Idén is Rozgonyi-Kulcsár Viktóriával, a Füge Produkció elnökével, a Jurányi megálmodójával készült az évad első Jurányi Lattéja. Az interjúban szó van a járvány hatásairól, a 2020-21-es évad új bemutatóiról és arról is, mit kíván a Ház közelgő, nyolcadik születésnapjára. 

Hogy telik a nyár?

Sűrű, ahhoz képest, hogy nem tudtuk előre, hogy egyáltalán sikerül-e eljutni bármerre is idén. Három hónapig „szobafogságra” voltunk ítélve a gyerekekkel, így most őket kárpótoljuk a nyaralásokkal, nem is annyira magunkat, nekünk ez egyelőre nem a pihenésről, hanem inkább a környezetváltozásról szól.

Március közepén álltak le a színházak a koronavírus járvány miatt. Milyen hatással volt, van a vészhelyzet a Jurányi Ház életére, működésére?

Néha az az érzésem, hogy ezt az egészet csak álmodtuk. A járvány váratlanul, üstökösként csapódott be a megszokott hétköznapokba. Egészen másféle, ismeretlen kihívást jelentett mind a munkahelyen, mind a magánéletben. A Jurányiban is, mint minden más színházban, elmaradtak az előadások, ami havi 60 előadást jelent csak a Jurányin belül, de emellett más helyeken is forgalmazunk produkciókat. Azért is volt nekünk ez különösen bonyolult helyzet, mert maga a Ház annyira komplex működésű, hogy sokszor nehezen tudtuk magunkra nézve értelmezni a szabályokat, hogy épp milyen megszorításoknak, korlátozásoknak kell eleget tenni, mi az, ami ránk már/még vonatkozik. Igyekeztünk a házon belüli rendelkezésekkel hozzájárulni a vírus terjedésének megfékezéséhez, hogy minél hamarabb túl legyünk ezen a rendkívüli, áldatlan állapoton. Fokozatosan zártunk, majd ugyanilyen óvatosan nyitottunk újra.

Arra törekedtünk, hogy az irodai munkát mindenki tudja folytatni a maga ritmusában, a saját belső szabályai szerint, de aki tehette, otthonról dolgozott. Néhány irodába bejártak rendszeresen, designerek, webszerkesztők, de ahhoz képest, hogy naponta 6-700 ember fordul meg a Házban, csak 10-15-en mozogtak, ezért egy idő után csökkentettük a nyitvatartást is. Mi a Fügén belül már március közepén átálltunk a home office-ra. Előadások híján mi is kevésbé voltunk helyhez kötve.

Érdekes érzés volt így látni a Házat, mert az elmúlt hét év alatt egyszer sem fordult elő, hogy akár egy napra is bezárt volna. Felállítottam magamban egy gazdasági válságtervet, úgy számoltam, hogy június közepéig áll fent ez a helyzet, így osztottam be az éves forrásokat. Aminek nagyon örültem, hogy nálunk senki nem került nehezebb helyzetbe, éltünk azzal a lehetőséggel is, hogy mint kulturális intézmény, kérhettünk járulékkedvezményt, és alapvetően mindenki biztonságban lehetett otthon, megtarthatta az állását, megkapta a rendes fizetését. Ez jó érzés volt, büszkeséggel töltött el, mert a közvetlen környezetemben azt érzékeltem, hogy nem mindenhol alakult ilyen szerencsésen a helyzet.

Az nagy kérdés, hogy mi lesz a következő hullámmal, mert azzal még nem számoltam. Azonban fontos megjegyezni, hogy a Jurányi Ház is támogatja a budapesti színházak által indított védekezési és tájékoztatási kezdeményezést annak érdekében, hogy közös szabályok bevezetésével csökkentsük a járvány terjedésének a lehetőségét, és fokozzuk a színházlátogatás egészségügyi biztonságát.

Ami érdekes még gazdaságilag, hogy épp most hasonlítottam össze ennek az időszaknak az árbevételét, ami 70%-kal csökkent ebben a három hónapban a tavalyihoz képest, ami nagyon nagy szám. Mivel mi nem for-profit működünk, hanem az a bevétel java részt a fellépő társulatokhoz, színészekhez kerül, ilyen szempontból azt a bevételhiányt, nem éreztük meg annyira, mint azt, hogy a működésképtelen időszakban is folyamatosan fizetni kellett a közüzemi számlákat, üzemi szolgáltatásokat az átalány szerződések miatt. A bérleti díj, ami tetemes összeg, még kérdéses, mert így, hogy nem tudtunk dolgozni, és a Ház 60 szervezete sem, elég nehéz volt kitermelni. Ezügyben tárgyalásban vagyunk a Fővárossal. Mint színház azért is nehéz a helyzetünk, mert nyáron amúgy is uborkaszezon van, tehát a három hónap kiesés, nekünk valójában hat hónap, hiszen hiába oldották fel június közepén a vészhelyzetet, nem kezdünk el az udvaron nézőteret építeni. Tehát eleve be kell kalkulálni a nyári hónapokat, amikor nincs bevétel, csak kiadás. 

A bevételkiesés hat a következő évad produkcióira?

Az árbevétel kevésbé hat a produkciós működésünkre, tehát a jegybevétel nem befolyásolja a béreket, illetve az új projekteket sem. Ami viszont komolyabb gond, hogy a pályázati pénzek jelentősen megcsappantak az esetünkben, kevesebb mint felére csökkent a taot pótló többlet támogatás, a működési támogatásunk az eddig megítéltekhez képest 10 millióval kevesebb, holott abban bíztam, hogy nőni fog. Igazából mi az alapműködésünket tekintve attól vagyunk nagyobb bajban, hogy nem elég, hogy itt van a pandémiás időszak, hanem még a pályázati úton nyert összegek is jelentősen csökkentek. Abban reménykedtem, hogy ha már ilyen nehéz helyzetbe került mindenki, akkor kicsit bővebben osztják majd szét a meglévő forrásokat.

