Az alábbiakban Janisch Attila rendező, tanár „Dr. Szarka érkezése, távozása és a hátsó bejárat előtt eltöltött ideje” című írásából közlünk részletet az ő engedélyével.

Az írás elsőként a Magyar Narancs oldalán jelent meg.

Két napja, szeptember 29-én drámai szituációval folytatódott a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) antidemokratikus megszállása. A Vidnyánszky Attila vezette kuratórium – amelyet az egyetem vezetőivel való tényleges egyeztetés nélkül, sőt, az egyetem alapítványi átalakítással kapcsolatos feltételeinek és kéréseinek kifejezett semmibevételével nevezett ki Palkovics László – délelőtt 10 órára berendelte az SZFE eddigi kancellárját, Vonderviszt Lajost, hogy közöljék vele: a továbbiakban nem tartanak igényt a munkájára, és helyette dr. Szarka Gábor politikai megbízott látja el a kancellári feladatokat.

Vonderviszt leváltására semmilyen tényleges indok nem volt. Vélhetően már ezt a cserét próbálták előkészíteni a jól időzített ÁSZ-ellenőrzéssel is, amely ugyan kimutatott apróbb hibákat az egyetem gazdálkodásában, de azok korántsem voltak olyan súlyúak, mint azt a kormánymédia tálalta a közvélemény számára.

Az Orbán vezette kormányzat már a második ciklusában kísérletet tett a magyarországi felsőoktatási intézmények autonómiájának megrendítésére, a kormányzati felügyelet kiszélesítésére és az egyetemek belügyeibe való beavatkozás lehetőségének biztosítására, azzal csorbítva az egyetemek autonóm működését, hogy a demokratikusan – az egyetemi polgárság által megválasztott szenátus döntése alapján –, pályázati úton kiválasztott rektorok mellé, velük csaknem egyenrangú jogokkal rendelkező, az intézmények gazdasági működését felügyelő és irányító kancellárokat nevezett ki.

Az SZFE kancellárjaként elsőként egy olyan személy, a kormányzati körökbe tartozó (Deutsch Tamás minisztersége idején helyettes államtitkár) Szabó László felesége, Papp Csilla lett megnevezve, aki – mint az az SZFE szenátusa és polgársága által kért meghallgatásán nyilvánvalóvá vált – minimális információkkal sem rendelkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetem működését, múltját, oktatási metodikáját, hagyományait illetően, és persze sem oktatási, sem gazdasági tapasztalata nem volt. E lelepleződött felkészületlenség miatt Papp Csilla – habár a személyét és családját ért vádakra hivatkozva – a meghallgatását követő napon visszaadta a megbízatását. A kormány némi kapkodással ekkor bízta meg Vonderviszt Lajost, aki azt követően hat éven át töltötte be a kancellári tisztet, és noha az első pillanatban ő sem rendelkezett átfogó ismeretekkel, de nyitottsága, kommunikációkészsége, kíváncsisága bizalmat ébresztő volt, és ezt a megelőlegezett bizalmat a későbbiekben sem vesztette el, s működésének egészét az egyetem szolgálatába tudta állítani. Ő tudatosan felmérve és teljes mélységében megismerve az SZFE oktatási metódusát, idővel harmonizálta is az intézmény gazdálkodását. Érdeklődése nem csupán a saját szakterületére korlátozódott, rendszeres látogatója volt színész- és filmvizsgáknak, és nem ritkán még a doktori védéseknek is. Vondervisztre nem csupán gazdasági kérdésekben lehetett számítani, de tanárember lévén széleskörű ismeretekkel és személyes tapasztalatokkal rendelkezett az oktatást illetően is.

S noha a szeptember elsejei kinevezését követő első lépésében az alapítványi SZFE kuratóriuma 2020. december 31-ig terjedő időszakra meghosszabbította Vonderviszt Lajos szerződését, de a hallgatók egyetemfoglalása, valamint az egyetem teljes vezetőségének lemondása után az egyetemhez a vártnál jobban kötődő és az egyetem érdekeit szem előtt tartó kancellár maga is akadállyá vált. Vele nem lehetett végrehajtatni azokat a rendelkezéseket, amelyekkel a kuratórium meg kívánta törni a hallgatók és a tanárok az egyetem autonómiájának védelmében tett erőfeszítéseit.

Látszólagos ellentmondás, hogy a nyomulásában ennyire gátlástalan és kompromisszumképtelen hatalom a hatalomgyakorlás eszközeit tekintve rafinált és alattomos eszközöket vet be. Vonderviszt Lajost sem kirúgták, hanem olyan helyzetbe hozták, amelyben már a számára is frusztrálóvá, és feloldhatatlan konfliktusosokkal telitetté vált ez a kettős kötöttség, azazhogy a munkáltató kuratórium utasításainak csak úgy tudott volna eleget tenni, ha a morális meggyőződésével ellentétesen az egyetem egészével és/vagy egyes polgáraival, tanáraival, hallgatóival szemben kényszerül intézkedni. Mindez néhány nap leforgása alatt olyannyira elfogadhatatlanná tette számára a helyzetet, aminek következtében – amint ezt az egyetem polgáraitól elköszönő búcsúbeszédében elmondta – a kancellári pozícióról való önkéntes lemondás szándéka egyre erőteljesebbé vált benne is.

