Radnóti ZsuzsaFriedenthal ZoltánTrojkaRózsavölgyi SzalonGryllus DorkaSzente Vajk
  • facebook
  • instagram
  • 2022. január 19., szerda
    banner_bigBanner3

    “Ez annyira a mi történetünk…” – Interjú Szabó Zoltánnal és Vinnai Andrással

    2021. december 7., kedd 08:41

    A Staféta nyertes Szarvasnak gyermeke című előadás alkotópárosával, Szabó Zoltánnal és Vinnai Andrással készült a legfrissebb Jurányi Latte beszélgetés. A darab bemutatóját december 14-én tartják a Jurányi Házban.

    Szabó Zoltán és Vinnai András / fotó: Dömölky Dániel

    Bordás Katinka: Honnan ered a Szarvasnak gyermeke cím? 

    Vinnai András: A cím Szabó Zoltántól ered, ezért erre a kérdésre ő fogja megadni a megfelelő választ. 

    Szabó Zoltán: Így van.

    A cím az első szerepemnek köszönhető. Egy középiskolai előadásban játszottam egy sámán figurát. Az ő szövegében szerepeltek a következő sorok: “Szarvasnak gyermeke, aranyágyék tüzes patakja, koronád legyen dübörgő világfa, dübörgő világfa.” Mivel ez így túl hosszú lett volna címnek, csak az első két szót tartottuk meg. 

    Bordás Katinka: Mint alkotótársak, hogyan kezdtek hozzá egy új előadás létrehozásához? 

    Szabó Zoltán: Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de a darab ötlete egy oldott hangulatú, együttesen elköltött ebédet követő kellemes délután folyamán született meg. Andrással tömérdek ehhez hasonló kellemes együttlétet éltünk már át együttes erővel. 

    Vinnai András: Ahogy mondod. És miután játszi könnyedséggel felvázoltuk a történetet, kisvártatva megakadt a szemünk egy felhíváson. A Staféta pályázat volt az. Összenéztünk, és tudtuk, hogy mit kell tennünk. 

    Szabó Zoltán: De még mennyire! Néhány újabb közösen átélt ebéd után, létrehoztuk a szükséges dokumentumokat, és beadtuk a pályázatunkat.

    Vinnai András: Ami pedig ezután következett, az már történelem. Nyertünk, és maholnap megvalósul mindaz, amit megálmodtunk. Mindez nem jöhetett volna létre, ha…

    Szabó Zoltán: Ha nincs a Staféta pályázat. 

    Bordás Katinka: Meséljetek egy kicsit a darabról!

    Vinnai András: Ezt nem kell kétszer kérned! A történet egy baráti társaságról szól, akik egy jávorszarvas-baleset következtében elveszítik központi figurájukat, a jómódú budai srácot: Ervint.

    Szabó Zoltán: Itt megjegyezném, hogy Ervint nem más játssza, mint a kiváló Friedenthal Zoltán. 

    Vinnai András: Méghozzá egészen kiválóan. De most menjünk tovább. A történet arról szól, hogy e kétes “baráti” társaság hogyan használja fel Ervin emlékét a saját, önző kis céljai érdekében. A fiát gyászoló apa, László…

    Szabó Zoltán: Itt megjegyezném, hogy Lászlót nem más játssza, mint a kiváló Friedenthal Zoltán. 

    Vinnai András: Így van. Az apát is ő játssza. Méghozzá prímán! Ám haladjunk tovább. Tehát! Ervin hátrahagyottjai szabályosan meghamisítják Ervin emlékét, sőt az életét is, és nyereségvágyból, illetve önmegvalósítási kényszertől hajtva kihasználják Ervin családjának sebezhetőségét és naivitását. Ugyanakkor, ahogy az lenni szokott, az elkövetők sem futhatnak messze az általuk kreált valótlanság halmaz roskatag tákolmánya alól. Ervin volt barátnője…

    Szabó Zoltán: Gyöngy Zsuzsa alakítja nagyszerűen. 

    Vinnai András: …és két jóbarátja…

    Szabó Zoltán: Jászberényi Gábor és Tóth Máté játsszák őket, kiválóan és pompásan. 