Milyen új bemutatókra, együttműködésekre számíthatunk a 2020-21-es évadban?

Azt gondolom, hogy igazán ütős programot sikerült összeállítanunk. Terv is volt, hiszen a 10 éves ciklusunk a végéhez közeledik. Szerettem volna, ha a záró évadok már igazán jurányisok lennének. Ez azt jelenti, hogy jó lenne olyanná válni, amiért én ezt az egészet tulajdonképpen létrehoztam, tehát a művészeti munkára kicsit még nagyobb fegyelemmel odafigyelni, sokkal inkább megkeresni alkotókat, hogy olyan előadásokat hozzanak létre, ami valóban nekünk való, vagyis a mi arculatunkhoz, közönségünkhöz, infrastruktúrális lehetőségeinkhez igazodik. Ez a cél csak részben valósul meg, az említett koronavírus járvány miatt, mert a források és a támogatások nem úgy alakultak, ahogy kellett volna. De már érzékelhető ez az irány, ami nagymértékben nem fog eltérni a korábbiaktól, mert folyamatosan ezen az úton haladtunk, de én azt érzem, most értünk be. Aztán még van egy évad, amiben ez a szervező elv esetleg még jobban ki tud majd teljesedni.

Mindig is fontos volt számomra a tehetséggondozás. Szeretek fiatalokat felfedezni, megmutatni a szakmának és a közönségnek, és büszke vagyok arra, hogy az elmúlt 10 évben sikerült olyan fiatalokat elindítani a pályán, akik aztán megtalálták a helyüket, rendszeresen dolgoznak, saját társulatot/formációt működtetnek, kőszínházakhoz szerződtek.

Ez az irány jól tükröződik a Jurányi műsorpolitikájában is: a 2020-21-es évadot Pass Andrea első Narratíva bemutatójával, A Jelentéktelennel kezdjük, ami Gogol A köpönyeg átirata. Hajtűkanyar autósiskola címen novemberben újra rendez nálunk Schwechtje Mihály. Tavasszal Darvasi Áron és a Klakker Társulás mutatkozik be Madárhegy előadásukkal, melyet édesapja, Darvasi László írt. Folytatja nálunk a munkáját Boross Martin és a Stereo Akt. Évad végére pedig Szenteczki Zitát kértük fel egy nagyobb szabású látványszínházi projektre.

Ebben az évadban is folytatódik a Staféta program: a tavalyi pályázatból átcsúszik négy bemutató, az ötödik pályázat is kiírásra került, épp a beszélgetésünk idején van a határideje. Ezek a projektek is ebben az évadban tudnak megvalósulni. A másik tehetséggondozó programunk, az V. TITÁNium Színházi Projekt két nyertes előadása is bemutatásra kerül ebben az évadban: nálunk hozza létre Fajankó című produkcióját Mayer Bernadett és Németh Nikolett, illetve Kovács Domokos a Bethlen Téri Színházban mutatja be A jegesmedvék etetése tilos című fizikai bábszínházi előadását. 

Három év kihagyás után még a nyáron kiírásra kerül, és novemberben újra megrendezzük a Tantermi Színházi Szemlét, amelynek nyertes előadásai a következő évadban valósulhatnak meg. A Dekk, az Orlai Produkciós Iroda és a Füge Produkció koprodukciójában készül szeptemberben Kocsis Gergely rendezésében az Irodaipatkányok. Folytatódik az együttműködés a Képzőművészeti Egyetemmel: idén is nálunk tartja a Látványtervező Tanszék a vizsgaelőadását. Befogadottelőadásként köszöntjük a Táp Színház két bemutatóját: Vinnai András rendezi a Hang a fejben című produkciót, és hosszú idő után Vajdai Vilmos Vicky Jones The one című drámáját rendezi nálunk Egyetlenem címen. 

Idén októberben lesz 8 éves a Jurányi Ház. Mit kívánsz a születésnapra?

Azt kívánom, hogy mihamarabb derüljön ki, hogy lehet-e ma Magyarországon felelős szakmai vezetőként színházat működtetni, mert most azt látom, hogy nem hagynak dolgozni, hogy ellehetetleníti a szakmai működést a jelenlegi pártpolitikai küzdelem. Ha kiderül, hogy lehet, szívesen elkezdek gondolkodni azon, milyen legyen a következő 10 éves ciklus, ha pedig nem lehet, inkább nem folytatom tovább. Nekem a kezdetektől fogva fontos az együttműködés, a partnerség. Szeretnék a szakmám jeles képviselőivel úgy tárgyalóasztalhoz ülni, hogy szakmai partnerként, kollégaként tekintünk egymásra, és nem érdekes, hogy a másik fél épp milyen oldalon befolyásos személy. Szeretném, ha a munkámat is kizárólag szakmai alapon ítélnék meg, és mindenfajta pályázható forrás, támogatás is ezzel lenne összhangban.

Továbbra is meggyőződésem, hogy állami támogatás nélkül nem lehet kultúrával foglalkozni. Az más kérdés, hogy úgy kell működni, hogy az egy forint állami támogatáshoz szerzünk még tízet. Jelenleg viszont semmi sem arról szól, ami miatt én ezt a pályát választottam. Én még mindig hinni szeretnék abban, hogy ez egy hivatás, és próbálok továbbra is csak szakmai meggyőződésből dönteni, de azt látom, hogy így is folyamatosan zsákutcába kerülök, és maga a közeg is már inkább fojtogató, mint inspiráló.

szerző: Bordás Katinka

fotó: Gulyás Dóra