Július 29-én ősbemutatóra kerül sor a Gyulai Várszínház kamaratermében a „Mi lennék nélküled?” címmel. Az előadás Jászai Mari naplójából, vallomásaiból és Szilágyi Enikői mai reflexióiból merít.
Ajánló a darab elé:
Az erdélyi származású színművésznő Románia és Magyarország színházai után játékával és énekével a legrangosabb nyugat-európai színpadokon is fellépett. 2017-ben a Francia Köztársaság Kulturális Minisztériuma „Művészet és Irodalom Lovagrend” kitüntetésben részesítette. Tavaly a Gyulai Várszínházban mutatta be a Trianonra emlékező előadói estjét, de láthattuk a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Eltűntek című darabjában is.
A Jászai Mari emlékét megidéző előadással tükröt kíván tartani a jelen kulturális életének, a nemzetét és nemzete érdekeit megtagadóknak, illetve azoknak, akik azt féltve óvják.
Hogyan látta száz évvel ezelőtt, és hogyan látja ma egy magyar színművész a színház, az anyanyelv és a nemzeti kultúra fontosságát, szakmájának kiküszöbölhetetlen nehézségeit, az igazságkeresés konfliktusait, a művészi minőség igenléséért folytatott nemes harcot, a protekcionizmus elleni kétségbeesett küzdelmet, amelyeket a szakmai elismertség és siker sem feledtethet?
Hogyan lehet, ha lehet megmaradni nemzeti értékőrzőnek a globalizáció mindent elsodró viharában? Ezekre és még sok más izgalmas kérdésre keresi a választ a Gyulai Várszínház saját fejlesztésű produkciója.
Szilágyi Enikő így nyilatkozott a darabról:
“A darab és az előadás ötlete abból a döbbenetből született – meséli –, hogy színházi világunk ma is ugyanazokkal a gondokkal, problémákkal, emberi hitványságokkal küzd, mint Jászai Mari korában – ezt tanúsítani tudom. És mai napig tapasztalom. A színdarabban felhasználtam Jászai emlékiratait és azokat a verseket is, amelyeket rendszeresen szavalt évtizedeken át. Ezek a művek ma is az eleven húsunkba vágnak. Az előadás az én visszaemlékezéseimen alapszik. Nem eljátszani fogom Jászai Marit, hanem a jelenünket elevenítem meg általa.
A Gyulai Várszínháznak története van az életemben. ’78-ban, amikor a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán diplomáztam, Sík Ferenc, a budapesti Nemzeti Szinház akkori főrendezője meghívott Illyés Gyula: Homokzsák, avagy nevetni könnyebb című darabjának fiatal lány szerepére. De a román kormány nem adott útlevelet, csak a bemutató előtt három nappal.
Így végül nem játszhattam el, Kováts Kriszta helyettesitett. Pedig két héttel a premier előtt még vártak rám. A bemutató előadáson viszont – nézőként – Illyés Gyula és Flóra asszony mellett ültem, akik azt mondták, fog még maga játszani Gyulán! Sinkovits Imre, Gombos Kati, Ronyecz Mari, akik a partnereim lettek volna, a legnagyobb szeretettel és figyelmességgel vettek körül.” (Forrás és folytatás itt: Fidelio)