Vágó Gábor januártól tölti be a Magyar Állami Operaház műszaki igazgatói tisztségét. A korábban multiknál és a Fővárosi Önkormányzat moziüzemeltető cégénél komoly tapasztalatokat szerzett szakemberrel céljairól és elért eredményeiről beszélgetett Szentgyörgyi Rita.

Az interjú az Operamagazinnal együttműködésben jelenik meg.

Egész pontosan milyen szakmai előzmények után nyerte el a megbízatást az Opera műszaki vezetésére?

1994-ben végeztem Szegeden élelmiszeripari gépészmérnök szakon. Pályafutásomat a Mars kisállateledelt gyártó cégénél, Csongrád-Bokroson kezdtem, ahol először műszakvezető voltam, majd termelési igazgatóként dolgoztam. 1996-ban költöztem Budapestre. Egy rövid ideig a chipsgyártással foglalkozó PepsiCo Snacks logisztikai vezetőjeként ténykedtem, majd tizenhárom évet a McDonald’s logisztikai cégénél töltöttem először ellátóbázis-vezetőként, majd üzemeltetési igazgatói munkakörben. Ezt követően a Budapest Film Zrt. üzemeltetési és műszaki vezetőjeként dolgoztam nyolc évig. Emellett különféle projektmunkákban is részt vettem, például 2011-ben a Sziget Fesztivál egyik építőcégének műszaki vezetőjeként.

Milyen módon kötődik az opera műfajához?

A színpad világa kamaszkorom óta az életem része, és most az operán a sor, hogy még jobban megismerjem. Amióta bepillanthatok a kulisszák mögé, még jobban érdekel a színház, amit gyönyörű és izgalmas univerzumnak látok. Amatőr szinten foglalkozom zenéléssel, fénytechnikával és hangosítással, így a hang- és fénytár munkáját már valamelyest ismerem. Úgy gondolom, ez is közrejátszott abban, hogy engem választottak a posztra, a már megszerzett műszaki és épületüzemeltetési tapasztalataim mellett.

Milyen új kihívásoknak néz elébe?

2019-ben egy humántanácsadó-cég keresett meg az operaházi lehetőséggel. Abból a szempontból nem volt újdonság számomra, hogy eddig is ezen a vonalon dolgoztam, csak a cégek profiljában és nagyságrendjében volt különbség. Korábban több nagy projektet is végigvittem Európa-szerte, a McDonald’snál például raktárbővítéseket, raktárberuházásokat, továbbá szoftverfejlesztési-tanácsadóként is közreműködtem több külföldi országban. Az Operához egy nagyon speciális időszakban kerültem, úgy is fogalmazhatnék, hogy bedobtak a mély vízbe. Jelenleg a fő projektünk az Eiffel Műhelyház elindítása. A márciusban kihirdetett, a koronavírus okozta veszélyhelyzet azonban erősen befolyásolta a munkánkat, a karantén és veszélyhelyzet miatt a próbák és az előadások szüneteltek, így az épület sem működhetett még normál üzemmódban. Áprilisban a beköltözést bonyolítottuk az Opera külső, bérelt raktáraiból, ahol elsősorban díszleteket, jelmezeket tároltunk. 

Milyen tapasztalatokat szerzett az eddig eltelt idő alatt?

Örömmel és jó szívvel mondhatom, hogy nagyon jó társaságot ismertem meg a művészeti területeken, és a hozzám tartozó egységekben dolgozó munkatársak személyében. Nagyon segítőkészek, és azt tapasztalom, hogy nagy odaadással és elhivatottsággal végzik a munkájukat. A színpadi tárvezetők a közvetlen beosztottjaim, így leggyakrabban velük tartom a közvetlen kapcsolatot. Az öt színpadi tár mellett az épületüzemeltetési osztály és ezen belül a gondnokság tartozik hozzám, nagyjából háromszáz-háromszázötven kolléga. Ez mindenképpen kihívást jelent számomra, mert eddig még nem vezettem ilyen nagy létszámú csoportot, a korábbiakban maximum százhúsz főt irányítottam. Most elsősorban az a feladatom és egyben a legfőbb célom, hogy ezt a funkciót a legjobb minőségben lássam el, és minél hamarabb megismerjem az intézmény működését, hogy hasznos tagja lehessek e csapatnak.

A gyakorlatban milyen a munkarendje a koronavírus okozta rendkívüli helyzetben?

Minden reggel az Eiffel Műhelyházban kezdek, ahová a hang- és fénytár dolgozói, a kellékesek, a díszítők – természetesen megfelelő védőeszközökkel ellátva – átköltöztették a különböző raktárakból a felszereléseket, a díszleteket és a színpadi kellékeket. Ha a helyzet igényli, esetenként utasításokat adok. Napi kapcsolatban vagyok a tárvezetőkkel. Igyekszem a lehető legtöbb időt tölteni a tárakban dolgozó kollégák között, hogy megismerjem a teendőiket, megtudjam milyen megoldásra váró problémák merültek fel. Azt gondolom, hogy egy vezetőnek nagyon fontos feladata, hogy első kézből ismerje a beosztottjai tevékenységét, mert úgy tudja hatékonyan irányítani őket, ha rálátása van a munkájukra. 

Az Andrássy-úti dalszínház megnyitása is közeleg. Milyen mértékben kapcsolódott be év eleje óta az ott folyó munkálatokba? 

Egyelőre a színpadi tárak működtetése és az Eiffel Műhelyház beindítása az elsődleges megbízatásom, de ezzel párhuzamosan, és fokozatosan szerepet vállalok az Operaház felújításában is. Nemrég bekerültem abba a vezetői csoportba, amelyik az Andrássy-úti épület tervezése és kivitelezése során felmerült kérdéseket fogja szakmai szempontból megvizsgálni és megválaszolni. A tervezők egyeztetnek a különböző szakterületek vezetőivel arról, hogy bizonyos helyiségek, terek hogyan legyenek kialakítva funkcionalitás és használhatóság szempontjából. Tudomásom szerint például okosszékek beszerelését tervezik a nézőtéren, amely megoldást több környező ország operaházaiban is alkalmazzák már. Ez azt jelenti, hogy az ülőalkalmatosságok háttámlájába egyfajta interaktív kijelző kerül beépítésre, amelyen az előadások alatt több nyelven is megjeleníthető a szövegfelirat, továbbá a nézők információkat kaphatnak az adott produkcióról, illetve a színházban történő más eseményekről is.

Az elmondottak alapján azt hiszem, kimondhatjuk, hogy elérte pályája zenitjét.

Valóban. Óriási megtiszteltetés egy ilyen patinás intézmény műszaki vezetőjének lenni. Úgy látom, ez egy olyan csúcspozíció, amiről nagyjából minden technikai szakember álmodik. Ha innen tudnék nyugdíjba menni, akkor elmondhatnám magamról, hogy sikeres karriert futottam be.

Szerző: Szentgyörgyi Rita

Köszönet az Opera Magazinnak!