Valentin-nap alkalmából egy szenvedélyes zenemű premierjével kedveskedik a Kecskeméti Katona József Színház. A rapszódiát a színház karmeste és korrepetítora, Látó Richárd írta.

A zenemű vidám és felszabadító, dinamikus és érzelemgazdag. Néhány motívuma már akkor megfogant a szerzőben, amikor feleségével megismerkedett és elkezdett udvarolni neki, ezért az elkészült rapszódiát neki ajánlotta. Minden bizonnyal tökéletes Valentin-napi feltöltődést kínál majd a zenekedvelőknek.

A cigánylány tánca a Nemzeti Kulturális Alap Zeneművészet Kollégiuma pályázatán pozitív elbírálásban részesült, ennek köszönhetően február elején felvétel készült belőle a Nagyszínházban. Látó Richárd bízik benne, hogy hamarosan élőben, az eredeti tervek szerint, szimfonikus zenekarral is előadhatják a rapszódiát.

Az ingyenes premiervetítés most vasárnap, 16 órától  látható színházunk Youtube-csatornáján, ezen a linken:

Sárdi Barbara beszélgetett a karmesterrel arról, hogyan vészeli át a járványhelyzetet: “A színházban érzem magam biztonságban, megnyugtat az illata, az itteni rend. A kinti világban nem találom a helyem. Sosem hittem volna, hogy ilyesmit valaha megélek. Szomorúvá tesz, de ami igazán fáj, hogy a kisfiam is részese, szenvedője ennek. Ugyanakkor igyekszem feldolgozni, és próbálok belőle inspirációt nyerni. Márciusban született több alkotásom, például az Üres a színház című, amelyet közreadott a teátrum” – idézi fel a Látó Richárd.

„A társulatban pedig ott motoszkál a nagy kérdés, hogy mikor játszhatunk a nézőknek, hiszen nem magunkért, hanem a színházért és a nézőkért dolgozunk. Az az izgalom éltet bennünket, amit estéről estére az előadások jelentenek, amikor a végén megfordulok a karmesteri pulpituson, és azt látom, hogy csillog az emberek szeme. Most ez hiányzik rettenetesen. Ezt a néző és alkotó közti találkozást semmilyen digitális technológia nem tudja reprodukálni” – panaszolja Látó Richárd, aki a diákjaival sem tud személyesen találkozni.

“Nemcsak a színház lüktető élményét vette el tőlem a vírus, hanem mindazt, amiért eddig fáradoztam. Cegléden 2006 óta tanítok egy művészeti iskolában zenés mesterséget. Egy kedves diákomnál kitartó munkával elértem, hogy legyőzze a kishitűségét és merjen énekelni mások előtt. Az eredmény az lett, hogy A padlás című musical iskolai előadásában a legnagyobb kihívást jelentő énekes szerepet játszotta el. Nemrég viszont kiderült, hogy a bemutató óta nem énekelt, mert nem tudtunk tovább haladni ezen az úton a járványhelyzet miatt.” – mondta, de igyekszik azonban bizakodóan tekinteni a jövőbe és hisz benne, hogy egyszer eljön az az időszak az életünkben, amikor már csak “nevetni fogunk” ezen az egészen.