Dénes Viktor színművész a Budapesti Operettszínház 5 perc reflektorfény című villáminterjúsorozatában mesélt arról, hogy érzi most magát és miként tud egyensúlyt teremteni munka és magánélet között.

Milyen színészként az életed a négy fal között? Általában véve és a jelenlegi helyzetben...

Nagyon szeretek itthon lenni! Nagyszerű dolog visszavonulni a világtól, és csöndben készülni a következő feladataimra, már ha a szomszédok is úgy akarják! Most rengeteg elmaradt feladatomat tudom elvégezni, jut időm olyan könyvekre is, amiket már réges-régen el akartam olvasni. És persze jut idő rengeteg itthoni bohóckodásra és játékra a menyasszonyommal.

Mi a legkedvesebb emléked gyerekkorodból?

Nagyon jól éreztem magam gyerekkoromban, és rengeteg helyen jártam a világban. Az egyik kedvenc emlékem, amikor egy kirándulás alkalmával megkóstolhattam az igazi Beduin kávét. Ott ültem a beduinok között a sátorban, szép perzsaszőnyeg volt leterítve a homokra, és közben a parázson készült a jellegzetes kávé. Mindez a sivatag közepén! De összeségében egész gyerekkoromban arra vártam, hogy önállóan rendelkezhessek magamról, mert az élményeknél csak a felelősséget szeretem jobban.

Szakma, vagy magánélet? Miként tudod összeegyeztetni a kettőt?

Ez igazán egyszerű! Én úgy szoktam mondani, hogy nekem nincs munkám, mert én azt csinálom, amit szeretek. Persze ennek a hivatásnak is vannak munkásabb részei. De mint minden ember, a munka végeztével én is igyekszem elegendő minőségi időt szentelni a magánéletemre.

Meséld el a legkedvesebb és a legkínosabb színházi élményedet!

Szerencsére kínosra nem emlékszem. Persze velem is előfordult, hogy elfelejtettem egy-egy szöveget, vagy még kezdő koromban a reggel 11:00 órás előadásra 11:01-kor érkeztem meg, de ennél kínosabb nem volt. Remélem nem is lesz! A legkedvesebb élményem tulajdonképpen a folyamatos visszajelzés az idősebb színészektől. A legnagyobb öröm számomra, amikor a tapasztalt kollégák szeméből árad az elismerés, szeretettel fordulnak hozzám, és ahhoz, amit csináltam.

Szerinted mi egy színész legfontosabb erénye?

Hogy hitelesen, a közönség számára hihetően formálja meg a szerepeit. És természetesen, hogy az életével olyan példát mutasson a világnak, amit érdemes mindenkinek követnie.

+1 Meséld el a kedvenc anekdotádat!

A Csárdáskirálynő bemutatóján az utolsó jelenethez forgott be a színpad, ahol úgy teszek, mintha telefonon felhívnám Edwint, hogy összebékítsem Szilviával. Nagy lendülettel bekonferáltam a közönségnek, hogy most jön a nagy trükköm, magabiztosan elindultam a színpad azon pontjára, ahova a forgó beforgatja a telefont, és ekkor észrevettem, hogy a telefon, az asztal és a kábel szanaszét hever a földön. Úgy kezdődne a telefonos jelenet, mint minden telefonálás, hogy felveszem a kagylót, majd meghallom, hogy Edwin van a vonal másik végén. De ugye ezt most nem tehettem, hiszen a telefon tárcsája és a kagyló két különböző helyen hevert a színpadon. Ekkor az jutott eszembe, hogy: „Áh! Már vonalban vagyok!” ? mondtam a nézőknek, és lefeküdtem a kagyló mellé. Elkezdtem a jelenetet, és szerencsésen be is tudtam fejezni. A nézők nagyon értékelték a megoldást, de még én is napokon keresztül nevettem saját magamon. Egy mondás szerint az a legnagyobb humorista, aki magát tudja megnevettetni!

Az interjút készítette: Bánkövi Dorottya
Fotó: Ritter Doron

Köszönet az Operettszínháznak!