Súlyos családi traumákat dolgoz fel a PopUp Produkció legújabb darabja, A TE ANYÁD Telihay Péter rendezésében.

Anya csak egy van. Lánytestvér kettő. Apa balesetben halt meg, de nem biztos. Anya szeret, de lehet, hogy magát jobban szereti. Mi történik, ha az otthon nem elfogadó, biztonságos közeg?

Popup lélekmosdatás a Patyolatban egy kegyetlenül empatikus történettel három önzés titkos párbajáról, szembeúszó szerelemmel. 

Vígh Anita első drámája a transzgenerációs kudarc anatómiája, ahol mindenki tettes és áldozat.

Morvai Blanka – Bandor Éva, Kardos Lotti – Döbrösi Laura, Kardos Alma – Bakonyi Alexa, Kiss Nati – Balla Eszter, Hupper Dávid – Felcser Máté, Budai Máté – Szalay Bence 
rendez: Telihay Péter
díszlet: Molnár Anna, jelmez: Katona Bálint 

Következő előadások: 
A te anyád május 5.
A te anyád május 8.
A te anyád máj 13.

Hogy talált meg titeket ez a történet?

Alexa: Az író, Vigh Anita, kedves régi ismerősöm megkeresett a darabbal. Olvassam el, ebben a szerepben rám gondolt, vállalom-e. Huncut volt, a szerep neve (akkor) Kardos Alexa volt, kísérteties elemekkel tűzdelve az életemből. De nem tudhatta, hogy évek óta kerestem egy méltó anya-lánya duót Bandor Évával; úgyhogy ráharaptam. 

Péter: Én a netről ismertem meg a Popup Produkciót. Imponált a megszállottságuk, a bátorságuk és a kreativitásuk, ahogyan dacolva minden körülménnyel (amelyek többnyire lehetetlenek), létrehoztak egy produkciót a semmiből. És ezt én a közösségi platformokon díjaztam is. Ezek után keresett meg Alexa és szívesen mondtam igent a felkérésre. Megtisztelőnek éreztem és komoly kihívásnak tartom, hogy nálam jóval fiatalabb kollégák úgy érzik, ezt a vállalkozásukat rám bízzák.

Máté: Péter érdekes figura. „Picit én”, csak pár évvel később. Amiben viszont különb, hogy ha velem lett volna érettségi szóbelin: a seggéből kihúzva is értette volna Pilinszky Apokrif művét velem ellentétben.

Péter: Izgalmas, felkavaró szöveg A te anyád. Inspiráló foglalkozni vele. És nem mellesleg nagyon inspirál a társulat is. Régóta vágytam rá, hogy Bandor Évával újra találkozzak, Balla Eszter lényét és munkáját pedig eddig csak ismeretlenül és távolról csodáltam. Ugyanez vonatkozik Döbrösi Laurára is. És van egy különleges ajándék, Felcser Máté személye, akit a gyerekem révén ismerek, lévén ő nagy Punnany Massif rajongó. Ő ismertette meg velem a zenekar számait, amelyeket már korábban is használtam egy előadásomban.

Alexa: Mátéval a pécsi éjszakában fogtunk tán először kezet közös ismerős által, és annyiban is maradtunk. Aztán amikor a pandémia alatti absztinenciámat Facebook posztokban naplóztam, rám írt, és elkezdődött köztünk egy eszmecsere, ami szórványosan folytatódott, de nem maradt abba. Annak flowságából kiindulva, amikor Péter bedobta, hogy legyen valódi zenész a darabbéli Hupper Dávid, egyértelmű volt, hogy megkérdezem. Azt mondta, nem szeret szerepelni. Nem is nagyon nyaggattam, csak azzal, hogy nézze meg az Egykutya című Popup Produkciós előadást az Acg-ben. Sejtettem, hogy onnan könnyebb lesz megérteni, kik vagyunk, mit és miért. Gól. 

Miért vállaltad a szerepet?

Máté: Nem igazán volt választásom. Alexa addig mondogatta, meg áthozta a Pétert, míg egyszer csak a próbák egyeztetése után már nyaralni sem tudtam elmenni. Köszönőviszonyban sem vagyok a színjátszással, ami viszont megfog az a többiek lelke a darabban, ahogy életre keltik a betűket a szövegkönyvből. Jó csapat.

