Nagy közönségsikert hozott Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátékának bemutatója a Soproni Petőfi Színházban.
A Játék a kastélyban Molnár Ferenc, a huszadik század egyik legnagyobb magyar színházi szerzőjének remek vígjátéka, amely a színház, a művészet hatalmáról, az emberi találékonyság és kreativitás győzelméről beszél, arról, hogy a legreménytelenebb helyzetből is van kilábalás, ha elég bátor és kitartó az ember. Nagypolgári környezet, végtelenül szellemes alaphelyzet, szikrázó dialógusok és replikák A Pál utcai fiúk alkotójától – a színházcsinálás varázslatos világáról.
A darabot Mikó István rendezésében mutatta be a soproni teátrum. Széles Tamás m. v., Kovács Frigyes(Jászai Mari-díjas),Szabó Sipos Barnabás m.v. (Jászai Mari-díjas), Dienes Blanka és Várhelyi Áron szereplésével.
A szombat esti premier utáni fogadáson dr. Csiszár Szabolcs, Sopron alpolgármestere gratulált az előadáshoz. Mint mondta, kiváló munkát végzett a színház, a társulat. Köszöntőjében úgy fogalmazott, ha hasonlítania kellene valamihez az érzéseit, egy Aretha Franklin-szám jut az eszébe, amely arról szól, nincs olyan hegy, nincs olyan széles folyó, nincs olyan mély völgy, ami megakadályozná, hogy ez a szezon fantasztikusan végigmenjen ilyen kiváló alkotókkal, társulattal és igazgatóval, aki hétről hétre, hónapról hónapra fogja össze ezt a közösséget. Erre a városnak nagy szüksége van, hiszen a kultúra területén kiváló teljesítményt tudnak nyújtani, s ezt már sok alkalommal – így most is – bebizonyították.
Kiss József, a színház igazgatója szintén örömmel osztotta meg elismerő szavait, gondolatait a stábbal, a vendégekkel. Beszélt arról, több szellem is lebegett a fejük felett és vigyázott rájuk. Az egyik Molnár Ferenc, aki csodálatos drámaíró volt. A Turait alakító Széles Tamással beszélgettek arról, hogy mennyi vívódást adott a színművésznek az író kettős személyisége. Milyen legyen a figura? Egy kiállhatatlan, fennhéjázó krakéler, vagy egy kenyérre kenhető jó ember, mert Molnár is küzdött ezzel magában. Ha az egyiket helyezte előtérbe az életében, akkor olyan remekművek születtek mint a Liliom, Az üvegcipő, ha a másik énjének különleges személyisége kerekedett felül benne, akkor pedig megírta Az ördög című művét. Ő arra biztatta a színészt, hogy a Játék a kastélyban előadásban mindkettőből építkezzen. Ez kiválóan meg is történt.