Lengyel TamásSZFENagy ErvinPelsőczy RékaSodró ElizaÁgoston PéterSzabó Máté
  • facebook
  • instagram
  • 2020. július 2., csütörtök

    “Elképzelhetetlen, hogy színház nélkül maradjon a világ” – Interjú Borsi-Balogh Mátéval

    2020. június 27., szombat 08:45

    Borsi-Balogh Máté első évadát tölti az Örkény Színházban. A karantént playstationözéssel, olvasással és Vers csak Neked projekttel vészelte át. A félbeszakadt évadról, a Vers csak Nekedről és a jövőbeli terveiről beszélgettünk.

    A karanténnak köszönhetően félbemaradt két próbafolyamat. Hogy élted meg azt, hogy egyik napról a másikra bezárt a színház?

    BBM: Amikor azt mondta Mácsai Pál, hogy menjünk haza, még nem volt kézzelfogható a dolog. Felültem a buszra, ugyanúgy ültünk egymás mellett az emberekkel, egyáltalán nem volt vészhelyzet hangulat, sokan akkor mentek haza a munkából. Akkor azt gondoltam, hogy oké, most hazamegyünk, holnap, holnapután már visszajövünk. Tudtam, hogy hosszabb ideig fog tartani, csak nem fogtam fel, mit is jelent majd ez a gyakorlatban.

    Borsi-Balogh Máté / Fotó: Horváth Judit

    Mikor tudatosult benned először, hogy nem néhány nap lesz, hanem lehet, hogy érdemes lesz hetekre, hónapokra is berendezkedni?

    BBM: Talán a második hét után volt az, hogy rosszabb lelki állapotba kerültem, akkor fogtam fel, hogy ez most eltart egy darabig.

    Mivel töltötted a napjaidat a karanténban?

    BBM: Én a bátyámmal élek Zuglóban. Nem nagyon nem tudtam rávenni magam az olvasásra, de ez megváltozott egy kicsit, most szeretek már kint ülni a teraszon. Éppen egy Schubertről szóló könyvet olvasok, amit Tarnóczi Jakabtól kaptam még kb. két éve és azóta nem jutott rá időm. Meg iszonyatosan sokat playstationözök. Viszont ez nagyon vicces, mert nem csak én, hanem rengeteg színész barátom és kollégám, akikkel konkrétan minden este CoD-ozunk, ez történik. Fehér Balázs Benő, Dér Zsolt, Hegymegi Máté, Bán Bálint és Nagy Norbi. Online együtt voltunk minden este, sokat röhögtünk, beszélgettünk egymással és játszottuk órákat. Nagyon ritkán mentem el otthonról. Van egy két barátom, akivel tartottam a kapcsolatot, de velük is csak úgy találkoztam, hogy kocsiba szálltam, maszkban és csak kéthetente egyszer. Így, hogy nincs munka, nekem sokkal gyorsabban telik el a nap, olyan, mintha egy óra alatt kettő vagy három múlna el.

    Hiányzik már a színházi munka?

    BBM: Nagyon. Megőrülök, tényleg azt érzem, hogy meghalok. Én most diplomáztam, ez az első csonka évadom az Örkény Színházban, épp, hogy elkezdtem otthon érezni magam és így kihúzták alólunk a talajt. De hát persze vannak, akik 45 éve minden este játszanak, nekik a leállás a szabadságot jelentette, ezt teljesen megértem, de bennem van ez a nyughatatlanság, azt érzem, felrobbanok.

    A karantén idején indította el az Örkény Színház a Vers csak Neked akciót, a dolog lényege az volt, hogy a nézők kérhettek verseket és egyszercsak felhívta őket a társulat egy tagja, aki ezt felolvasta neki. Milyen tapasztalataid vannak ezzel az akcióval kapcsolatban?

    BBM: Nagyon sokféle emberrel beszélgettem, mindenki meglepetést jelentett. A legmegdöbbentőbb az volt, amikor egy hölgy hatszor elmondta, hogy „nekem ez a telefonbeszélgetés nagyon gyanús, ez nekem nagyon gyanús, ne haragudjon, miért hív engem?” Elmagyaráztam neki négyszer, hogy miért hívom, de még mindig hitetlenkedett.

