KulisszaMácsai PálForgács PéterRadnay CsillaPokorny LiaBereményi Géza
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 27., szerda

    “(Színész)nők a tükörben” – Ma van a Nők Napja

    2020. március 8., vasárnap 15:49

    Március 8. a nemzetközi nőnap, a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja. Ez alkalomból Színésznők a tükörben című fotóösszeállítunkkal ünnepeljük és köszöntjük a hölgyeket.

    A nőnap munkásmozgalmi eredetű ünnep, régen ilyenkor demonstráltak a nők egyenjogúságukért és a szabad munkavállaláshoz való jogukért.

    Először 1857-ben tüntettek textilipari nődolgozók New York utcáin, emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követeltek. Négy nappal azután, hogy 1917. március 8-án nők vonultak fel kenyérért és békéért Oroszországban, II. Miklós cár lemondott, s polgári kormány alakult, mely szavazójogot biztosított az asszonyoknak. Ezzel vált véglegessé a nőnap dátuma is, mely a világ legtöbb országában március 8-a.

    Sok helyütt e napon a nők elleni erőszakkal szemben emelik fel szavukat civil szervezetek, mert véleményük szerint a családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció áldozatait a jog nem védi kellően, e cselekmények elkövetői továbbra is jórészt büntetlenül maradnak.

    Színésznők a tükörben:

    Kováts Adél

    “Zsigerileg ráérzek a dolgokra, és érzem azt is, hogy mi épp egy dolog buktatója. Kevés dolog van az életemben,  ami ennyire egyértelmű, és ennyire segít megtalálni az önazonosságomat, mint a megérzések. Valamilyen mértékben mindig kell kockáztatni.” (Kováts Adél)

    Mezey Mária

    “A művész törvénye, hogy kifejezze magát: üzenetet hozzon, mint a fák, a hegyek, a virágok e tökéletes tükrei az igazságnak. Az én mondanivalóm nem fér bele semmilyen színész számára lehetséges keretbe, még akkor se, ha ez az „üzenet” – életem története – oly hétköznapi és útszéli, mint lenne egy kő meséje, vagy az útifű virága.” (Mezey Mária)

    Bordán Irén

    “Úgy döntöttem, nem a karriert, hanem a családot választom. De a pályáról sem mondtam le, hiszen majdnem minden évben visszajöttem: hol színházat csináltam, hol egy másik filmet, aztán kint is kaptam pár feladatot, de a fő fókuszom a gyerekeim nevelése volt. Abban leltem a legnagyobb örömömet. (…) Persze, vannak sorsszerűségek, mindegyikünknek megvan a maga sorsa. De a mi döntésünk is része ennek.” (Bordán Irén) 

    Hernádi Judit

    “Nem szeretem az alá-fölérendeltséget, ahol tudom, kerülöm. A munkában is mellérendelt viszonyban tudok működni. ” (Hernádi Judit)

    Ruttkai Éva

    “A társadalomban annyi előítélet él az emberekkel szemben: a királynőkkel éppúgy, mint az utcanőkkel. Nem szabad eleve kiszabni a szerepeket, hisz folyton alakulunk.” (Ruttkai Éva)

    Makay Margit

    “Ahány szerepet játszottam pályám leforgása alatt, annyiszor születtem újra.” (Makay Margit)

    “A boldogsághoz bátorság kell.” (Esztergályos Cecília)

    Lovas Rozi

    “Izgalommal tölt el, hogy a kezembe kell vennem a sorsomat, ugyanakkor érzem a súlyát is. Minden szerep kapcsán mérlegre teszem, hogy ez most mi felé visz engem, és gondolkodom, merre kellene nyitni még, mi az, amit magamból kellene kibányásznom. Nem könnyű.” (Lovas Rozi)

    Eszenyi Enikő és Nagy-Kálózy Eszter

    “Azt már tudom: amiért keményen megküzdök, amibe komoly munkát fektet az ember, az előbb-utóbb megtérül”. (Eszenyi Enikő)
    “Megpróbálok úgy dolgozni, hogy hozzátegyek a világhoz és ne elvegyek.” (Nagy Kálózy Eszter)

    Tolnay Klári

    “Akik ismernek, tudják: nem voltam üstökös. Fokról fokra jutottam feljebb, miközben megszenvedtem minden lépcsőfokot.” (Tolnay Klári)

    Kovács Patrícia

    “Én nem spórolok meg semmiféle érzelmet az életemben. Nyilván ez a szakmámból is adódik, de nagyon szeretek szeretni, sírni, nevetni, mérges lenni, gyűlölni is akár.” (Kovács Patrícia)

    Béres Ilona

    “Arra biztatom a fiatalokat, őrizzék meg önmagukat, a szakmai igényességüket, a méltóságukat. Legyenek nyitottak a világra, de legyen bennük morális erő is, hogy el tudják választani egymástól az értékest az értéktelentől. Nem kötelező silány dolgokat bevállalni. Persze nekem könnyű beszélni, öreg vagyok, és nem függök semmitől. De én a pályámat csak így tudtam csinálni, és ma is csakis színész lennék.” (Béres Ilona)

    Szabó Magda

    “Tisztelem a szenvedélyeket, a közönnyel nem tudok mit kezdeni. A szeretet, amivel szeretnek bennünket, mindig valamifajta kegyelem.” (Szabó Magda)

    Jordán Adél

    “A jóga nagyon jót tesz az elengedésnek. Hogy ne folyton önmagad körül forogj, hanem nyiss egy kicsit, és fogadd el magadat meg másokat is. Tiszteletre tanít, és egy csomó olyan dolog van a filozófiájában, amit be lehet építeni a hétköznapokba. Például elengedni azt, hogy folyton magadat okold: “Miért nem megy ez nekem?” Amikor negyedszer nem megy, és sikerül elengedned, egyszer csak azt veszed észre, hogy menni kezd. Mert végre ellazultál.” (Jordán Adél)

    Szinetár Dóra

    “Az elmúlt években egyre többször állok ki a véleményem mellett olyan témákban, amelyek megosztóak. Ilyenkor persze én is kapok hideget-meleget. Ezzel együtt úgy gondolom, ismert emberként felelősségem van, hiszen befolyásolhatom mások véleményét.” (Szinetár Dóra)

    Keleti Éva és Törőcsik Mari

    “Mondom egyszer Maár Gyulának, ahogy így beszélgetünk, hogy milyen is az élet, meg hogy mennyi mindent kaptam, és ha nehéz is, azért jól van minden, és példának említettem Pilinszky két sorát, ez jutott eszembe az imént: „Minden jól van, ami van, minden tetőről látni a Napot…”. Morzsolgattam a szavakat, mert zavart valami, ez valahogy nem így van. Kimondhatatlanul, ez az! „Kimondhatatlanul jól van, ami van, minden tetőről látni a Napot.” Micsoda különbség, félelmetes!” (Törőcsik Mari)

    BOLDOG NŐNAPOT KÍVÁNUNK!

    - Színházi pillanatok az Instagramon -