SZFEMácsai PálMajor FesztCziegler BalázsVidnyánszky AttilaBondoró Fesztivál
  • facebook
  • instagram
  • 2020. július 9., csütörtök

    Borsó meg a héja – Interjú Kiss Ágnessel és Schneider Jankóval

    2020. május 28., csütörtök 05:57

    Kiss Ágnessel és Schneider Jankóval arról beszélgettünk, mi lesz a jövője a Kövér Béla Bábszínháznak kettejük vezetése alatt. Mohai Aletta interjúja.

    Miért pályáztál az igazgatói székre? Honnan jött az ötlet, mi volt a motiváció?

    Ági: Imádom Szegedet, és örömmel tölt el az, hogy van a városnak egy bábszínháza. De azt éreztem, hogy nagy változások kellenek, mert az utóbbi években nem mutatott fejlődést a Kövér Béla Bábszínház. Úgy gondolom, hogy Jankóval ki tudjuk billenteni ebből a megrekedtségből az intézményt.

    Te már sokfelé dolgoztál bábosként, most miért Szegedre esett a választásod?

    Jankó: Én egy vándormadár vagyok. Az elmúlt évadokban három-négy rendezésem készült országszerte, de jövőre kifejezetten Szegedre koncentrálok, nem rendezek máshol. Szeged egyébként úgy jött, hogy a tavalyi évadban itt rendeztem A szemüveges szirént. Akkor leültünk Ágival beszélgetni, és azt éreztem, hogy egymás gondolatait egészítjük ki, egymás törekvéseit erősítjük meg. Eljátszottunk a gondolattal, ha lenne egy színház, amit igazgatóként, művészeti vezetőként el tudunk képzelni, akkor azt milyen irányba mozdítanánk. Ez egy jó játék volt, jó volt pályázattá fogalmazni, és még jobb volt, amikor pozitív visszajelzéseket kaptunk. Többen innovatívnak, előremutatónak nevezték a pályázatot. Tehát a szegediségem innen indul, egyelőre debreceni lakhellyel. Ez egy ingajárat lesz, de minél több időt szeretnék Szegeden tölteni.

    Schneider Jankó és Kiss Ágnes

    Ági és Jankó, mit láttok egymásban, ami miatt úgy gondoltátok, hogy működni fog?

    Ági: Gimesi Dóri dramaturg szerint olyanok vagyunk, mint borsó meg a héja. Egyformán gondolkodunk a színházról. Fontosnak tartjuk, hogy nívós előadásokat játsszunk, hogy képzett társulattal dolgozzunk egy barátságos szakmai környezetben. Lényeges, hogy erőteljes marketingünk legyen, ami szerethető és figyelemfelkeltő, hogy jó kapcsolatrendszert tudjunk ápolni a többi kulturális intézménnyel és izgalmas fesztivált hozzunk létre.

    Új feladataitok mellett lesz időtök előadni? Fogtok játszani a következő évadokban?

    Jankó: Nagy örömmel játszom természetesen, de művészeti vezetőként elsősorban a háttérmunkákkal kell foglalkoznom az első évben, nem lehetek lekötve egy próbafolyamat egésze alatt.

    Ági: A jövőben az igazgatói feladatokra szeretnék koncentrálni, a járványhelyzetből adódó megszorítások miatt viszont költséghatékony megoldásokat kellett találnunk, így a már meglévő Tiszavirág című előadásomat beraktuk a műsorba az óvodás korosztálynak.

    Mely dolgokat kell alapjaiban megváltoztatni a Kövér Béla Bábszínházban? Milyen új irányokat szeretnétek behozni, megvalósítani? 

    Jankó: Mindketten új irányokban gondolkodunk. Csapatépítő tréninggel nyitunk, az egész társulatot szeretnénk egységesen fejleszteni. Terveink között szerepel, hogy nyissunk a város felé, és jó tematikákat találjunk ki az évadokra. Az első évadban erőteljesen nyitunk Szeged felé, utána a népek, nemzetiségek meséivel, majd a mese erejével foglalkozunk. Cél az is, hogy minden korosztálynak szervezzünk előadásokat, a csecsemőktől a felnőttekig. Azt akarjuk, hogy a Kövér Béla Bábszínház a társulat számára igazi második otthon legyen, jó kommunikációval, egymásra figyeléssel. Én mindig is a vidéki műhelyekben hittem, és az a terv, hogy egy nagyon erős intézménnyé tudjuk alakítani a szegedi bábszínházat.   