    Akkor ő nem magának kérte a verset…

    BBM: Nem. Anyák napja volt, meglepetésnek kérték unokák vagy gyermekek. Miután elmondtam a verset, bocsánatot kért és mondta, hogy nagyon sajnálja, de hát mostanában érdemes óvatosnak lenni. Persze, nekem is voltak félelmeim azzal kapcsolatban, hogy ismeretlen embereket hívok fel, és pontosan tudtam azt is, hogy nagyon színes reakciókat kapok majd. Viszont ahogy ez elkezdődött, hirtelen minden a helyére került. Nagyon szívesen hallgattam mások történeteit, sőt problémáit, mert valahogy engem is felszabadítottak ezek a beszélgetések.

    Látsz a párhuzamot egy színpadi előadás és a Vers csak Neked élménye között?

    BBM: Ez fogós kérdés, ezen el kell gondolkodni, nem tudom, van-e valódi párhuzam a színház és a telefonban verselés között. Mert ez olyan kapcsolatteremtés a nézőinkkel, – vagy nem nézőinkkel, mert rengeteg olyan ember volt, aki egyáltalán nem jár az Örkény Színházba -, ami teljesen más, mint ami a színpadról lehetséges. Noha kommunikálunk a nézőkkel, de a színpadon nem beszélgetünk velük. Telefonon keresztül viszont annak ellenére, hogy nem látjuk, nem ismerjük egymást sokkal személyesebb kapcsolat jön létre. Teljesen más érzés úgy játszani, hogy négyszáz ember figyel, mint beszélgetni egyetlennel.

    Nem jelent mélyebb visszaigazolást, ha valaki személyesen elmondja, hogy tetszett a vers, mint az előadás utáni taps? 

    BBM: Szerintem ugyanolyan azonnali, mélyre ható reakció az előadás utáni taps, mint az, hogy elmondja nekem valaki a véleményét a versről, ráadásul általában nem hazudnak ezek a tapsok az előadások végén: a színész pontosan érzi, hogy ez most sikerült-e, vagy sem. Ebben a bezártságban mindenki egy kicsit szentimentálisabb volt, ezért még ha véletlenül rosszul mondtam a verset, nagyobb eséllyel tetszett a másik félnek. Nekem mindenképpen hiányzik az a fajta visszaigazolás, ami a színpadon, egy előadás után történik, mint ahogy az is, amit a színpadon élek át. Ettől függetlenül nagyon szép emlék marad a Vers csak Neked projekt is!

    Elhangzott, hogy ez volt az első évadod az Örkényben, a jövőről azonban még keveset tudni. Van olyan szerep, amit a jövőben feltétlenül szeretnél eljátszani, ami szerepálomként él benned?

    BBM: Van egy álom, ami megvalósulni látszik, nem tudjuk, hogy mikor, de ez lényegtelen is. Már az egyetem óta szeretnénk megcsinálni Schubert Winterreise-ját Tarnóczi Jakabbal. Osztálytársak voltunk, illetve ő a párhuzamos zenés rendező osztályba járt, Ascher Tamáshoz, de nagyon sok óránk volt együtt, nagyon jó barátok vagyunk, és ez egy fontos dolog számunkra. Amit szintén Jakabbal szeretnénk megcsinálni az Brecht Baalja, amiből készítettünk már egy vizsgát az egyetemen, és ha úgy vesszük, ennek köszönhetem a szerződésemet az Örkény Színházba. Ezt a vizsgát nézte Gáspár Ildi, aki ott találkozott velem először, és nem tudom, hogy rólam jutott-e eszébe a Macbeth vagy már akart velem dolgozni, de végül is emiatt kért fel. Énekelni is nagyon szeretnék, de nincsen más vágyam, csak annyi, hogy játszhassak, dolgozhassak és egymást kövessék a bemutatóim.

    Mi tartja benned a lelket ebben az időszakban?

    BBM: A tudat, hogy nem tart örökké, el kell, hogy készüljön valamikor egy vakcina, ha nem is 2020-ban, de 2021-ben. Nem csak a színész pozíciójából beszélek, amikor azt mondom: egyszerűen elképzelhetetlen számomra, hogy hosszútávon színház nélkül maradjon a világ.

    Kérdező: D. S.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -