Tavaly az alsóörsi Kultkikötő Amfiteátrumban adtak fergeteges nyárzáró koncertet, idén pedig egy öt állomásos balatoni turnéval futott neki a nyárnak a Bagossy Brothers Company. Bagossy Norberttel, a zenekar énekesével és gitárosával beszélgettünk balatoni nyarakról, összetartozásról és egy bakancslistás bringázásról. (X)

Emlékszel, mikor jártál először a Balatonnál?

A zenekar megalakulása előtt néhány évvel meglátogattam egy otthoni barátomat, aki akkor Veszprémben dolgozott. Elvitt egy nagyon aranyos strandra az északi parton – nem is figyeltem akkor oda rá, hogy pontosan hol, melyik településen vagyunk. Alig volt egy pár büfé, nem volt sok ember, csoda jól éreztük magunkat. Aztán évekkel később, amikor a zenekarral megtaláltuk a balatoni bázisunkat – ahol később sok hónapot töltöttünk el, és rengeteg anyagunk született itt –, kiderült, hogy az a kis eldugott strand van hozzá a legközelebb, ahol én életemben először a Balatonnal találkoztam. Nagyon vagány, hogy a sok strand közül épp ennél kötöttünk ki a zenekarral is. Azt hiszem, nincsenek véletlenek…

Miért éppen a Balatonnál kerestetek bázist?

Amikor elkezdtünk gyakrabban koncertezni Magyarországon, kipróbáltuk pár hét erejéig, hogy milyen, ha Budapesten van a bázis, aztán erről hamar letettünk. Szerettünk volna egy természetközelibb helyről nekiindulni a turnéknak. Nagyon jó barátaink éppen Csopakon nyaraltak, egy lakóautóban szálltak meg egy viszonylag nagy területen, és megengedték, hogy onnan bonyolítsuk a koncerteket, sátorban és autóban alvással, kerti zuhanyzással. Így indult a zenekar és a Balaton kapcsolata. Aztán egy-két évvel később, mikor már sűrű volt a nyári szezon, kerestünk egy akkora házat, ahol külön szobában elfér minden zenekari tag – így ide már a párjaink is velünk tudtak jönni, nem kellett távol lennünk tőlük, amígzenélünk. Májustól szeptemberig ez volt a zenekar bázisa, ősszel pedig mentünk haza Székelyföldre, ahonnan azért hétvégentenéha a többi évszakban is visszajártunk. 

A gyerekkorodban fontos szerepet kapott a víz, a vízpart?

Épp ellenkezőleg. A szülővárosomtól 40 kilométerre volt a legközelebbi strand, ahová csak vonattal tudtunk eljutni, mert autónk nem volt. Úszni is csak későn, tizenévesen tanultam meg. Cserébe viszont ott voltak a hegyek, sokat túráztunk, jártuk az erdőt, szedtük a málnát vagy a teafüveket. A vízhez való kötődésem későn alakult ki, viszont annál szorosabbá vált. 

Mit jelent most neked a Balaton?

Azt hiszem, az egész zenekar nevében mondhatom, hogy ez az a hely, ahol az otthonunktól távol a legtöbb időt töltöttük el: barátságaink szövődtek, papucsban át tudunk sétálni a haverokhoz, hogy beköszönjünk, ismerjük a helyi büfés lányt és a boltos nénit… Számomra a Balatonnál alakult ki másodszor egy olyan közösség, ami távol van ugyan az otthonomtól, mégis olyan jólesően, ismerősen otthonos. Ha jól számolom, már négy szezont töltöttünk itt a zenekarral, és a nyári turnékon kívül is sokszor húz vissza a szívünk. Csodás emlékek kötnek ide bennünket. 

Így érthető, hogy honnan jött idén éppen egy balatoni turné ötlete… A Balaturné keretében öt Balaton-parti települést látogattok végig a nyár folyamán, július 20-án koncerteztek például a Kultkikötőben is, Balatonbogláron.

