Augusztus 16-án este mutatják be Horváth János Antal legújabb írását és egyben rendezését Kicsi címmel a Magvető Caféban. A tanár-diák viszonyról szóló előadás szereplőit Hartai Petra és Gémes Antos keltik életre. A Manna Produkció előadását az évadban rendszeresen műsorán tartja majd a Magvető, de vidékre is utazik vele az alkalmi társulat. A próbafolyamatról Hartai Petrát kérdeztük.

Hartai Petra:Gémes Antossal és Horváth Jánossal pár éve dolgoztunk már egyszer közösen. Akkor fogalmazódott meg a közös gondolat, hogy hárman hozzunk létre egy előadást. Jancsi ránk, nekünk írta ezt a darabot. Nagyon örülök, hogy tényleg megszületett. 

Nagyon izgalmasnak találtom magát az anyagot. Egy tanár-diák viszony, vagyis talán jobb megfogalmazás, hogy szerelem, és minden, ami vele jár. A felelősség, az áldozathibáztatás, a hatalmi pozíció, a döntések, amiket talán nem is hoz meg az ember, csak egyszerűen túlnőnek rajta.

A vírushelyzet egészen különleges helyzet elé állított Téged is, mintha egy profi futónak, a cél előtt nyomnának egy stopot. Hogyan élted meg, hogy a próbafolyamat közepén le kellett állni, és újrakezdeni mindent? Milyen energiái vannak egy ilyen újrakezdésnek, mennyire gyorsan találtál vissza a produkcióhoz?

Hartai Petra: Amikor a vészhelyzet miatt be kellett fejezni a próbafolyamatot, már csak két hét volt hátra a bemutatóig. Sokat dolgoztunk vele, rengeteget elemeztünk, és megtaláltuk azt az egyensúlyt ennek a két embernek a kapcsolatában, amit el szerettünk volna érni. Jól álltunk. A kényszerleállás alatt nem izgultam, hogy felejtünk, mert egy nagyon pontos és alapos elemzés volt a fejünkben.

És amikor most augusztus elején újrakezdtük, akkor bebizonyosodott, hogy eleget próbáltunk tavasszal ahhoz, hogy az idegrendszer emlékezzen. Természetesen rengeteget pontosítottunk, finomítgattunk, de egy erős alapunk volt. Lementünk vidékre, és a természetben kezdtük újra a munkát, jó volt így együtt lenni. Szerettem. Antossal biztonságban érzem magam minden pillanatban, mert megbízom benne, tudom bármi történik, mindig a jelenben maradunk, és abból fogalmazunk.

Nehéz egy élő íróval próbálni, aki közben maga a rendező is?

Hartai Petra: Egyáltalán nem. Azt érzem, egyezik a színházról alkotott képünk, szeretem ahogy ír, néha azt gondolom előző életében színész volt, mert úgy ír. Hogyha valaki megérti vagy ráérez a rendszerre, akkor meglátja, hogy nagyon színészbarát. Kedvelem, hogy elveszik a ritmusban a részletekben, a félmondatokban. Rendezőként a ki nem mondott szavakban. Nem tagadja meg a közös gondolkodást. Nem mindig, de sokszor elfogadja azt, ha mi mást szeretnénk.

Akkor ragaszkodik a mondataihoz, amikor azok nagyon fontosak neki. De mi is így vagyunk Antossal, ha beleszeretünk egy pillanatba, nagyon nehéz elérni azt, hogy elengedjük, és ez alatt a próbafolyamat alatt több ilyen szerelemes színházi pillanat is adódott.