A Nemzeti Színház színésze évek óta dédelgeti álmát, hogy egyedül vigyen színpadra egy darabot. Camus – A bukás című művét a Spirit Színház kamaratermében mutatta be szeptember 14-én.
Mikor szembesültél először a ténnyel, hogy most megcsinálhatod, amire annyira vágysz?
Perjés Jánossal a Karamazov fivéreken dolgoztunk és meséltem neki erről a könyvről, hogy mekkora hatással volt rám, és hogy mennyire szeretnék majd egyszer ebből előadást csinálni. Mire ő azt mondta, beszéljünk róla, a Spirit Színház kamaraterme ugyanis pont az ilyen izgalmas kihívásoknak ad otthont. Hűha, mondtam, ez most komoly? Nagyon izgatott voltam és alig vártam, hogy hozzálássak. Aztán mikor eljött az idő, közbejött a világjárvány, így a szövegtanulásnál megrekedt a dolog. Most végre a színházban is dolgozhatok rajta, ami nagyon izgalmas.
Monodráma, vagyis teljesen egyedül vagy a színpadon. Volt már hasonló tapasztalatod?
Nem, még soha nem csináltam hasonlót, szoktam is vele viccelődni, hogy “bukás” lesz az egész. (nevet) Viccet félretéve nagyon minimalista, mondhatni experimentális előadás lesz. Nem csak a színpadon vagyok teljesen egyedül, de a “háttérben” is. Én csinálom a fényt és a zenei hatásokat is. Mindezt nagyon őszintén, nagyon felvállalva, hogy ez mind én vagyok. Fogalmam sincs milyen lesz a fogadtatás, de fel vagyok készülve arra, hogy a közönséggel menjek, ha a helyzet azt kívánja meg.
Teljesen egyedül dolgozol a kamarateremben, nincs veled senki, te vagy a rendező is. Látta már egyáltalán bárki a darabot? (Az interjú még a bemutató előtt készült.)
A barátnőmnek mutattam belőle részleteket és biztatott, hogy szerinte nem lesz bukás. Rajta kívül János, a színház igazgatója jelezte, hogy szeretné látni még a nagyközönség előtt.
Érdekes kifejezés ebben az esetben nagyközönségről beszélni, hiszen egy ilyen családias környezetben gyakorlatilag a nézők között ülsz. Ez az adottság egyezik a korábbi elképzeléseiddel?
Nagyon is. Eredetileg úgy képzeltem el az egészet, hogy a saját lakásomba szeretném meghívni a nézőket, kb 20 embert, akik oda ülnek le, ahol találnak helyet, én meg ott játszom majd közöttük. A Spiritben gyakorlatilag ugyanezt igyekszem megvalósítani, professzionális, színházi közegben, ami, remélem izgalmas és egyedi élményt nyújt majd.
Miért olyan fontos számodra ez a darab?
Mikor olvastam a könyvet, végig azt éreztem, hogy ez az egész én vagyok. Emberi hibákról szól, mulasztásokról, bűntudatról, annak a feloldozásáról, a saját magunk felmentéséről, megváltásról és hogy ezek hogyan szövik át az egész életünket. Olyan alkotás, ami nem csak órákig, hanem napokig elgondolkodtat, vagy ahogy az én esetemben, sok éven át elkísér.
Forrás: Spirit Színház