Mindezek okán a kuratórium látszólag joggal kommunikálhatja, hogy Vonderviszt távozása közös megegyezéssel történt. Holott a háttérben fondorlatos játszma bonyolódott azt célozva, hogy az egyetem, a kuratórium és a cinikusan a háttérbe vonuló politikai hatalom között kialakult hármas patthelyzetben a kuratórium számára fontos stratégiai pozíciót megszerezhessék, és Vonderviszt Lajos helyére egy olyan, politikailag megbízható, lojális személyt nevezhessenek ki, akin keresztül az egyetem belső ügyeibe való beleszólás in concreto megvalósítható.

Ilyen előzményeket követően, a 2019 decembere óta tartó, elfogadhatatlan stílusú és egyre brutálisabb hangvételű rágalmazások és vádaskodások, kartergyilkosságok sötét hátteréből lépett elő szeptember 29-én kora délután dr. Szarka.

Gábor egykori nehéztüzérségi ezredes, Hende Csaba volt honvédelmi miniszter volt kabinetfőnöke, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kampusz igazgatója, hogy a lemondatott kancellár kíséretében, az egyetem hallgatói zárlat alá vont Vas utcai épületének hátsóudvari bejáratán át beslisszolva elfoglalhassa elődje irodáját és megkezdhesse kancellári működését.

Csakhogy az akció meghiúsult, mivel a hallgatók útját állták, és tartva magukat a korábbi elhatározásukhoz – mely szerint mindaddig, amíg a kormányzat nem teljesíti az egyetem autonómiájának helyreállítását célzó követeléseiket, az egyetem polgárain kívül senki nem léphet be az intézmény területére –, az újonnan kinevezett kancellárt sem engedték az épületbe.

E szituációban bontakozott ki az a mintegy tíz percen át tartó, visszafogottan elegáns hangvételű, de mégis roppant feszült vita az SZFE hallgatói és dr. Szarka Gábor között, amely transzparens módon foglalta magába és jelenítette meg az egyetem és a fenntartó politikai hatalom, valamint az alapítványi kuratórium között mind jobban elmérgesedő konfliktus okát és jellegét.

A hallgatók udvariasan tájékoztatták a bejutni igyekvő kancellárt, hogy miért tartják az ő kinevezését is illegitimnek, s miért nem léphet be az egyetem területére. Szarka – kezdetben az idegességtől és a lefojtott feszültségtől olykor elfulladó hangon – azt bizonygatta, hogy ő csak beszélgetni érkezett, a megbékélés lehetőségeit keresve, megkötni az egyetem érdekeit szolgáló kompromisszumokat. A hallgatók azonban – az idáig vezető eljárás totálisan antidemokratikus voltára emlékeztetve őt – mindvégig kitartottak amellett, hogy nekik nem a számukra illegitim kuratórium megbízottjával kell kompromisszumot kötniük. Ezért nem is vele kell egyezkedniük, hanem a kuratóriumot egyeztetés nélkül kinevező minisztériumnak kell belátnia, hogy az egyetemi autonómia olyan hétszáz éves demokratikus hagyomány, jog, követelmény, amelyet nem vehetnek el, nem kerülhetnek meg, és nem számolhatnak fel.

A beszélgetés második felében, az első meglepetésén túljutott dr. Szarka már jóval magabiztosabb hangot ütött meg, mely nem volt mentes olyan kijelentésektől sem, amelyek alig burkolt zsarolásként értelmezhetők. Ezek közé tartozott például, amikor azt hangsúlyozta, hogy amennyiben ő nem tudja elfoglalni irodáját és nem tudja megkezdeni a munkáját, úgy az egyetem pénzügyi gazdálkodása napokon belül ellehetetlenül, s az aláírásának hiányában az egyetem dolgozói – tanárok és munkatársak – nem kapják meg az októberi fizetésüket. A hallgatókat azonban nem lehetett meghátrálásra kényszeríteni, így végül dr. Szarka és a kíséretében lévő (a beszélgetés idejének háromnegyedében maszkot sem viselő) ügyvéd távoztak.

A körülményeket és az események hátterét alaposan nem ismerő külső megfigyelő számára Dr. Szarka fellépése akár még pozitív gesztusként is értékelhető lenne, amelyben ő képviseli a kompromisszumkészséget az egyetemfoglaló hallgatók kompromisszumképtelenségével és az ellene irányuló agressziójával szemben, Erre ő maga is tett a hallgatókat provokáló megjegyzést:

„Ha most tovább megyek, és megpróbálok mégis bejutni az épületbe, akkor mi lesz, megvernek?”

Természetesen szó sem volt fizikai erőszakról a hallgatók részéről, hiszen ezek a fiatalok annál sokkal jobban ismerik és tisztelik a demokráciát és annak számukra biztosított jogait és betartandó követelményeit. Szarka Gábor viszont úgy tett, mintha ő a semmiből csöppent volna oda az egyetem udvarára, mintegy a béke követeként és a megbékélés apostolaként. Éppen csak arról feledkezett meg, hogy mindaz, amit a kompromisszumokról, a megbékélésről, ezek kereséséről és mindezekben a saját szerepéről mondott, azért hiteltelen és elfogadhatatlan, mert akik őt kinevezték, és ahogy őt kinevezték, azok ugyanazok az személyek, akik egy nappal korábban még a legmocskosabb szavakkal gyalázták és rágalmazták az egyetemet. S akiknek immár évtizedes gátlástalan törekvése, hogy a hatalomvágyó illiberális politika vezérelte szűklátókörű ideológiájuk szolgálatába állítsák a politikától független magyar kultúrát és oktatást, és ezen belül most éppen a százötvenöt éves múltú, a világ művészképző egyetemei között is magasan jegyzett Színház- és Filmművészeti Egyetemet.

Janisch Attila