A bOdyssey Projekt: Búcsú című darabját is láthatta a szegedi Thealter fesztivál közönsége. A produkcióról Kocsis Kata írását olvashatják, ami a fezstivál blogjén jelent meg elsőként.

Ajánló a darab elé:

Keressük azt a magyar katolikus családot, amelyik példamutatásával, hitének és magyarságának bátor felvállalásával kiérdemli A Magyar Katolikus Család nevet. A pályázatot megnyerő család részt vehet a 2016-os Csíksomlyói búcsún, melynek anyagi feltételeit a püspökség biztosítja. Bence atya azt tervezi, hogy Imrét, Rebekát és gyermekeiket, Borókát, Palit és Katikát nevezi.

Családi drámánkban öt fiatal keresi hitelességét és önazonosságát. Az előadás fókuszát az alkotja, hogy mit lehet kezdeni napjainkban a konzervatív, keresztény családban felnőve kapott értékekkel, hogyan értelmeződhetnek ezek a 21. században, hogy összeegyeztethető-e Csíksomlyó kollektív legendája az egyéni szabadsággal. Történelmi kontextusként a 2015-ös év és a bevándorlási válság szolgál.

Játsszák: Balogh Márton, Erdős Bence, Forgó Rebeka, Keserű Imre, Kovács Boróka, Nyáry Pál, Papp Katalin, Szappanos Emese, Tarczali Dorina
Fény és hang: Dudla Zsolt

Kocsis Kata írása:

Magyarként mindannyian jól ismerjük ezt a szentháromságot. Ismerjük, hallottuk már ezerszer, de hogy értjük-e, egyáltalán van-e még bármiféle univerzális tartalom, jelentés az önmagukba teljesen kiüresedett szavak mögött… ki tudja… de tippelni ér.

A bOdyssey Projekt alkotói is letették a voksukat, és az x-ük ennek a szentháromságnak a kereszttüzébe került egy NAGY keresztény, NAGY magyar, NAGY család étkező asztalára.

Tökéletes választás, mert szinte az első pillanattól kezdve tudjuk a választ: ha van is univerzális jelentés, azt már régen hiába keresnénk, hiszen az orrunk előtt szaladgálnak, vitatkoznak, káromkodnak, vigasztalnak, sírnak, nevetnek, hazudnak azok, akiknek köszönhetően már a keresése is értelmetlenné válik: az emberek. Mi mind valamennyien.

 darab fájóan vicces és ezt az összetett érzést mi, magyarok igazán értjük. Az okos térhasználatnak és fényeknek köszönhetően folyamatosan láttuk és figyelhettük egymást mi, nézők is, így akarva-akaratlanul mi is részeseivé váltunk az előadásnak.

Mi voltunk azok az emberek, akik ugyanazon okokból nevettük ki azokat, akikre nem akarunk hasonlítani és akikre nagyon is hasonlítunk, ami nem jelent mást, minthogy mi mind ennek a magyar jelennek a magyar emberei vagyunk.

És a kollektív felismerésünk után mi mást tehettünk volna? Jó magyar módjára együtt vigadtuk át sírva az elkövetkező másfél órát.

(bOdyssey Projekt: Búcsú)

Fotó: thealterphoto2024