    Vinnai András: … olyan helyzetbe sodorják önmagukat is, amely megpecsételi a sorsukat, mégpedig a történet legtisztább karaktere, Ervin húga által. 

    Szabó Zoltán: Pertics Villő formálja meg feledhetetlenül. 

    Vinnai András: Ám egy mondatba sűrítve, és közbevetett színésznevek nélkül a darab mondanivalója valahogy eképpen fogalmazható meg: Ha szeretsz hazudozni, ne utazz északra, mert könnyen bajod eshet.

    Bordás Katinka: Az előadás plakátját nézve, úgy érzem, nagy szerep jut a vizualitásnak. 

    Szabó Zoltán: Messzemenőkig izgatott, hogy miképpen lehet egy feketére mázolt teremben egyszerű, de ötletes eszközökkel létrehozni némi varázslatot, csipetnyi szemfényvesztést, így felkértem egy látványtervezőt…

    Vinnai András: Juristovszky Sosa. 

    Szabó Zoltán: …hogy engedje szabadjára a fantáziáját, és ésszerű anyagi keretek között fessen meg számunkra egy hazai urbánus közeget, valamint a messzi észak hófödte, fájdalmasan szép tájegységeit. Sajátosan hullámzó érzelmi domborzat született, amelyben hatalmas szerep jut a fényeknek is.  

    Vinnai András: Lámpák. Számos trükkös lámpa. 

    Szabó Zoltán: A vizualitás mellett akusztikai csemegével is kedveskedünk a nézőknek, az előadásban ugyanis időről-időre dalok csendülnek fel, melyeknek zenéjét…

    Vinnai András: Kákonyi Árpád. 

    Szabó Zoltán: …szerezte. 

    Bordás Katinka: Hogyan tetszik a rendezői szerep? 

    Szabó Zoltán: Attól, hogy valaki rendez egy előadást, még nem válik rendezővé. 

    Vinnai András: Nálam ennek pont az ellenkezője történt. Mióta rendeztem egy előadást, rendezővé váltam. Bocsáss meg! Folytasd!

    Szabó Zoltán: Nem gondolom, hogy rendező leszek, de ez annyira a mi történetünk, hogy szerintem nem mondok hülyeségeket a próbákon. Van egy erős elképzelésem arról, milyen legyen az előadás, és ezt próbálom megvalósítani. Megnyugtató, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik a szakmájukban nem csupán profik, de inspirálóak is. Gondolok itt a színészekre, a látványtervezőre, a zeneszerzőre, a technikusunkra: Langó Ádámra, valamint a rendezőasszisztensre is…

    Vinnai András: Szakács Zsuzsi. 

    Szabó Zoltán:… aki kiválóan segít összefogni ezt a munkát, amely ahhoz képest, hogy kamaratermi előadásnak készül, módfelett összetettnek bizonyul. 

    Bordás Katinka: Számodra mi a legfontosabb gondolat a Szarvasnak gyermekében, amit szeretnél átadni a nézők számára is? 

    Szabó Zoltán: Idéznék a darabból. “Minden egy kibaszott forgatókönyv szerint működik az életben, amiből nem merünk kiszakadni.” Van egy allegorikus zuhanás a történetben. Ervin sem mert kiszakadni az életéből, viszont mégis megtörtént vele. Talált egy kiskaput, amelyen át távozhatott a megszokott valóságából. Mint a Picasso kalandjai című film villamosszékes jelenetében, amikor a főszereplő rajzol egy ablakot a falra, és azon át elmenekül. 

    Vinnai András: Egyet kell értsek veled, Zoltán! Főleg a zuhanás fontosságával kapcsolatban. Ebben a történetben igazából mindenki zuhan valahová. Még azok is, akik úgy érzik, biztos talajon állnak. A darab írása közben jómagam is nagy szintkülönbségekkel dolgoztam. Gyakran írtam például liftben, vagy lépcsőzés közben. 

