„Lement rólam a bizonyítás görcse, de attól még oda kell tennem magam, mert a keddi operettközönséget nem érdekli, hogy hétfőn milyen jó voltam” – mondja Janza Kata, akivel ó- és új év küszöbén a Kultúra.hu oldalán kérdezett Gáti Katalin Teodóra.
„Nem mindegy, milyen szellemi és kultúrközegben nő fel az ember: a családom máig összetartó, a szüleim követendő példával járnak elöl. Persze vannak pillanatok, amikor egyedül érzem magam, és csak a saját erőmre, tapasztalataimra számíthatok, de az életem során beigazolódott, hogy amilyen az adok, olyan a kapok. A bulvársajtóval is együtt tudok működni: elegánsabban, nemesebben írnak rólam, ha nem zárkózom el előlük teljesen. Amikor a bemutatók utáni partikon találkozunk, az újságírók azt látják, hogy a gyerekeim édesapjaival éppúgy igyekszem megőrizni a jó viszonyt, mint mindenki mással, és erről szívesen is nyilatkozom, mert szeretnék segíteni a korszakváltás és a válás problémáival szembesülő hölgytársaimnak” – mondja Janza Kata.
A kérdésre, mi vár rá 2024-ben, van-e olyan vágya, ami még nem teljesült, elárulta:
„A minőséget tartani felelősség, munka, fegyelem, és nem adják ingyen. Ma már nem úgy zajlik egy Dolhai–Janza Csak musical című koncert, mint régen, amikor kiálltunk, és minden veszélyérzet nélkül, a fiatalság és a szabadság erejével élve egymás után elfújtuk az összes musicalünk nagy dalait. Ezeket nem úgy írták meg, hogy egyetlen este alatt adják elő az összeset, de a nézők egy nagykoncertre azért vesznek jegyet, hogy az Elisabeth, a Rebecca, a Rudolf, a Szentivánéji álom vagy a Mozart slágereit hallják. Komoly feladat ötven pluszosan nekiveselkedni, hogy abban a minőségben énekeljük el őket, ahogyan a nézők füle-lelke az elmúlt huszonöt-harminc év során megszokta tőlünk. Ez egyre nagyobb kihívás, ezért egyfolytában képeznem kell magam. Tudnom kell, mire vagyok képes, mert semmiféleképpen sem szeretnék abba a hibába esni, hogy túlvállalom magam, vagy olyat énekelek, ami korban-hangban megerőltető. Csodálatos ajándék, hogy egyelőre bírom. (…) A küzdelem varázsa velem marad, csak a létjogosultságomat nem kell bizonyítanom, ezért komolyabb szerepálmom sincs.”