Régi tervünk volt, hogy körbebiciklizzük a Balatont, viszont nyáron nem tudunk erre kivenni egyben 3-4 napot a koncertek miatt. Ata fejéből pattant ki az ötlet, hogy kössük össze ezt a bakancslistás vágyunkat a koncertezéssel, sőt, csináljunk belőle egy olyan közösségi programot, amihez a közönségünk is csatlakozhat. A sportos életmód közel áll a szívünkhöz – olyan érték, amit szívesen képviselünk. 

Így született a Balaturné koncepciója: mindegyik balatoni fellépés reggelén az előző koncert helyszínén bringára ülünk, és áttekerünk a turné aktuális, aznapi állomására. A turné végére így körbebringázzuk a Balatont. Mindig előre meghirdetjük az indulás pontos helyét és időpontját, így aki szeretne, csatlakozhat hozzánk ezekre az 50-60 kilométeres távokra. A tekerés után pihenünk egy kicsit, aztán este lehet egy nagyot tombolni a koncerten. Azt hiszem, az energiával nem lesz probléma, mindannyian sportszerető emberek vagyunk, szörfözünk, snowboardozunk, sízünk, szeretjük jó kondiban tartani magunkat – bár kifejezetten a biciklizés egyikünk állandó repertoárjában sem szerepel.

Nagyon izgalmas, hogy ilyen közvetlen kapcsolódási pontjaitok vannak a közönséggel…

Mindig is fontos volt számunkra, hogy ne csak úgy tartsuk a kapcsolatot a közönségünkkel, hogy az emberek meghallgatják a zenénket, megnézik a videoklipjeinket, hanem legyen ebben a viszonyrendszerben valami olyan plusz, ami egyformán hozzáad valamit mindenki életéhez: az övékhez és a miénkhez is. 

Tavaly például a Pilisbe hívtuk őket fákat ültetni, utána pedig volt egy közös bográcsolás és koccintás. Nagyon jó élmény volt az is. Szuper közönségünk van, kölcsönösen emberként kezeljük egymást, és tiszteletben tartjuk a másik idejét és ráfordított energiáját. 

Egy zenekar életében alapvetés, hogy a tagok rengeteg időt töltenek egymással. Esetetekben talán a megszokottnál is szorosabb ez a szimbiózis. Nem nehéz így megőrizni a barátságotokat?

A testvérem és én már jóval hamarabb barátságot kötöttünk a többiekkel, mint ahogy zenésztársak lettünk.Amikor megalakult a banda, nem az volt a fő szempont, hogy ki hogyan játszik a hangszeren, hanem hogy kivel érezzük jól magunkat, és kiben látjuk azt a potenciált, hogy együtt, barátokként meg tudunk öregedni. A mai napig úgy működik ez nálunk, hogy amennyiben egy országban vagyunk, igyekszünk minél több időt együtt tölteni, a reggeli kávézástól a sportoláson át egy-egy esti kocsmázásig. Mint minden fontos emberi viszonyra, erre is oda kell figyelni, vigyázni kell rá. 

Elképesztő sikereket hozott nektek az elmúlt 11 év: hatalmas tömegek vannak jelen a koncertjeiteken, rengetegen ismerik, hallgatják, szeretik a dalaitokat. Milyen célt tudtok még magatok elé kitűzni?

Szerintem most következik a zenekar legizgalmasabb időszaka, amikor ajáratlan utakat kell elkezdeni járni, és olyan dolgokon gondolkodni, olyanokat megvalósítani, amelyek túlmutatnak azon, hogy új dalokat írunk, azokat kiadjuk, és nagyobbnál nagyobb koncerteket csinálunk. Egyre inkább máshová helyeződik a hangsúly, annak van most itt az ideje, hogy kísérletezzünk, kipróbálgassunk dolgokat és egy kicsit inkább periférikusan kezdjünk el mozogni. Nem felfelé van az irány, hanem oldalra, és nagyon sok izgalmas, felfedezésre váró titok van ott. Mi pedig szeretjük a kihívásokat.