Egy játszóház látszólag harmonikus környezetében találkoznak gyerekek és felnőttek. Azonban sokszor nem is sejtjük, hogy a körülöttünk lévő idegenek, milyen fájdalmakat, titkokat hordoznak magukban. Elég két marakodó gyermek, egy félresiklott pillantás vagy egy folt egy szimpatikus idegen csuklóján és máris beindul a képzeletünk. Ebből az alapötletből indul ki Botos Éva legújabb rendezése, a Terminal Workhouse Játszóház című előadása, amit a nézők az Átrium-Mentőcsónak Egység vendégjátszóhelyén, a Jurányi Inkubátorház 123-as laborjában láthatnak. 

A Játszóház című előadásban Andrusko Marcella és Ivanics Tamás egyszerre keltik életre a főszereplő szülőket és a gyermekeiket is. A karakterek kapcsolata egyre inkább mélyül a történet során, miközben sokkoló traumák törnek a felszínre. A rendező célja egy többszinten működő érzékenyítő előadás megrendezése volt, ugyanis a történet számos tabudöntögető témát feszeget. Éva és a darab két színésze úgy döntött, fel kell idézniük emlékeiket, ezért egy valódi játszóházba is ellátogattak a darab próbái előtt, hogy – ha csak rövid időre is – újra gyerekek lehessen egy fotózás kedvéért. 

„Elképesztő élmény volt ez a fotózás, Tomival és Marcellával együtt igazi „rosszcsontok” módjára élveztük ezt a játékos délutánt. Szerettük volna jobban feltérképezni ezt a teret, ugyanis a főszereplők egyszerre alakítják a szülőket és a gyermekeiket az előadásban. Néztük magunk körül a felnőtteket és a kicsiket és arra gondoltunk, egy ilyen színes és vidám hely milyen titkokat, drámákat rejthet” – kezdte meg Éva, aki azt is elárulta, hogyan született a darab szövegkönyve. 

„Volt még a Marcelláéknak régen egy olyan drámaötlete, ami konkrétan csak egy játszótéri helyzetre épült, két gyerek viszonylatában. Ők ezt egyhamar elvetették, és egy teljesen új darabot kezdtünk el próbálni. A korábbi ötletük azonban újabb ötletet szült. Ezt fejlesztettük tovább, mire megszületett a konkrét storyline. Utána hetekig összezárva próbáltunk és improvizáltunk, gyakorlatilag így alkottuk meg az előadás szövegkönyvének a kilencven százalékát, amit Mohácsi István dramaturg fixált. Mindannyian ismerünk és láttunk már olyan családokat, ahol látszólag minden rendben van, de a felszín alatt ki nem mondott drámák lapulnak. Fontos hangsúlyozni, hogy érzékenyítő előadásként tekintünk a Játszóházra az alkotótársaimmal, ugyanis a történet számos olyan kényes és intim témát érint, amiről beszélni kell. Hogy csak egy példát mondjak; az emberek rettenetesen előítéletesek tudnak lenni, pedig nem mindig biztos, hogy jól ítéljük meg a saját vagy a velünk szemben ülő élethelyzetét” – fűzte hozzá Éva, aki szerint a darab dinamikája a szereplői tökéletes összhangján múlik.  

„Ők eleve hál’ Istennek, barátok, sőt osztálytársak voltak. Iszonyatos bizalommal vannak egymás iránt  színészileg és emberileg is. Ezért nagyon könnyű volt a próbafolyamat, Marcella és Tomi „ugyanarról a tőről fakadnak” szakmailag is, ezért nagyon egyszerűen tudtak improvizálni egymással a munkafolyamat első részében. Valahogy nagyon hasonló a hozzáállásuk, olyanok, mintha egy ikerpár lennének. A “családi” kapcsolatnak itt még nincs vége; a látványtervezőnk Márkus Sándor szintén osztálytársa volt Tominak és Marcellának” – fűzte hozzá a rendező. 

Az előadás produkciós vezetője, Gerlits Réka azt is elárulta, miért állt a Terminal Workhouse a projekt mögé. 

“A Terminál Workhouse, tudatosan olyan témákhoz nyúl projektjeiben, amik a társadalom fontos, alapvető értékeit mutathatja meg, úgy mint a család, a gyerekek érzelmi fejlődése, a közösség, a bátorság és a bátorítás. A Játszóházat mindenkinek ajánljuk, aki volt gyerek!” – mesélte Réka. 

Mohácsi-Andrusko-Ivanics-Botos:Játszóház

Nem játék, egy részben

Szereplők: Andrusko Marcella, Ivanics Tamás
Dramaturg: Mohácsi István
Látvány : Márkus Sándor
Rendezőasszisztens: Csesznek Judit
Produkciós vezető: Gerlits Réka
Rendező: Botos Éva

Előadások: november 7; november 18.
Jegyvásárlás

Az előadás Az Átrium – Mentőcsónak Egység és a Terminál Workhouse produkciója.