Janisch Attila: „Miért fontos a kuratóriumnak és a kormánynak az SZFE-n zajló félév érvénytelenítése?”
2020. november 22., vasárnap 15:49
Janisch Attila a fenti kérdésre keres választ a Magyar Narancs oldalán. Végigvezeti az olvasót az elmúlt időszak történésein és rávilágít arra, mi történik egy jogfosztott intézmény jogfosztott polgáraival.
Részlet:
(…)
Tudnivaló, hogy ami a NEPTUNBAN nem jelenik meg, az a magyar felsőoktatásban olyan, mintha nem is lenne. Vagyis, ha nincsenek a félévet lezáró vizsgák, akkor a félév nem fejeződött be, azaz érvénytelen. Márpedig a magyar felsőoktatásban az Oktatási Hivatal csak azt a vizsgát ismeri el érvényesnek, amely a NEPTUNBAN meg lett hirdetve, és amelynek eredményessége – ott, azon a felületen – a tanárok és az Oktatásszervezés munkatársai által megfelelően dokumentáltak. Minthogy az erőszakos kizárás miatt a vizsgák dokumentálására jelenleg nincs mód, ezért az egyetem új vezetőségének az a törvényességi szempontból is elfogadhatatlan mesterkedése eredményesnek látszik, hogy a hatalmi közbeavatkozással dokumentálhatatlanná tett félévet törvénytelenül, de a törvényesség látszatát keltve érvénytelennek nyilváníttassák, ezzel megtörve az egyetem polgárságának az egyetemi autonómia helyreállítását követelő ellenállását. (…)
Palkovics azt is mondja, hogy az SZFE esetében nem sérült az alaptörvény által is szavatolt egyetemi autonómia. De hogyan összeegyeztethető az egyetemi autonómiával az, hogy az SZFE kuratóriumának vezetője, Vidnyánszky Attila, már a hivatalba lépése előtt egy nappal (!!!!) az önhatalmúlag, az egyetemmel való konzultáció nélkül átírt Szervezeti- és Működési Szabályzatban (amely az SZFE működésének legfontosabb vezérlő dokumentuma) az egyetem akkor még hivatalban lévő rektorától és szenátusától magához vonta azok minden olyan jogkörét (szakindítások, tanári kinevezések, stb.), amelyek nélkül nincs egyetemi autonómia.
Hogy mindez miért olyan fontos a kuratóriumnak, a miniszternek, a kormányzatnak?
Vélhetően azért, mert csak így tudják a romokban lévő jogállamiságon és a hallgatók és tanárok jogos és demokratikus ellenállásán keresztülverni és megvalósítani azt a tervüket, hogy egy olyan szabad és független szellemiségű művészképző egyetemből, amilyen az SZFE volt, az aktuálpolitika zavaros ideológiai szemléletével gúzsba kötött oktatási intézményt faragjanak, amelyben az ő politikai és ideológiai elvárásaikat teljesítő és velük lojalitást vállaló tanárok és hallgatók lesznek ennek a jogfosztott intézménynek a jogfosztott polgárai. (…)