Befejeződött az Első Magyar Karantén-színház első online-színházi sorozata, a hatrészes Jelenetek egy háztartásból. A Bergman-film ihlette, Magács László rendezte, különös műfajú produkcióról kérdezte a két főszereplő-alkotótársat a Kútszéli Stílus.

A teljes interjút ITT olvashatják.

Mindegyik rész végén megjelent a filmen egy közönségnek feltett kérdés. Utolsó alkalommal, Marianne és Johan szakítása után ezt olvashattuk: szeretnétek, hogy folytassuk? Erról szólva Láng Annamária elmondta: „Eredeti szándékunk szerint a kérdés a sorozatra vonatkozott. Arra voltunk kíváncsiak, érdekli-e az embereket, érdekes-e ez a két ember. Még nem döntöttük el, hogy lesz-e folytatás. De nem annyira ennek a történetnek a továbbmesélése érdekes a számunkra, hiszen talán már minden lényegest elmondtunk róluk, hanem a formával folytatott kísérletezés. Ez érdekel minket továbbra is, akár egy egész más, új történettel”.

„A Bergman-filmben is erős kötelék fűzi össze őket, bár elválnak, de ragaszkodnak és visszatalálnak egymáshoz. Ez a mi sorozatunkban is így van. Igaz, mi ott kezdtünk bele a történetbe, hogy a férfi már el akar menni, és nem mentünk végig az előzményeken, de igyekeztünk visszamenőleg felfejteni, hogy mi is történt köztük valójában, hol csúszott el a házasságuk. Közben azt is meg akartuk mutatni, hogy nagyon fontosak egymásnak. Egy életre szóló kötelék fűzi össze őket, és nem csak a két gyerek miatt. A munka során kicsit úgy jártam én is, mint Bergman: megszerettem ezt a két embert” – mesélte Simon Zoltán.

Végül Marianne csomagol össze és megy el. Ír Johannak egy búcsúlevelet, amelynek a tartalmát a nő hangján halljuk, amíg a férfi olvassa a levelet. Ez egy mély vallomás, a csélcsap párját apaként, férfiként, férjként is piedesztálra emeli a megcsalt nő. Erről szólva Láng Annamária kifejtette: „Marianne nagyon zárkózott nő, nehezen kommunikál az érzelmeiről, face to face különösen. A levél egy jó formának mutatkozott arra, hogy megmutassa az érzelmeit, ráadásul úgy, hogy a reakciót rá már nem is kell megvárnia. És tisztában van azzal is, hogy a kapcsolatban ő is hibázott, voltak bűnei, és a férfi a családban, a gyereknevelésben sokszor helyette is helytállt”.

A sorozat születéséről szólva Simon Zoltán úgy fogalmazott: „Valójában Annamarié az ötlet, ő találta ki, hogy ez a történet, amely két ember között játszódik egy lakásban, most, a járvány idején éppen aktuális lehet. Úgy emlékszem, azt Magács Laci mondta, hogy legyen belőle sorozat. Hogy szinte pontosan húszperces mindegyik rész, az technikai követelmény is volt, mert a kamera egyhuzamban húsz percet tudott rögzíteni, és határozott célunk volt, hogy vágás nélkül, egyben vegyük fel a jeleneteket, mintha kvázi színházi előadást közvetítenénk. Laci mindent biztosított nekünk, ő szerezte például a lakást, a kameramant. A szöveget Annamarival közösen írtuk, ami nagy kihívás volt, hisz az első rész szövegében – nyilván átírva, aktualizálva, kisebb változtatásokkal – még úgy nyolcvan százalékban jelen van Bergman, de a harmadiktól már csak nyomokban fellelhető”.

Arró is beszélt, ez egy új dolog, ami kísérletezés alatt áll, és mivel egyre többet használjuk a számítógépet, ezért valamit kezdeni kell az online jelenléttel: „Csodálatos lenne, ha új minőségi tartalommal tudnánk megtölteni” – mondta a színésznő.

A teljes interjút ITT olvashatják.