    Sok gazdasági területet érintő változást is szeretnétek megvalósítani, számos felújítást terveztek. Miért van erre szükség? Hogy képzelitek ennek a megvalósítását, mikorra látjátok valóra válthatónak?

    Ági: Ez egy többlépcsős, rövid-, közép- és hosszú távú terv. Az utcafronton lévő üvegkabinokat, a jegypénztárnál lévő előteret, a fogadóteret és a folyosókat szeretnénk korszerűsíteni. Mindezt azért, hogy a társulat otthonosan érezze magát, és lássák a nézők is, hogy változás van. A változás lényeges pontja a dizájn, hiszen a mai ember a vizualitás által tájékozódik, úgy dekódol sok mindent. A Bábszínház 80-as, 90-es évek eleji hangulatán nagyon-nagyon gyorsan módosítani kell. A színpadon és a nézőtéren most nem tudunk változtatni, ezért áthidaló megoldásokat fogunk kitalálni, különböző ülésemelő párnákkal. Hosszútávon ezt is orvosolni kell, de nem biztos, hogy költséghatékony ebben az intézményben, lehet, hogy érdemes inkább egy új épületben gondolkodni. 

    A járványhelyzet erőteljesen és hirtelen megakasztotta a kulturális életet, így a színházi életet is. Fel vagytok készülve arra, hogy a folyton változó szabályozásokat betartva tudjatok előadásokat szervezni? Mi van akkor, ha a vírusnak jön egy második hulláma? 

    Ági: A járványhelyzet miatt megnehezült minden. Azok a színházvezetők is, akik 20-30 éve vannak egy intézmény élén, olyan ismeretlen dologgal állnak most szemben, aminél mindenki csak tapogatózik és próbál különböző megoldási stratégiákat kialakítani. Esetünkben ez egy nagyon speciális helyzet, hiszen most veszünk át egy intézményt ráadásul egy új gazdasági igazgatási referenssel. A Kövér Béla Bábszínház mindig picit családi bábszínházként volt aposztrofálva, ezért nagyon érzékeny kérdés, hogyan próbálunk kommunikálni, dolgozni, tervezni. Igyekszünk megtartani mindennek az emberi oldalát, de a szakmai dolgokat szem előtt tartva. A bábszínház nagyon izgalmas művészeti ág, aminek erőteljes vonulata pl. vásári műfaj, lehet, hogy egy következő veszélyhelyzet esetén ebbe az irányba is kell mennünk.

    Schneider Jankó és Kiss Ágnes

    Jankó: Az emberek már nem szívesen néznek előadásokat online felületen, függetlenül attól, hogy remek előadásokat lehet megtekinteni. Hogyha jön egy második hullám, akkor már nem biztos, hogy a nézők színházzal kapcsolatos igényeit online felületen ki lehet elégíteni. Nem tudom megmondani, hogyan kell majd ehhez viszonyulni. Nagyon dicséretes nézni másokat, milyen kreatívan nyúlnak az online felülethez, hogyan próbálnak ebben a térben érvényesülni. Ha nem jön egy második hullám, és minden nagyon-nagyon jól alakul, akkor is magunkkal kell vinni annak az örömét, hogy az emberek milyen kreatívan kezdtek gondolkodni a színházról, előadóművészetekről. Ezeket ne felejtsük el, függetlenül attól, jön-e második hullám. Van egy betlehemes ötletünk, amivel kifejezetten erre a helyzetre szeretnénk – remélem – utóhangként reagálni. Ez az előadás arról fog szólni, hogy valami rossz dolog fölött győzedelmeskedik a fény, hogy egyszer csak a hátunk mögött tudunk már valamit, és jön a megváltás, ami kifelé visz ebből bennünket. 

    Szerző: Mohai Aletta

    - Színházi pillanatok az Instagramon -