Trónörökösök és trónkövetelők, apák és fiúk harcáról szól az Örkény Színház e heti online premierje, amelynek apropóján Mácsai Pál rendezőt kérdezték.
Anglia rég két részre szakadt. Engesztelhetetlen indulat és süket fülek mindkét oldalon. Indulatvezérelt propaganda templomokban és vásártereken. A politikai táborokon belül kiszámíthatatlanul változékony érdekkörök: sérelmek, hiúságok, anyagi remények szerint.
Angliában a király, IV. Henrik, okozója és áldozata is a káosznak. Fia, az ifjú Henrik, kivonul az udvari politikából – egy rég lecsúszott alak, az amorális, intelligens bohóc, Falstaff kocsmai társaságába zárkózik. Azon a napon, amikor a sebtiben gyártott jelszavak hívására újra tömegek sodródnak polgárháborúba, az apák vitájába fiaik is kénytelenek beszállni. Generációról generációra öröklődik a belharc, amelynek ki tudja, hol volt a kezdete, és hol lesz a vége.
Shakespeare a fiatal szerző lenyűgöző mohóságával szórja elénk hatalmas anyagát. A teljes társadalom érdeklődésének tárgya, a királytól a parasztig, az erkölcs felkentjeitől a köztörvényes bűnözőkig, a felső körök szerelmeitől a bordélyok hátsó szobájáig, a halálos ágyán lelkiismeretével elszámoló király magányától a csataterek káoszáig mindenre kíváncsi. Természetesen e korai történelmi drámájában is az érdekli, ami gyakrabban játszott műveiben is: az emberi természet.
A IV. Henrik megrendezésének ötlete hosszú ideje érett Mácsai Pálban: először a nyolcvanas évek elején látta a Nemzeti Színház kétestés verzióját, később pedig a Színház-és Filmművészeti Egyetem egyik vizsgáján vett részt, ahol pontosan ugyanolyan izgalom töltötte el a királydrámát látva, mint először. Innen már csak egy lépés volt, hogy eldöntse, színpadra állítják az Örkényben is.
„Hogy milyen darab jut eszembe, az főleg két dologtól függ. Az egyik a társulat, a másik pedig, hogy mi érdekel, feszít, mozgat, zavar, érint a világban: ez lehet a saját életemmel kapcsolatos élmény – általában mégiscsak olyasmivel szeretünk foglalkozni a színpadon, amihez személyes közünk van – például az, hogy az ember öregszik, vagy éppen hangot keres a fiával. De lehet egy kevésbé zsigeri, távolibb, de lelkileg nem kevésbé áthatott közéletibb érdeklődés is” – mondja a rendező.
A rendező szerint egyértelmű volt, hogy náluk nagyon jól kiosztható az előadás, és persze érdekelte a kölcsönös árulások, függések és hatalmi játszmák rendszere is.
Igazán kíváncsi voltam erre a fekete, pókhálószerű szövevényre, az önzések és érdekharcok lelki rovarvilágára, ahol – ahogy a darabban elhangzik – mélyen, legalul láthatatlanul gyűlik a genny – mondja Mácsai Pál.
Az előadásban nyújtott alakításáért Csuja Imre Gábor Miklós-díjat kapott.