gate_Bannergate_Banner
Györgyi AnnaRózsavölgyi SzalonZnamenák IstvánTrokán Nóra
  • facebook
  • instagram
  • 2024. december 10., kedd
    banner_bigBanner3
    banner_bigBanner4

    „Iszonyú svunggal rántott be a nyelv és a történet” – Interjú Ujj Mészáros Károllyal

    2022. január 18., kedd 06:00

    Az Orlai Produkció alapítása óta vallja, hogy a világról, amelyben élünk, a kortárs drámák adják a legpontosabb, leghitelesebb képet. Ezért tűzik műsorra – nagy büszkeségükre ősbemutatóként – Maros András Redőny című darabját, a Hamis hang után a csapathoz visszatérő Ujj Mészáros Károly rendezésében. 

    Ujj Mészáros Károly / Fotó: Takács Attila

    A Redőny vicces és szórakoztató darab. A Redőny megrázó és elgondolkodtató darab. Hogyan lehetséges ez a paradoxon? Maros András úgy meséli el egy, a tradicionális szerepre kényszerített nő sorstragédiáját, hogy közben szűkszavú, pergő ritmusú, briliáns dialógusokat működtet. Maros elképesztő nyelvezetet használ, humora a legnagyobbakat, Esterházy Pétert, Parti Nagy Lajost – juttatja eszünkbe, mégis legalább annyira egyedi, mint az említettek. Maros egyszerre teszi otthonossá, „rögvalóság ízűvé”, hihetővé, ugyanakkor elemeltté a darabot. Miközben elemi erővel nevettet, a szerkezet drámai erejű, szikár és fájdalmas marad; a darab vége pedig igazi katarzissal kecsegtet.

    Az olvasópróbán elmondtad, hogy a Redőny írójával, Maros Andrással ismeritek egymást, és a darab készüléséről is tudtál. Milyen fázisaiban olvastad a drámát?

    Csak akkor olvastam, amikor kész lett, de a születéséről tudtam. András nagyon jó barátom. A Covid idején együtt sétáltattunk kutyát a budai hegyekben, akkor mesélt a darabról, de tulajdonképpen csak annyit árult el a történetről, hogy „megőrül benne egy nő”. Ennél többet nem is nagyon mondott, inkább a pályázattal (a Színházi Dramaturgok Céhének Nyílt Fórum nevű drámafejlesztési programja – a szerk.) kapcsolatos dolgokról beszélgettünk, arról, hogy hogyan születik meg ilyen folyamatban egy dráma, hogy a sok tanács meg elemzés közül kire hallgasson. Bár kértem tőle, hogy hadd olvassam el már jóval korábban, de csak akkor kaptam meg, amikor elkészült.

    Redőny / Orlai Produkció / Fotó: Takács Attila

    Korábban már rendezted darabját, forgatókönyvét. Azért van ez, mert ő ilyen típusú szerző, aki csak a kész darabot adja ki a kezéből, vagy most csak így alakult?

    Így alakult. Míg ő a Redőnyt írta, én közben lefordítottam a Shirley Valentine-t, amit nemrég mutattunk be Tatabányán. Megbeszéltük, hogy átküldjük egymásnak a szövegeket, de valahogy ez mindkettőnk részéről elmaradt. Talán azért, mert amíg valami nem tökéletes, amíg nem csiszolja ki az ember eléggé, addig nem szívesen adja ki a kezéből.

    Redőny / Orlai Produkció / Fotó: Takács Attila

    És amikor végre megkaptad, elolvastad, mi volt az első reakciód?

