Ha van élő példája annak, hogy színház- és politikacsinálás elválaszthatatlan egymástól, akkor az a nyolcvanadik születésnapja óta független Kossuth-díjas Fodor Tamás. Az alkotót Gulyás Márton kérdezte a Partizánban.

Ezekkel a szavakkal ajánlják a Partizán ezen adását a szerkesztők: „Ízig-vérig színházi ember, de olykor a színpad vagy a rendezői szék helyett inkább a parlamentből vagy a Magyar Rádió kuratóriumából, leginkább az élet minden (szín)terén küzd a szabadságért, a függetlenségért. Azt már ‘56-ban sem vette jó néven, ha nem fogalmazhatott meg ellenvéleményt, a forradalom bukásának felidézésétől viszont még ma is elérzékenyül.

A ’70-es évek elején Pilisborosjenőn kommunaként működtetik az Orfeo művészeti csoportot, hogy elmossák „a magánélet és a művészi létezés közötti határvonalat”.

A még a 21. századból visszatekintve is óriási szabadságfokon izzó társadalmi kísérlet fonákjaival is szembesítjük az alkotót. A független színjátszás egyik legfontosabb műhelyének, a Stúdió K-nak alapítóját az 1990-es választási kampány hátteréről is kérdezzük, ahol egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei választókerületben történetesen Lévai Anikó is a riválisai között volt.”