Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátékának népszerűsége csaknem 100 éve töretlen a hazai teátrumokban. A Szegedi Nemzeti Színházban Bezerédi Zoltán rendezésében mutatták be Menczel Andrea és Krausz Gergő főszereplésével.
Ajánló a darab elé:
„Kérlek szépen, nőt sohase szabad meglepni. Mindig telegrafálni kell jó előre. Ahányszor én még az életben ilyen kedves meglepetést csináltam egy hölgynek, végül mindig én lepődtem meg.” Mondja Gál, Turai szerzőtársa, amikor Annie, a fiatal színésznő félre nem érthető helyzetbe keveredik a szomszédos szobában, aminek sajnos a lány vőlegénye, Ádám is fültanúja lesz. Turai egy briliáns és sziporkázóan szellemes megoldással menti meg a fiatalok szerelmét: a valóságot félreértésként állítja be.
“Mindig aktuális a darab témája, hiszen a színházi világ a kívülállók számára szerintem minden korban érdekes. Márpedig ez a darab ebbe enged bepillantást, hiszen a konfliktust egy színdarabba ágyazva próbálják elleplezni a csalfa szeretők. Másrészt pedig elképesztően jó humora és karakterei vannak Molnárnak ” – mondta el a Délmagyarnak Menczel Andrea.
A darab egyetlen női karakterét kelti estéről estére életre, akinek szíve szerepe szerint két férfi közt őrlődik. Egykori tanára, az idősebb és családos színész, Almády és fiatal vőlegénye, Ádám között. – A humor mellett lélekfacsaró is a darab, hiszen olyan lelki utat járnak be a szereplők, amit mélyen meg kell élni, kicsit bele kell halni, hiszen Annie mindkét férfit igazán szereti. Így több rétegű, nagyon széles érzelmi skálán mozgó karakter. Abban hasonlítunk, hogy ő is színésznő és szenvedélyes, ugyanakkor nagyon különbözünk is, hiszen ő nagyon kacér, ami tőlem távol áll – fejtette ki a Délmagyarnak.
A Játék a kastélyban ötletét egy furcsa véletlen adta: Darvas Lili, Molnár felesége épp a korrepetitorával gyakorolt, amikor az írót meglátogatta az ügynöke. Beszélgetésük alatt a szomszéd szobából Darvas Lili heves szerelmi vallomása hallatszott át – a szerepét tanulta.
Kritikus szemmel az előadásról:
“Molnár Ferenc 1926-ban írta a Játék a kastélyban című színdarabját, abban az évben, amikor élete legnagyobb szerelmével, Darvas Lilivel elkezdték közös életüket, amely aztán több mint két évtizedig, az író haláláig tartott. A színdarab ötletét is egy furcsa véletlen adta: mikor Molnárt meglátogatta az ügynöke, felesége, Darvas Lili épp a korrepetitorával egy heves szerelmi jelenetet gyakorolt a másik szobában, amely áthallatszódott a papírvékony falon, és mindkét férfit zavarba hozta.
Ebből az alaphelyzetből született aztán a színdarab, amelyet az író Darvas Lilinek írt, aki a múzsája is volt egyben, és mivel Molnár legjobb, önreflexióra építő darabjáról van szó, amely ráadásul a színdarabírás és a dramaturgia mesterségének legfontosabb kérdéseivel is foglalkozik, elmondhatjuk, hogy a művésznő – akit Makk Károly a Szerelem című filmjében idős korában ikonikus felvételekkel tett halhatatlanná – a legjobb múzsának bizonyult.
A Szegedi Nemzeti Színház előadásának érdekessége, hogy nagy hangsúlyt helyeznek az alkotók arra, hogy Molnár Ferenc mennyire tisztelte a női nemet. Bezerédi Zoltán rendezésében a színdarab végén ugyanis a színésznő megcsókolja Turait, aki megmenti a nő esküvőjét briliáns ötletével. És mintha mindezzel azt sugallnák az alkotók, hogy bele kell törődnie a férfitársadalomnak: egy nő az élete során sok férfit tud szeretni. Ugyanúgy szereti azt a középkorú férfit, aki nővé és színésznővé tette, mint azt a fiatal zeneszerzőt, aki el akarja őt venni feleségül, de azt a drámaírót is képes igazán szeretni, aki rá írja a női szerepeket, és hős lovagként a tisztességét is képes megvédeni.” (Forrás: Magyar Nemzet)
Szereplők:
Turai: Gömöri Krisztián, Gál: Kárász Zénó, Ádám: Krausz Gergő, Annie: Menczel Andrea, Almády: Borovics Tamás, Titkár: Poroszlay Kristóf, Lakáj: Vicei Zsolt
Alkotók:
Díszlettervező: Khell Csörsz
Jelmeztervező: Cselényi Nóra
Dramaturg: Mohácsi István
Súgó: Almási Gyöngyi
Ügyelő: Hajdu Róbert
Rendezőasszisztens: Horváth Bettina
Rendező: Bezerédi Zoltán