A 2020-as PEOPLE TEAM színházi táborának talán legtapasztaltabb foglalkozásvezetője színitanulmányainak kezdete előtt drámapedagógiai órákat tartott a Katona József Színházban. Ottani benyomásairól, színházi élményeiről és a táboroztatásról mesélt.

A People Team színházi táboráról:

Ismét megnyitja kapuit az ifjú táborozók előtt 2020-ban a PEOPLE TEAM. A színészkurzusra a megszokott módon, dupla turnusban lehet jelentkezni. A tábor pontos dátuma: 2020. július 26. – augusztus 8. Két hét elegendő arra, hogy ne csak a szövegkönyvet magold be, de megismerkedj a színészet világával is, és megtanuld, hogyan tudod kifejezni érzelmeidet a színpadon.

Ebben idén négy fiatal lesz a táborozók segítségére: Tóth Balázs, Kádár Kinga, Pásztor Dániel és Ujvári Bors, a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves hallgatói hívnak kéthetes intenzív alkotómunkára. A résztvevők arról is kifaggathatják a fiatal oktatókat, mi kell a felvételihez, és miből áll egy szemeszter.

Az oktatók már a tábor kezdete előtt kiválasztanak egy feldolgozásra szánt alapanyagot, amelyhez elengedhetetlen az összes résztvevő inspirációja. A bemutató és az előadások minden nyáron kirobbanóan sikeresek, hiszen olyan témákat dolgoznak fel, amelyek a tizenéveseket is izgatják. A PEOPLE TEAM ezért azokat a jelentkezőket is várja, akiket a színpad másik oldala érdekel. 

Villáminterjú Kádár Kingával:

Miért tartottad fontosnak a hátrányos helyzetű gyerekek oktatását?

Ezek a gyerekek olyan közegben nőnek fel, ahol nem létezik a színház fogalma. Nem jutnak el színházakba, így csodás ötletnek tűnt, hogy mi viszünk nekik színházat. És megérte. Nyitottak voltak, nyilván eleinte félénkek, de amint látták, hogy mi is felszabadultan, eldobva az agyunkat játszunk, egyből beszálltak. Elkezdtek bízni bennünk.

A drámapedagógiai élmények az életük más területein is hasznosulhatnak?

Persze. A gyerekek számoltak be róla, hogy egyszerűen koncentráltabban tudnak figyelni, vagy másképp gondolkoznak valamiről. Nagyon alapvető, fontos dolgokra tanítanak ezek a drámapedagógiai játékok. Végtelenül hasznosak.

Milyen esélyekkel indulhat egy, a színház iránt érdeklődő vidéki fiatal?

Ebbe én még nem látok bele. Azt gondolom a színházi szakmában való mozgás nagy hányadát a szerencse teszi ki. Mindenkinek egyaránt küzdeni kell a figyelemért, akárhonnan jön.

Miért fogadtad el a PEOPLE TEAM felkérését, hogy táboroztass?

Hiányzik a táboroztatás. Olyan szuper élményekkel gazdagodtam, hogy kár is lenne ettől megfosztani magam. Gyerekekkel teljesen más dolgozni, mint az egyetemen. Szeretek játszani, szeretek felhőtlenül elleni, vagy esetleg olyat csinálni, amit mi találunk ki, és a saját eszközeink segítségével hozunk létre. A gyerekek olyan más energiákat adnak… Meg van, hogy olyan ötleteik vannak, amiktől eldobom az agyam. Egy táborban sok a tanulság.

A színészgyerekek tanuljanak fiataloktól?

Nem tudom a választ. Lehet, hogy valaki el tudja fogadni a fiatalabbak véleményét, de tudok olyanról is, aki automatikusan befeszül, ha hasonló korosztálytól kell tanuljon. Embere válogatja.

Dramaturgia, rendezés? Esetleg van olyan szakma a színészkedés mellett, amelyben szívesen dolgoznál?

Zsámbéki Gábor osztályfőnököm és mesterem arra tanít minket, hogy színházcsinálók legyünk, ne csupán színészek. Ez egy sokkal komplexebb, színesebb ügy. Rengeteget írunk, beszámolunk, rendezzük egymást, észrevételeket fogalmazunk meg, gondolkodunk. Kritikát tanulunk adni és elfogadni. A világ minden szakmáját nagyon szívesen kipróbálnám, de azt hiszem, ez álom marad. A színházon belül a háttérmunkák is érdekelnek. Nagyon szívesen lennék öltöztető, kellékes, sminkes, fodrász, maszkos, ügyelő, nézőteres…

Egy darab/jelenet megalkotásakor mennyiben hagyatkozol a korábbi élményeidre?

Magamban keresgélek természetesen, hogy miben hasonlítok a karakteremhez, mi a közös metszetünk, vagy mi az, ami benne egyértelműen megvan, és bennem is megvan, csak még nem forrott ki igazán. Izgalmas kérdések ezek. És így van ez az emlékekkel, érzelmekkel, élményekkel. Persze ez nem olyan egyszerű. Egy cseppet sem az.

Álmodtál már arról, hogy besülsz a színpadon?

A színházi álmaim csak erről szólnak. Rejtett félelmem.

Milyen karaktereket szeretsz a leginkább eljátszani?

Erre még nehéz volna válaszolni. Az a jó, ha mindenre lehetőséget kapunk, hercegnőtől egészen a koldusig.

Film vagy színház? Mennyire lehetséges az átjárás?

Van átjárás. Én inkább a színház felé hajlok, de ez a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Mindkettőre tanít. Az elmúlt hónapok karanténidőszakában kiemelt figyelmet kapott a filmes színészoktatás.

Milyen jelmezeket viselsz szívesen?

Imádok öltözködni. Minél feltűnőbb, annál jobb. A való életben is vannak ilyen becsípődéseim, van, amikor itthon estélyiben mászkálok. Persze ehhez smink is társul. Ha kedvem szottyam feketére, zöldre, pirosra festem az arcom, hogy koszos hatása legyen. Egyből másképp viselkedik az ember. A ruha és a smink segíti elő néha az adott karakter viselkedését, tartását, beszédét.

Színészként melyik volt számodra a legmeghatározóbb élmény?

Egyszer Bodó Viktor rendezett nekünk egy vizsgaelőadást, amiben felszabadító volt létezni. Ezt emelném ki.

Mi volt életed legnagyobb sikerélménye?

Hűha. Előfordul, hogy valamit utólag értékel sikerként az ember… Ami most hirtelen eszembe jut, az az, hogy a legnagyobb sikerélmények egy jó vizsga után érnek. Amikor tudom, mennyi munka van valamiben és ennek a folyamatnak vége szakad. De az is siker, ha egy teendőt kipipálhatok a naptáramban. Apró örömök egy zsúfolt napban.