Jakab Juli: „Leginkább annak örülnék, ha Sylvia Plath meghívna a konyhájába”
2021. március 22., hétfő 06:52
„Mi lenne, ha…” című riportsorozatában alkotókat kér arra a Kultúra.hu, hogy kalandozzanak el a művészet különféle területeire. Ez alkalommal Jakab Juli forgatókönyvírót, színésznőt kérdezte Varga Zsófia.
A teljes interjú ITT olvasható.
A kérdésre, mit játszott utoljára, Jakab Juli elárulta: „Utoljára azt játszottuk – talán játéknak mondható – a barátommal, hogy kitaláltuk, hogy hivatalosan megváltoztatjuk egy évre a vezeték- és keresztnevünket, és ezekhez az új nevekhez kezdtünk el családfát kidolgozni. Egyelőre a 19. század közepéig jutottunk, én Bukta Etelka leszek. A nagymamám egyébként Bukta Margit volt, tehát ez végül is nem is lesz olyan nagy csalás.
Arról szólva, ha könyvet írna, milyen műfajú lenne, kifejtette: „Családregény. A legtöbbet a halálról gondolkodtam eddig, de mostanában elkezdett érdekelni az élet másik vége: a gyermekfoganás vagy nem megfoganás, egy gyerek kihordása, a születés, a szülők viszonya – és van pár saját és talált történetem a témában. Különösebb forszírozás nélkül elkezdtek kiadni egy generációs sorrendet; még úgy is, hogy a szereplőknek a való életben nincs egyébként közük egymáshoz. Összesimítva kiadnák azt a bizonyos egészet. Egyébként is szeretem ezt a műfajt, szerintem nagyon izgalmas, hogy kiből mi lesz, ki mit hordoz magában, szóval egy ilyen családregényen, ami amúgy nem csak a saját családom történeteiből áll, tényleg elgondolkodtam.”
Ha bármilyen korból mondhatna bármilyen művészt, Sylvia Plath volna az, akivel szívesen találkozna: „Nagyon szeretem Sylvia Plath verseit és prózáit is, és elképesztő számomra, hogy valaki hogy élhetett egy ennyire csendes és finom, közben meg ekkora életet. Nem tudom, hogy kocsmázni mennénk vagy inkább rumos teát iszogatnánk valahol, de leginkább annak örülnék, ha meghívna a konyhájába. Most, hogy már anyuka is vagyok, még jobban érdekelne, hogy ő hogy élte ezt a hihetetlenül gazdag lelki életet befelé, miközben próbált megfelelni a gyereknevelő háziasszony-sztenderdnek kifelé. Szívesen megkérdezném például azt is, hogy érezte magát a szülés után. És ha már összebarátkoztunk, az is érdekelne, hogy én mint idősebb, tudok-e mondani olyasmit, ami neki számít.”