A Komáromi Jókai Színház közösségi oldalán futó Futótűz rovatban 3 kérdést intéznek a teátrum dolgozóihoz, azokhoz, akik a kulisszák mögött dolgoznak. Az alábbiakban Nagy László ügyelő válaszait ismerhetik meg.

Lassan huszonöt éve vagy ügyelő. Mi a szép ebben a foglalkozásban? Mert időd másra talán nem nagyon juthat: mindenki előtt érkezel a színpadra, az ügyelői pulthoz, utolsóként mész el onnan legyen az próba, előadás. Mi tart a színpad közelében? És egyáltalán, mi az ügyelő feladata?

A színház szeretete, amit már gyermekkoromban is éreztem. Óvodás korom óta szerepeltem ünnepi műsorokban, alapiskolásként gyermekszínjátszó voltam Dunaszerdahelyen. Hetedikes koromban döntöttem el, hogy a színészi pályára lépek, és az érettségi után jelentkezem a Komáromi Jókai Színházba. Harmadszorra sikerült bejutnom segédszínésznek. Közben próbáltam bejutni a színművészeti főiskolára Pozsonyban és Budapesten, eredménytelenül. Két évig stúdiós voltam a színháznál, közben az akkori ügyelő felmondott, színészek ügyeltek, többek között én is. Két év után felajánlották az állandó ügyelői státuszt. Elvállaltam, és nem bántam meg. Az ügyelő felel azért, hogy egy próba vagy egy előadás zökkenőmentesen történjen. Az évek során megküzdöttem a szakma nehézségeivel, néha több és kevesebb sikerrel. Most már mondhatom, hogy elfogadott a társulat, és kialakult a kölcsönös bizalom, ami elengedhetetlen egy színházban.

Szinte valamennyi előadásban szerepet is bíznak rád a rendezők, dolgoztál gyermekcsoporttal, rendeztél diákszínjátszókat, tagja vagy az őrsújfalui ÉS?! Színház baráti közösségének. Szerepeltél reklámfilmekben, forgattál a Taviani fivérekkel, legutóbb, 10 éve pedig a Barackligetet, Peter Bebjak rendezővel. Huszonhat éve, 21 éves korod óta vagy a Komáromi Jókai Színháznál. Talán nem maradt ki semmi. Vagy mégis?

Ha már Peter Bebjakot említed, éppen a napokban kért fel egy kis szerepre a Jozef Mak című készülő tévéfilmjébe, amelyet részben Komáromban forgatnak. Egy forgatási napom lesz a komáromi erődben. Egy magyar katonát alakítok majd. Azt nem is mondtad, hogy kellékes és rendezőasszisztens is voltam, amikor arra volt szükség. Lehet, hogy nagyképűen hangzik, de igazi színházi embernek tartom magam, a szó legjobb értelmében.

A párod Budapesten él. Gondolom, a koronavírus nehéz időket hozott ezen a téren is. Mivel töltöd a napjaidat? És van-e, lehet-e a színházi ügyelőnek hobbija?

A járványhelyzet miatt ritkábban találkozunk Andival, persze, naponta többször beszélünk neten. Legutóbb több mint egy hónapja találkoztunk. Most sajnos nincsenek előadások, csak próbák, több a szabadidő. Ha az időjárás engedi, bringára pattanok, akár negyven-ötven kilométert is letekerek. Ebben gyakran társam Rab Zoltán kedves műszaki kollégám. És sokat olvasok. Most éppen Bereményi Géza Magyar Copperfield című életrajzi regényét lapozgatom. Azért is érdekes számomra, mert sok jelenet ismerős az Eldorádó című filmből, és annak színpadi változatából, Az arany ára című színműből, amit hét éve mutattunk be.Köszönöm szépen a beszélgetést!

Szerző: Bárány János

Forrás: Komáromi Jókai Színház