Tracy Letts A jegyzőkönyv című komédiáját november 14-én este mutatja be az Átrium. Hevér Gáborral a készülő előadásról, a történelemről és az SZFE ügyről is beszélgetett Szentgyörgyi Rita.

Tracy Letts darabja, A jegyzőkönyv sötéten komikus példázat, egy amerikai kisváros önkormányzati gyűlésén játszódik, és olyan közösségi titkokba, történelmi szégyenbe nyújt betekintést, ami nem fér össze a győztes Amerika mítoszával. Az Átrium Alföldi Róbert rendezésében mutatja be a komédiát; Superba polgármester szerepében: Hevér Gábor.

– A szerepbeli neved, Superba jelentése: fényes, kitűnő. Emberileg pont az ellenkezője Red Cherry polgármestere. A jegyőzkönyv eltüntetésével próbálja eltussolni az igazságot, mert az aláásná a város dicső múltjáról alkotott képet. Milyen karakternek látod őt?

– A polgármestert kizárólag az érdekli, hogy legyen béke, nyugalom, hideg sör a hűtőben, a gyerekek ne hangoskodjanak, a hétvégi meccseken a helybéli Vaddisznók verjék meg a szomszéd település focicsapatát. Azt lehet mondani erre, hogy milyen sekélyes élet, sekélyes gondolkodás – de ha őszinték vagyunk magunkhoz: nem mindannyian ezt szeretnénk? Superba azon a nézeten van, hogy ne civakodjunk, ne hánytorgassuk fel a múltat, elvégre mi vagyunk hatalmon. Attól jó ez a darab, hogy olyan kérdéseket vet fel igazságról, demokráciáról, amelyek mindenkit megmozgatnak, szembenézésre késztetnek.

– A képviselőtestület lomha, unott, piszlicsáré ügyekkel foglalkozó  ülését az új képviselő rázza fel azzal, hogy meg akarja tudni az igazságot képviselőtársa kizárásáról. Mennyire tevődik a hangsúly az előadásban az egymás közötti feszültségekre?

– A jegyzőkönyv elképesztően vicces darab, reméljük, az előadás is ilyen lesz. A karakterek önmagukban nem túlságosan bonyolultak, nincs bennük jellemfejlődés, hatalmas fordulatok a személyiségükben. Szerintem nem hátránya, hanem éppen előnye az előadásnak, hogy vékony, kétdimenziós karaktereket látunk. Nem azt boncolgatjuk, hogy külön-külön milyenek ezek az emberek, hanem hogy közösségben hogyan működnek, milyen a csoportdinamika. Mindezt a városalapító legenda kapcsán, amely szerint volt egyszer egy nemes harcos, aki egyedül elbánt a gaz indiánokkal, akik orvul rátámadtak a fehér lakosokra, elrabolták a lányaikat.

– A jegyzőkönyvben csak a végén derül fény arra, hogy a város hamis legendát ápol örökségként. A képviselőtestület prímér anyagi érdekek miatt is amellett dönt, hogy nem kerülhet napvilágra az igazság. 

– A jelenkori Magyarország is tele van hasonló esetekkel, kisstílű korrupciós történetekkel, de ez a darab nem arról szól, hogy felvázoljuk egy kisvárosi testület működését. A darabbeli történelemhamisításnak nem a pénzek elsíbolásához, lopott biciklik eladásához van köze, hanem ahhoz, hogy ők az uralkodók, és övék a hatalom. Nem véletlen, hogy az eredeti darabban nincs indián származású képviselő.

– A szerző a Trump-érára is reflektál, a történelemhamisításra, az idealizált nemzeti  mítoszokra. Ilyen értelemben a téma hozzánk is közel áll?

– A történelem mindig a fennálló rendszernek kedvez, így azt a történelmet írjuk, amit az éppen fennálló rendszer. 1988-ig Magyarországon az volt a narratíva, hogy 1956-ban ellenforradalom volt, az ellenforradalmárok meg akarták dönteni a „csodálatos” szocializmust. 1988-ban, amikor Kádár már haldoklott, a reformkommunista Pozsgay Imre népfelkelésről beszélt ’56 kapcsán. Majd amikor az előző rendszert elsöpörtük, megváltozott a narratíva, és hirtelen rengeteg forradalmár lett. Ezzel csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a történelmet készen kapjuk, nem átélőként. Magyarországon nagyjából 25 évente változnak a retorikák. Most éppen Lázár Ervin van terítéken. Ott tartunk, hogy zavaros, elmeháborodott, kommunista, liberális írónak tartja őt a hatalom a hétfejű tündér meséjével.

– A „rendszeren belül meg lehet-e változtatni a rendszert, vagy csak kívülről lehetséges?” tematika az SZFE-hallgatók felemelő demokráciakiállása miatt szólhat nagyot a mostani hazai közegben?

– Ebben a darabban is felsejlik az igazság, mint ahogy az SZFE-sek esetében is egy egyetemes igazság működik, amit tényekkel, alkotmányos cikkelyekkel támasztanak alá. Az újkori magyar demokráciában a taxisblokádon kívül nem volt ilyen hosszan tartó tiltakozási hullám Magyarországon. Kezdetben csak mi, szakmabeliek álltunk a hallgatók mellé, mostanra kezd kirajzolódni a helyzet általános igazsága azzal, hogy a társadalom legkülönbözőbb rétegei is a szolidaritásukat fejezik ki.

Hogyan lehetséges 2020-ban egyetemistákat megfegyelmezni azzal, hogy kikapcsolják az internetet, kommunikáció helyett bezárják a közösségi tereket? Sok más mellett ez azt is jelenti, hogy a hatalom emberei irgalmatlan módon le vannak maradva a valós világtól.

Az ő igazságuk agresszióból fakad. Azért is vannak megzavarodva, mert nem találkoztak még ilyennel, azt szokták meg, hogy kuss és kész. Most meg halkan, békésen valakik visszaválaszolnak, hogy ne tessék velünk így beszélni, nem fogjuk be a szánkat!

Az interjút készítette: Szentgyörgyi Rita