A Tavaszi Nyitány egyik vendége lett volna Károlyi Krisztián, aki nem ismeretlen a szegedi közönség számára. Színházról, otthon töltött időtöltésről és karakterekről mesélt a fiatal művész.

Indítsunk talán a legaktuálisabb kérdéssel. Hogyan telnek a hétköznapjai?

– Mivel szabadúszó színész vagyok, a kialakult helyzet miatt jelenleg az összes előadásomat törölték. Bizonyos szempontból veszteség ez sokunk számára. Én igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgaimhoz. Most sok időm van saját magamra. Olvasok, otthoni edzésprogramot végzek,
meditálok napi szinten, igyekszem elmélyülni magamban. Hiszem, hogy a helyzet nem véletlenül kényszerített minket arra, hogy magunkkal, a szeretteinkkel legyünk. Mindemellett dalokat írok, és igyekszem minőségi időt tölteni a párommal.

Az Újpesti Rendezvénytérben újra életre kelt a PS Produkció előadásában Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor alkotása a Sztárcsinálók, az első magyar rockopera. Milyennek jellemezné az Ön által megformált Néró karaktert?

– Nagyon örültem, amikor megkaptam ezt a szerepet is. Tudni kell hozzá, hogy én két szerepet is bepróbáltam ebben a darabban, Kipriosz-Jézusként már többször megmutatkoztam, de Nérót közönség előtt még nem volt lehetőségem eljátszani. Most árilisban lett volna a “premierem” a főszerepben, de az sajnálatos módon az országos helyzet miatt elmarad.
indezek mellett Néró egy sajnálatos módon elferdült érzelmi mintával rendelkező gyerek. Ezért aztán nem meglepő, hogy a környezete nézőpontjából teljes őrületbe hajlik át. Ám számára minden lépésében teljesen logikusan használja tanítójától és anyjától hozott sémákat a hatalommal, birtoklással, irányítással és szeretettel kapcsolatban. Csak sajátos módján, és így szépen lassan teljesen elveszíti a realitásérzékét. Így lesz képes olyan ötletekkel előállni, hogy a keresztények elfogásaérdekében gyújtsák fel egész Rómát.

Rendszeresen járt Szegedre, és Valahol Európában című musicalben hol Hosszú hol Csóró szerepébe bújuk. Az Ön esetében több darabnál is láthatjuk több karakterben….

– Érdekes, hogy ez így alakult. Már az egyik vizsgadarabomban megtalált egy olyan szituáció, hogy egy dalon belül öt karaktert kellett megformálnom. Később a Gellérthegyi Álmokban (Szerk: a darab a májusra tervezett bemutató helyett, egy későbbi időpontban kerül Szegeden színpadra) találkoztam ilyen helyzettel, ahol két fiatal a háború idején egy villában reked, és mindamellett, hogy megtetszenek egymásnak,, kialakul egy vonzalom, különbözőképpen elképzelik és eljátsszák a háború utáni életüket, ezáltal sok karaktert hívnak életre, és ezzel a
játékkal ütik el az amúgy igen feszült időt. A Valahol Európában kicsit más a sorban, hiszen ott először Csórót játszottam és előadásról előadásra a történet elejétől a végéig az ő bőrében voltam, majd felkértek Hosszú szerepére az idei évad elején, de azzal is ugyanaz a helyzet: az első pillanattól az utolsóig az ő történetében létezem. Nem úgy, mint például a “Liselotte és a május” c darabban, amit szintén ebben az évadban mutattunk be Budapesten, és ahol a történet egésze alatt jelenetenként más, 7 különböző karakternek adok életet. Bizonyára ez alkati kérdés is, de én inkább szerencsének és feladatnak fogom fel, és az emberi történeteket, mélységeket keresem a karakterek mögött. Hálás vagyok, hogy ezek a helyzetek megtaláltak, mert sokat tanulhattam belőlük szakmailag és emberileg is.

Ha el tudna menni most megnézni két színházi előadást, akkor melyik darabot nézné meg itthon és melyiket külföldön?

– Külföldön biztosan megnézném az Oroszlánkirály musical változatát a West End-en, illetve a Hamletet. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Shakespeare “birodalmában” hogy nyúlnak hozzá. Persze mindent IS meg akarnék ott nézni. Nagyon kíváncsi vagyok más országok színházi kultúrájára! Itthon is nyitott vagyok mindenre, de ha választanom kell, legutóbb Molnár Piroska monodrámája izgatta fel a fantáziámat. Azt nagyon szívesen megnézném! És persze nagyon kíváncsi vagyok Szegedi Nemzeti Színház “Matyi elszabadul” , illetve a “Parasztopera” előadásaira, amiket még nem volt alkalmam megnézni. Már nagyon várom, hogy újra legyen lehetőségem rá!

El tudná-e magáról képzelni, hogy a nyugati rendszerben dolgozzon, hogy egy-két évre leszerződjön egy karakterre? Akkor minden este, hetente 2x naponta 2 alkalommal – heti egy pihenőnappal – évenkénti 2-3 hetes leállással legyen színpadon?

– Szívesen kipróbálnám magam abban a rendszerben, igen. Bár őszintén szólva nem hiszem, hogy sokáig bírnám. Idehaza – amennyiben olyan helyzetbe van hozva, illetve jó helyekre kerül, szerencséje van, akkor a színész sokféle szerepben kipróbálhatja magát, és ezáltal rengeteget
fejlődhet szakmailag, emberileg. Igazi mélytanulmányi kánaán. Miután ebbe belekóstolt, véleményem szerint nehéz lehet átváltani egyetlen fix szerepre. De ez nyilván emberfüggő is.

Mit gondol arról, hogy egy magyar fiatal művész sikeres tudna lenni, egy West End meghallgatáson? Azért kérdezem, mert ugye itthon már van példa arra, hogy magyarul nem tudó művészek énekelnek magyarul. A kis akcentus ízesebbé teszi a karaktert.

– Én úgy hiszem, hogy igen. A magyar nyelv iszonyatosan nehéz és bonyolult egy külföldinek, ezért érthető az akcentus. Szerintem az angollal más a helyzet. Akinek van füle, nyelvérzéke vagy csupán “csak” szorgalma, úgy vélem, megtanulható az anyanyelvi szintű angol kiejtés. A többi
pedig már a bátorságon, az őszinteségen, tehetségen és a szerencsén múlik.

Lenne olyan karakter, akinek a bőrébe bújna mondjuk Londonban?

– Hát persze! Az imént említett Hamletet nagyon szívesen eljátszanám! Vagy akár a “The Woman in Black” férfi főszerepét. Izgalmas téma színpadon. Illetve, ha zenés, akkor a “Hamilton” musicalben szívesen játszanék, avagy ha ismét elővennék, akkor a “Rent” című musicalben Roger szerepét.

Palladium Színház Szeged és HeArt Társulat szervezésében május 27-re tervezett Gellérthegyi álmok című előadás egy későbbi időpontban kerül bemutatásra!