Május 12-én és 13-án mutatja be az Örkény Színház a Szex. Újra. El. című stúdióelőadást. A szexuális újraelosztás elméletet feldolgozó, színészek improvizációin alapuló előadásról Schwechtje Mihályt, az előadás rendezőjét kérdeztük. 

Ahogyan azt a munkádat ismerők tőled már megszokhatták, az Örkénybe is egy saját történettel érkezel. Az alapgondolattal a színészek már tavaly decemberben megismerkedhettek, hiszen a próbafolyamat, rendhagyó módon egy improvizációs tréninggel kezdődött. 

A szexuális újraelosztás elmélete 2018-ban jelent meg először, rendkívüli visszhangot keltve a nemzetközi és a magyar sajtóban egyaránt. Ekkor figyeltem fel a témára, érdekesnek találtam, hogy mik juthatnak emberek eszébe. Ez a téma nagyon sok mindenre reflektál akár a mai életünkből, akár pedig azokból a tényekből, amelyeket a történelem során már megismertünk az elnyomó hatalmak működéséből. Ráadásul, közelíthetünk hozzá komolyan, vagy akár az abszurd felől is. 

Miről szól a szexuális újraelosztás elmélet?

Robin Hanson közgazdász elmélete szerint nemcsak az anyagi javak elosztását kellene igazságosabbá tenni, hanem szükségessé vált a szexhez való hozzájutásnak az újraelosztása is, mivel – meglátásában – a szex alapjog. Azzal érvel, hogy az elmúlt időszakban számtalan olyan merénylet történt, amelynek elkövetői nem önként vállalt cölibátusban élnek. Ennek az úgynevezett incell közösségnek a tagjai nem jutnak hozzá a szexhez. Hanson véleménye szerint, ha megkapnák a szexuális kielégülést, nem indulna be náluk az agresszív viselkedés. Az a javaslata, hogy az állam kompenzálja őket pénzzel, vagy utaljon ki nekik szexrobotokat. Ez a gondolatkísérlet óriási felháborodást keltett, többek között azért is, mert egyoldalúan csak a férfiakkal foglalkozik, a nők szexuális tárgyként jelennek meg csupán benne. Már Magyarországon is van egy incell közösség, akik valamennyire artikulálták a problémájukat. Ők azt gondolják, hogy itt nőuralom van. A közösség tagjai a férfiakat alfákra, azaz vezérhímekre, bétákra, akik még hozzájutnak a nőkhöz, és saját magukra, azaz omegákra osztották fel. 

Mi volt a kiindulópontja a próbafolyamat első szakaszának?

Az volt a felvetésem, hogy próbáljuk végiggondolni, milyen világ lehetne az, ahol ezt az elméletet gyakorlatba ültetik. Ebből indultunk ki az improvizációkban és a beszélgetéseinkben egyaránt. Ebben a típusú próbafolyamatban a közös munka a legértékesebb – az, ahogyan összelapátoljuk az ötleteinket, és ahogy ebben megpróbálok valamilyen rendet megtalálni, kialakítani ennek a stílusát. Egyszerűen az, hogy ez a közös kreativitás, csere megtörténik, az nagyon izgalmas. És nagyon jó is a csapat.

Hogy néz ki az általatok elképzelt világ?

Egy szögletes és brutális világot teremtettünk, amelyben a kevés nő miatt forradalom tör ki, amelynek folytán az alfákat kiherélik, a bétákat pedig átnevelik. A kevés számú nőt kötelező szolgálatra osztják be, elveszik az emberi jogaikat és szolgálatot kell teljesítsenek az omegáknál. E mögött az az ideológia, hogy a nők végre a helyükre kerültek, ahová a teremtő őket eredetileg delegálta. Ennek a szörnyű rendszernek az alapideológiája, amit, ha így nézünk, egyáltalán nem tűnik viccesnek. Csakhogy, vannak olyan helyzetek, amik mégiscsak az abszurd vagy a groteszk felől, inkább a groteszk felől közelítenek, és ezért, hát azt reméljük, hogy humorosak lesznek.

Sőt, az olvasópróbán felolvasott szövegváltozat egyfajta happy endre is emlékeztet.

Úgy vagyunk bekötve, mi, emberek, hogy a legnagyobb pokolban is mindig megszületik a szerelem. Ez itt is így van. De azért ez a happy end felvet kérdéseket a nézők irányába. 

Az interjút készítette: Biró Árpád Levente