Alexa: Máté nem tudja magáról, de ízig-vérig színházi agya van, metsző meglátásokkal, és amilyen nyitott, kedves, önazonos, a közeg nagyon élvezi őt, senkinek sem tűnik fel, hogy más kávéházból jöttünk volna.

Péter: Alexa. Alexa egész lénye, dinamizmusa, elszántsága, kitartása és az a tény, hogy nem „biztosra megy”, hanem „ha kockázat, legyen kockázat” alapon halad előre a céljai felé, nekem is garancia arra, hogy a készülő előadás menedzsmentje jó kezekben van. Látom, hogyan bánik kapcsolatokkal, logisztikával, pénzzel és minden egyébbel, ami egy ilyen előadás létrejöttéhez szükséges. És ez számomra, aki elég sok mindent láttam már, garancia.

Mi az a kérdés, ami a darab kapcsán leginkább foglalkoztat?

Máté: Az, hogy tényleg ilyen gyarló az ember és valóban pusztulásra érett ez a társadalom?

Alexa: Hogy felülírhatjuk- e magunkban, akikből vagyunk? Létezhet- e olyan vegytisztán, hogy csak „mi magunk”? Függetleníthetőek vagyunk-e a sejtszintű kapocstól őseinkkel – amennyiben az nekünk nem jó, vagy akár káros? 

Péter: Hogy mi a siker? Mit jelent a sikeres, boldog élet? Milyen traumák, milyen örökségek határoznak meg bennünket? Milyen energiák vezetnek és hogyan harcolunk a démonainkkal? Amúgy a darab kísértetiesen hasonlít egy antik családtörténethez, ahol a végzet grasszál le-föl. A színésznő anya és két lánya olyan hálóba gabalyodnak az apa távozása majd halála után, amelyből szinte lehetetlen kiszabadulni. Az anya kudarcot kudarcra halmoz, mint művész, mint anya és mint feleség is. Ezeket a kudarcokat azonban képtelen kezelni és hogy egóját etesse, rátelepszik a környezetére és megfojtja. A két lány különböző stratégiákat választ, hogy ebből a hálóból kiszabaduljon. A drámairodalom tele van felnőtté válási történetekkel, de ezeknek a történeteknek többnyire férfiak a főszereplői. Vígh Anita drámája azonban hamisítatlan női történet. Anita kegyetlen őszinteséggel és imponáló élet- és önismerettel járja körül a három nő és a környezetükben feltűnő többi szereplő drámáját. Akik így vagy úgy, de mind a főszereplő színésznő kíméletlen önzésének és frusztrációjának, sebzettségének és kétségbeesésének áldozatai. 

Máté: Engem elgondolkodtat alkotói szempontból is, hogy vajon meddig megy el a “lebegő” ember, hogy lehívja az üzenetet a mindenségből. Másrészről pedig irányítjuk a cselekedeteinket, vagy hagyjuk, hogy a sors a robotpilótával sakkozzgasson?

Kinek ajánlod az előadást?

Alexa: Mindig mindenkinek szoktam. Boldog lennék, ha férfiakat is kíváncsivá tudnánk tenni, akár arra, hogy mik működhettek például az excsajaik, vagy az édesanyjuk családjaiban, lelkületében, amitől úgy működnek ők maguk is, ahogy.

Máté: Nincs a darabban egyetlen karakter sem, akihez ne lehetne hasonulni, vagy aki ne jönne szembe az életben. Mindenkinek ajánlom, egyben elrettentő példaként is. Kellő humorral es hullámvölgyekkel megspékelve tökéletesen fogyasztható darabbá formálódott!

Mit üzensz a kollégáidnak?

Alexa: Köszönöm ezt a szenvedélyt. Az anyag és a folyamat felé is. Nagyon élnek.  Én ettől érzem azt, hogy van értelme itt lenni. Ja, és, lehet, hogy azt hinnénk „alap”, de olyan jó köztünk a kommunikáció. Hogy kérünk, és kérdezünk.

Szerző: Blanka
Fotók: Pityke

Az előadásról a Life Tv-nek nyilatkoztak az alkotók. A videót itt nézhetik meg.