A Békéscsabai Színház színésznője mesélt az otthon töltött időkről, a hangoskönyvekről és a szakdolgozatírásról is.
A minap adtam le a szakdolgozatomat, az elmúlt egy hónap kutatással, írással, szerkesztéssel telt, napi 12 órát dolgoztam. Mellette még egy másik dolgozatot is írtam Andersenről. Most végzek Szarvason, a hároméves óvodapedagógia szakon, a következő másfél hónap azzal telik, hogy a június eleji online államvizsgára készülök, 22 tételt kell megtanulnom. A szakdolgozatom témája Kiss Ottó felnőtt- és gyermekirodalma. Nagyon szeretem a műveit, szerintem a három legjobb mai költő közé tartozik, nagyon tud a gyerekek nyelvén írni, könnyen tudnak vele azonosulni.
Innen a rajzpályázat ötlete óvodásoknak, amit a színház indított, hogy a gyerekek készítsenek illusztrációkat a versekhez.
Mint leendő óvodapedagógus átérzem és látom a társaimat, hogy milyen nehéz most a legkisebb gyerekekkel, az óvodásokkal, bölcsődésekkel otthon foglalkozni. Arra gondoltam, legyen valami ösztönző nekik, amiben szívesen részt vesznek, a pályázattal a szülőket akartam segíteni.
A sűrű programod ellenére több színésszel együtt felolvassátok vak és gyengénlátó szerzők műveit, verset mondotok.
Nagyon szívesen részt veszünk minden nemes kezdeményezésben, ami másoknak segít. Öröm, hogy sok olyan szerző van, akinek értékelhető az írása. Ezeket a szövegeket felolvasás előtt alaposan át kell tanulmányozni ahhoz, hogy jó felvétel születhessen. Attól kezdve, hogy a járvány miatt lefújták az előadásokat, verses videókkal, irodalmi részletek felolvasásával próbáljuk enyhíteni a hiányt…
Bezártság ellen és lelki, szellemi töltekezésre mi a jó recept?
Sokat főzőcskézünk, mindketten örömünket leljük benne, szeretünk biciklizni, kimenni kicsit a szabadba; két ember egy miniatűr garzonban összezárva különben bekattan, a szabadságvesztést másképp nem lehet elviselni. Nagy túrákat teszünk Gyulára, Szabadkígyósra, Kondorosra, Póstelekre, amerre jó a kerékpárút, minimális a szembejövő forgalom, kevesen futnak, bicikliznek. Erdőben, tónál vettünk fel videót. Néha sétálunk, amerre kevesen járnak.
Mit gondolsz a világjárványról, az óvintézkedések negatív és pozitív hatásairól?
Az első héten nagyon követtük, figyeltük a híreket, de utána inkább igyekeztünk kivonni, kímélni magunkat a szörnyűségektől. Persze tudni kell, mi zajlik, de nem szabad magunkat állandóan bombázni a rossz hírekkel. Próbálunk abba kapaszkodni, ami jó változást hozhat, elgondolkodunk és beszélgetünk arról, hogy a Föld most kapott egy kis lélegzetvételnyi időt. De nem tudhatjuk, mennyiben fog mindez az emberek gondolkodásmódján változtatni. Alapvetően nem vagyok pesszimista, remélem, az emberek rájönnek, hogy tudatosabban kell élni, nem szabad szennyezni a Földet, a levegőt, nem kell minden nap autóval bevásárolni. Ha a járvány picit segít abban, hogy fellélegezzen a világ, akkor jót tett. De félek, hogy a multi cégek pótolni akarják majd a lemaradást a gyártásban, ebből lesz a baj, nem a magánemberekkel.
A kijárási korlátozást egyfajta szabadságvesztésként éljük meg, nagyon nehéz elviselni, hogy nem utazhatunk távol élő szeretteinkhez, de nem látogathatjuk őket közel sem. Ugyanakkor annak legtöbben örülnek, hogy most otthon együtt lehet a család.
Az otthonlét a szociális viselkedést pozitívan is befolyásolhatja. Sok időt tölthetünk együtt, ennek rettentően örülünk, ez jó hozadéka a járványnak. Rossz viszont Andrásnak a kényszerszabadság, szabadúszó, a családja Pesten van, nem tudjuk idehozni a gyereket, ez fájó pont. A karanténban az ember nagyon kreatív, társasosunk két telefonnal, játszani, bújócskázni próbálunk online, ami nem ugyanaz. Nekem még itt van egy országhatár is. A Szerelem, ó utolsó előadását jött megnézni anyukám a bátyám kisfiával, és az utolsó pillanatban tudtak hazamenni Szerbiába. Ők nagyon hiányoznak. Furcsa húsvét volt, furcsa anyák napja jön. Nem tudjuk megölelni, megpuszilni az anyukákat. Így mostanában még nagyobb figyelemmel vagyunk irántuk, még több videós beszélgetéssel próbáljuk tartani a kapcsolatot. Nagyon reméljük, hogy addigra rendeződik a helyzet, és augusztusban meg tudjuk tartani az esküvőnket.
Szerző: Niedzielsky Katalin
Békéscsabai Jókai Színház