    Bordás Katinka: Mennyire vagy jelen a próbákon? Figyelemmel kíséred, ahogy a szöveged színházi valósággá válik? 

    Vinnai András: Nem igazán.

    Mostanában szívesebben ülök be úgy a darabjaimra, mintha én is néző lennék. Ilyeténképpen szinte gyermeki nyitottsággal várom, hogy mi lett a papírra vetett szavakból, mondatokból, sorsokból, igazságokból és hazugságokból, a dolgozósarkom homályában elsuttogott szerelmes ígéretekből, igékből, névelőkből és szóvégi írásjelekből. Egy szó mint száz, jómagam is nagyon kíváncsi vagyok. Természetesen, ha arra van igény, hogy átírjak valamit a próbafolyamat alatt, zokszó nélkül megteszem. Nyilván busás fizetség reményében. 

    Bordás Katinka: Könnyen megtaláltad a hangot a színészekkel? 

    Vinnai András: Inkább ők találták meg a hangot a szövegemmel. 

    Bordás Katinka: Ezt igazából Zoltántól kérdeztem. 

    Vinnai András: Akkor válaszoljon rá ő. De azért én is kiegészíteném valamivel, ha szabad. Zoltán olyan típusú színész, aki mindig tudja, hogy mit csinál a színpadon, és azzal is tisztában van, hogy miért csinálja. Még soha nem találkoztam olyan alapos színésszel, mint Szabó Zoltán. Ilyeténképpen nagyon jól meg tudja találni a hangot a színészekkel is. 

    Szabó Zoltán: Én se találkoztam még olyan alapos íróval, mint Vinnai András. Nagyon laposan ír. De visszatérve az eredeti kérdésre. Én úgy tekintek a színészekre, mintha a saját idegrendszerem meghosszabbításai, egyfajta nyúlványai lennének. Épp ezért fontolóra is vettem, hogy úgy fogom emlegetni őket, hogy a színészeim. Mindig is vágytam rá, hogy rendezőként az előadásban játszókat így nevezzem: a színészeim. Mindig is irigyeltem azokat, akik képesek használni ezt a birtokos formulát. A színészem. A színészeim. 

    Vinnai András: Zoli! Meg kéne nyugodnod. 

    Szabó Zoltán: Ők a színészeim! 

    Vinnai András: Nem. Ők színészek. Nem a tieid. 

    Szabó Zoltán: Te meg az íróm vagy! És ez az én előadásom lesz! Nélkülem nem lenne semmi a kamarateremben, csak üres, fekete falak! 

    Vinnai András: Na! Körülbelül erről szól a darab is. Önkényes, kicsinyes figurákról, akiknek semmi sem elég. Zoltán egyébként csak tréfált. 

    Szabó Zoltán: Így van. Sokat viccelek a próbán is. Ez időnként megzavarja a színészeimet is. 

    (feszülten nézik egymást)

    Szabó Zoltán: De ezek mindig tisztázódnak. Persze időnként adódnak feszültségek, de ez teljesen rendben van.

    Vinnai András: Hiszen a színház egy feszültségekkel teli hely. Mi pedig szeretjük a feszültségeket. 

    Szabó Zoltán: Valójában ki nem állhatjuk. 

    Vinnai András: Így igaz. 

    Bordás Katinka: Ez remek zárszó volt. Köszönöm szépen. 

    Szabó Zoltán: Ne haragudj, de nem ezt szántuk zárszónak. 

    Bordás Katinka: Hanem? 

    Vinnai András: Nagyon hálásak vagyunk a Staféta programnak. 

    Szabó Zoltán: Mindketten kiváló kezdeményezésnek tartjuk. 

    Vinnai András: És köszönjük a beszélgetést. 

    Szabó Zoltán: És sok szeretettel várjuk az előadás iránt érdeklődőket. 

    Vinnai András: Persze olyanok is jöhetnek, akiket egyáltalán nem érdekel.

    szerző: Bordás Katinka

    infó/jegyek: https://juranyihaz.hu/hu/eloadas/bemutato-szarvasnak-gyermeke

    Bemutató: 2021. december 14., 15. 19.00

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2022 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka