Vilmányi Benett Staféta nyertes monodrámáját 1 V 1 – zenés stand-up címen november 20-án mutatják be a Jurányi Házban. Az írói, rendezői és előadói feladatokat is ellátó Vilmányi Benettel és az előadás dramaturgjával, Kemény Lilivel készült páros interjúnk, amelyből kiderül, mi köze van Sartre Egy vezér gyermekkora c. művének az előadáshoz, és az is, hogy miért választották az alkotók a zenés stand-up műfajt.
Mi fogott meg titeket Sartre kisregényében, az Egy vezér gyermekkorában?
Kemény Lili: Lucien Fleuriert lányruhába öltöztetett, gagyogó angyalkaként látjuk először, és véresszájú fasiszta suhancként hagyjuk el. Értelmes gyerek, de valamiért feltűnően közönyös és kétségbeesett. Végig kényelmetlenül közel áll hozzánk, annyira belülről látjuk, hogy az már kívül van. Az ember csak önmagával szemben bír ennyire részvétlen lenni. Fokozatosan világlik ki, hogy az a szép és zavaros massza, a főhősünk lelki élete, ami annyira személyesnek és egyszerinek tűnt, valójában mindvégig a világ legszemélytelenebb tömegterméke, a fasizmus felé gravitált.
Benett, hogy került a kezedbe a Sartre-szöveg?
Vilmányi Benett: Még az egyetemen csináltunk egy jelenetfüzért a „benáculásom”-ból, akkor hozta be nekem a könyvet az osztályfőnököm, Zsámbéki Gábor. Ötödévben aztán kiadta a feladatot, hogy mindenki csináljon egy monodrámát. Amikor az első szövegváltozatot vittem neki, Gábor azt mondta, hagyjam a Sartre-szöveget, írjak belőle valamit inkább én. A jelenetfüzéren, amit annak idején csináltunk, érezte, hogy van benne tapasztalati anyagom. Ezután a Radnótis előadások alatt a szünetekben megírtam azt, amiből az 1 V 1 lett. Nagyjából azt, amit megjegyeztem az első tizennyolc évemből. Annak idején mutogattam Zsámbékinak a különböző fázisokat, párszor az autójában konzultáltunk, mint valami dílerrel, hogy hol tartok, de aztán sokat forgattam, és nem volt időm megcsinálni. Viszont három évre rá, vagyis most azt gondolom, hogy még mindig el akarom mondani ezt a szöveget.
Miért lett a cím 1 V 1?
Vilmányi Benett: Egy az egy ellen, focis zsargon. Tíz évig fociztam, nem is nagyon tudnék foci nélkül beszélni magamról. Ketten leszünk a színpadon, Józsa Tamás, az előadás zeneszerzője zenél, és érzésem szerint ez is ilyen egy-az-egy-elleni dolog, legalábbis lehet egy párharc, mint a futballpályán. (Én hátvéd voltam.)
Miért lett zenés stand-up az előadás műfaja?
Vilmányi Benett: Az ajánlóban az a legvalidabb mondat, hogy elmondom az életemet, ti meg röhögtök. Nagyjából ez a stand-up definíciója, ahogy itthon meghonosult. A zene pedig: úgy gondoltam, ha én monodrámát csinálok, zenének biztos kell benne lennie, és ha van, akkor csinálja Józsa Tamás. Kétszer dolgoztunk együtt az egyetemen, Fehér András rendezéseiben.
Kemény Lili: Van egy alapvető baj a monodrámákkal: ugyan miért beszél valaki magában egy színpadon. Ez néha drámaírókat is zavar, Beckettnek, Handkénak vannak alaphelyzetei, amik megoldják a problémát, hogy kihez és miért beszél a színész. Mondjuk, nem beszél. Felvételeket hallgat vissza. Mivel amit mi csinálunk, vicces és személyes, arra gondoltunk, egyszerű, de jó megoldás, ha a néző az elején azzal szembesül, hogy nem színházba, hanem stand-up estre érkezett. Így nem kérdés, hogy Benett kihez és miért beszél. Mivel szeretnénk, ha más kódokat is működtetne az előadás, nem csak a stand-up kódjait, elkezdtük beható vizsgálatnak alávetni a stand-up műfaját, és arra jutottunk, hogy a stand-up az alapkódjában fasiszta. Az önfelmentő álőszintesége, a kis bűnökben való kollektív cinkosság erőltetése, a sztereotípiák erőszakossága (mert ha egy poén épp lebontja a sztereotípiákat, akkor is rájuk épül), és hogy mindig van egy ellenség, ha magunkban találjuk is meg, a magunk gyengeségében és gyarlóságában, akkor is van egy ellenség, aki ki van pellengérezve, valahogy mindig az erősebbel vagyunk. Formailag is szeretnénk beépíteni és dekonstruálni a stand-upot, de ez tartalmilag is összecseng azzal, amiről szó van: az úgynevezett benáculással.
Hogyan zajlik a próbafolyamat?
Vilmányi Benett: Jó fázisban vagyunk, de nagyon nehéz és fárasztó. Viszont az, amit terveztem, hogy aki részt vesz benne, az mind egyenrangú rendezője és dramaturgja legyen az előadásnak, bevált, működik. A látszat ellenére csapatjátékos vagyok.
Hogy állt össze a csapatod?
Vilmányi Benett: Szerencsés véletlenek következtében. Olyan emberek jöttek össze, akik baráti társasággá tudnának válni, ezt én így szeretem. Csak sajnos a saját feszültségem nem engedi, hogy úgy készüljön az 1 V 1, mint mondjuk a Gloria Hajdu Szabolcs rendezésében, ami az egyik kedvenc próbafolyamatom volt, néha észre se lehetett venni, hogy készül egy előadás, csak találkozgattunk és beszélgettünk a színházban, Szabolcs néha fél órát zongorázott, és nem történt semmi. Valami ilyesmire vágynék most is, de az én izgalmam most nem engedi ezt a felszabadultságot. Rettegek attól, hogy hozzám közel álló emberek, családtagok magukra ismernek a darabban, és hogy annak mi lesz a következménye. Kamaszos rettegés van bennem, hogy mit fognak szólni.
Mi lenne az előadás mottója?
Vilmányi Benett: Miért, neked hány apád van?
Mennyire terápia neked ez a próbafolyamat?
Vilmányi Benett: Csak kicsit. A fő szál az apás dolog, amit, azt hiszem, igazából már elrendeztem.
Mióta eljöttél a Radnóti Színháztól, egy drámatagozatos iskolában tanítasz. Az ott szerzett tapasztalatokat tudod hasznosítani ebben a próbafolyamatban?
Vilmányi Benett: A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban tartok drámaórákat. Most épp Shakespeare IV. Henrik szövegét mondatom a diákokkal, nagyon jó. Az órákon néha (sajnos) érzek olyasmit, hogy most épp rendezek, de az 1 V 1-ben nem tudom így érezni. És saját szöveget nagyon más mondani, mint Shakespeare-t.
A Staféta pályázat hogyan segítette a munkátokat?
Kemény Lili: Benett olyan pályázatot adott le, amiben nyíltan vállalta, hogy semmi nem lesz meg előre, minden a próbafolyamat során dől el, és hogy még rendezője se lesz a darabnak. Ezek olyan dolgok, amikre egy pénzben és presztízsben érdekelt főnökség kapásból azt mondja, hogy vidd máshova, sok sikert. A Staféta nem ezt mondta, hanem azt, hogy minden támogatást megadunk ahhoz, hogy ez a kicsit ködös dolog úgy legyen, ahogy szeretnéd.
szerző: Bordás Katinka
portré: Dömölky Dániel
olvasópróba képek: Gulyás Dóra
infó/jegyek: https://juranyihaz.hu/hu/eloadas/bemutato-1-v-1-zenes-stand-up