Fiatal kora ellenére már 26 éve van jelen a színpadon. Sokáig kereste önmagát és a helyét a világban, de mára nemcsak a szakmai, a privát élete is kerek. Az Örkény Színház színészét, Jéger Zsombort kérdezte a Deszkavízió.
A teljes interjú itt érhető el.
Öt évesen már színpadon volt A dzsungel könyvé-ben. A kérdésre, ő vágyott-e a szereplésre, vagy a szülei gondolták úgy, hogy ott levezetheti a felesleges energiáit, azt felelte: “A kettő egyszerre. De semmi kényszer nem volt benne. Nem ők cibáltak le, nekem így volt jó! Én imádtam gyerekként a felnőttekkel lenni.”
A színész arról számolt be, valahogy újra képbe kellett kerülnie önmagával a Színművészetin: “Jó sok évbe telt, harmadikra tértem észhez, hogy mit is jelentek én valójában a közösségben, az osztályban, a színpadon. Ott voltak az első nagyobb visszajelzések, hogy én miféle ember vagyok. Vagy, hogy illek bele abba a képbe, amit budapesti színjátszásnak hívnak. (…) Arra jutottam, hogy hamarabb jár a szám, mint az eszem. (…) Nagyon sok idő volt, amíg minden a helyére került.
Arról számolt be, hogy most már rendben van magával: “Én sajnos alapvetően egy öngyűlölő ember vagyok. Eléggé tisztán látom a saját hibáimat, hogy mikor mit rontok el. Mivel tudom, nyilván megpróbálom beelőzni ezt, és máshogy viselkedni bizonyos helyzetekben. Nehéz volt megtanulnom türelmesnek lenni. (…) Mindannyiunkat nagyon fiatalon vettek fel, kellett egy kis idő mire összerázódtunk, de összetartó csapat lettünk, szeretek összefutni egy-egy munka miatt a többiekkel. Ráadásul az osztályból öten az Örkény Színházhoz szerződtünk.”
A színész arról is beszélt, biztonságérzetet ad számára a társulati lét, de sokat agyal mostanában azon, hogy a színházon kívül mennyi minden más is van a világon: “Mindig is volt bennem egyfajta elvágyódás, soha nem tudtam megülni a fenekemen egy helyben. A színház egy kiáltás, útkeresés a bizonytalanságban, az igazság keresése ezen az őrült helyen, amit világegyetemnek hívunk. Sok feladat vár ránk a következő évadban, és van miről beszélnünk.”