    Hogy borzasztóan tetszik. Olyan élményt adott maga a szöveg, a párbeszédek, és úgy behúzott Éva sorsa, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy már alig van néhány oldal hátra a darabból. Ez egyébként elég ritka, mert általában meg-megáll az ember olvasás közben, visszamegy, keresgéli, hol tart, épp mi a szituáció. A Redőnyt viszont szinte egyetlen lélegzetvételre elolvastam, mert iszonyú svunggal rántott be a nyelv és a történet is. Jól szórakoztam a szófordulatokon, a nyelv játékosságán, miközben a történet egyre drámaibbá vált. Érdekes és izgalmas az a kettős érzelmi hatás, hogy az ember nem tudja, meghatódjon-e vagy inkább nevessen. Nagyon szeretem nézőként, amikor nem egynemű dolgokkal találkozom, és rendezőként is arra törekszem, hogy érzelmileg ne egyfelé ható előadásokat, filmeket csináljak. 

    Redőny / Orlai Produkció / Fotó: Takács Attila

    Filmszerű, éles váltásokkal dolgozik a szerző. Hogyan hatott ez a színpadi formára? Nagy díszletváltozás nincs, viszont van egy szinte varázsdobozként minden helyszínt megjelenítésére képes központi térelem meg útjelző vagy megállító táblákra hasonlító oszlop, illetve persze maga a címszereplő, a redőny.

    A színpadi forma az olvasásélményemnek van alávetve, ahogy a szöveg egyetlen lendülettel „olvastatta” magát. Azt gondoltam, ezt az élményt kell átadni a nézőnek, tehát mindent annak rendeltünk alá, hogy „nézesse” magát a darab, azaz nagyon pergő legyen, ne essen ki a néző a történetből. Persze, jelezni kell, hol vagyunk, de ennél fontosabb, hogy a változások gyorsan megtörténjenek. Ahogy a szöveg elemeli a történetet, a stilizált díszlet is ugyan ezt teszi. A darabot sok 60-as, 70-es évekből származó zene kíséri, egy kis mozgás, koreográfia, színes fények, amitől picit revüszerűvé válik az előadás. Ez egy elég kemény történet. Bár a nyelv elemeli, a humor oldja a súlyosságát, mi pedig helyenként vállaltan a szórakoztatás irányába visszük, végül nem vonjuk ki a nézőt a drámai szembesülés és a meghatódás alól. Reményeink szerint végül egy megkerülhetetlenül szép és érzelmes élményt kap a néző. Ez egy abszolút feminista darab, amelyben görbe tükröt mutatunk az országról, a nők helyzetéről, a klasszikus, tradicionális női sorsról, de ennél fontosabb, hogy a főszereplő, Éva sorsát illetően a happy end ígéretével zárul a darab.

    Redőny / Orlai Produkció / Fotó: Takács Attila

    Mi lehet ez az új kezdet? 

    Talán az, hogy ne ismételjük meg a generációkon átívelő, rossz családi mintázatokat. Rengeteg olyan alapvető dolog van, amit velünk kapcsolatban rosszul csináltak a szüleink gyerekkorunkban, és ha nem figyelünk eléggé, hajlamosak leszünk ugyanezeket a dolgokat mi is rosszul csinálni a gyerekeink esetében. De ha tudatosabbak vagyunk, és elvégezzük az ehhez szükséges munkát, nem feltétlenül vagyunk arra ítélve, hogy a velünk szemben elkövetett, néha szörnyű hibákat, mi is elkövessük a következő generációval szemben.

    Redőny / Orlai Produkció / Fotó: Takács Attila

    Számodra mit jelent a címszereplő Redőny?

    A színpadképen látszani fog, hogy jelentőségéhez mérten, elég nagy méretben lesz jelen egy bizonyos redőny, ami ha az országunkat nézem, talán a legjellemzőbb és legösszetettebb szimbólum. Esetünkben mindazt jelenti, amit titkolni akarunk, amit félünk megmutatni: a kiszolgáltatottságunkat, a reménytelenségünket, a kilátástalanságunkat, a sehova nem tartó életünket. Amit – ha végképp elromlik – talán egy ártatlan, jobb sorsra érdemes, tiszta gyereklélek megpróbál majd megjavítani…

    Részletek és előadás-időpontok az Orlai Produkció honlapján.

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram