Miért hoztad meg ezt a döntést? 

Csodálatos három évet töltöttem el a Magyar Színházban, amiért hálás vagyok, mert olyan szerepeket játszhattam el, mint Harún, Hosszú, Bill Sikes, Marty, Benvolio… 19 éves korom óta szoros kapcsolat fűz ehhez a színházhoz, tehát a jó viszony fenntartása fontos számomra, illetve az, hogy a jövőben is számíthatnak rám és örömmel megyek bármikor, ha hívnak. A döntésemet több ok – okozati állapot idézte elő, melyeket azért nem szeretnék most kifejteni, mert az már a múlt és szeretnék inkább a jövővel foglalkozni. A társulati státusztól egyáltalán nem zárkózom el, ha az élet úgy hozza, hogy a későbbiekben kapok egy olyan lehetőséget, ami ezzel a fajta felállással jár, elképzelhető, hogy élni fogok vele.

Színészként mennyire nehéz megélni az anyaszínházi elszakadást?

Nehéz, mert nagyon szeretem a társulatot, mely nem csak szakmailag, de emberileg is kimagasló. A szabadúszó lét nem ismeretlen számomra, a legtöbb szakmai kapcsolatomat ennek a létnek köszönhetem. Sok olyan szerepem van, ami abból a korszakból maradt meg. Szerintem ez is egy fontos referencia, hogy ezek az előadások a mai napig repertoáron vannak. Visszatérve a kérdésedre én ezt nem tekintem egy végleges elválásnak, ahogy fentebb is említettem, nyitott vagyok a további együttműködésre.

Azt lehet már tudni, hogy milyen szerepeket tartasz meg a színházban, vagy esetleg egyet sem? 

Az egyeztetések zajlanak, még nem tudok semmi hivatalosat mondani, de ígérem, amint lezárult ez a folyamat meg fogom osztani az információkat. Minden szerepemhez mély érzelem köt, hiszen egy-egy karakter megformálása, kialakítása nagy munka és felelősség, így magától értetődik, hogy nehéz lenne elengedni őket, azonban egy ilyen helyzetben erre is gondolnom kell.

Szabadúszóként milyen terveid vannak? 

Többen hitték azt, amikor megtudták a döntésemet, hogy tervek nélkül vágok ennek neki, de ez természetesen nem így van. Sok előadásom van Győrben, Debrecenben, Budapesten, Mosonmagyaróváron… melyeket továbbra is fogok játszani és szerencsére több felkérést is kaptam már készülő produkciókra, ezeknek a tárgyalási folyamatai már zajlanak. 

2024 őszén például lesz egy új bemutatóm Budapesten, amiről még csak annyit árulhatok el, hogy nem zenés, egyszemélyes és egy teljesen új arcomat fogom tudni megmutatni a közönségnek. Ezzel az előadással kapcsolatban nagyon izgatott vagyok, mert egy bátor vállalás, de már évek óta szerettem volna részese lenni egy ilyen projektnek. Most végre adódott a lehetőség és lecsaptunk rá.

Szerző: Farkas Kitti