A varrodában már sorakoznak a gyönyörű ruhák, Wass Albert Tizenhárom almafájának és A Megfeszített című rockoperának korát, hangulatát idézik a jelmezek, életre kel a múlt. A Békéscsabai Jókai Színházban nemcsak a művészek, hanem a kulisszák mögött dolgozók is már alig várják, hogy újra színpadon legyenek, folytathassák a próbákat, az előadásokat. 

Petrovszki Árpád szabótárvezető irányításával hosszú hetek óta négyen varrják a jelmezeket. A tervezéstől a kivitelezésig egész csapat dolgozik együtt, igazi alkotómunka gyümölcse kerül végül a közönség elé. A Tizenhárom almafa jelmeztervezőjével, Nagy Viktóriával most működnek először együtt, és mivel a színház speciális öltözetet diktál, a tervező és a rendező elvárásaira kell hagyatkozni, azoknak megfelelően kell a ruhákat elkészíteni.

Megpróbálunk korhű, autentikus jelmezeket készíteni – magyarázta Petrovszki Árpád. – A történet a második világháború alatt, illetve utána játszódik, meg kell tartanunk a korabeli szokásokat. Erdélyi magyar, román és német figurák szerepelnek a darabban, sokféle nemzetiség, érzékeltetni kell már a ruhákon is, ki magyar, román, német. Ráadásul köztük katonák is vannak, pontosan kell tudni, az uniformisok hogyan néztek ki akkor, nehogy a néző most kinevessen bennünket.

Arra a kérdésre, hogy mikor van teljesen készen például a Pakulár subája vagy Rozál vörös ruhája, Petrovszki Árpád a következőt válaszolta:

A jelmezek „meg lesznek patinázva”, azaz öregítve, mintha a régmúltból lépnének elő – derült ki a beavatásból. Ez a művelet Ozsváth Ildikó Magyar Teátrum-díjas patinázó veszprémi műhelyében zajlik. De mi az a patinázás?

Ahhoz, hogy az anyagok réginek látszódjanak, jól meg kell azokat munkálni. A patinázáshoz használnak festéket, ragasztót, reszelőt, amikkel koptatják, gyűrik az anyagokat, hogy látványra, fogásra avittá tegyék.

A Wass Albert-bemutató különlegessége még az is, hogy a két főszereplőn, Mózsin és Rozálon kívül – akik nagyjából ugyanazt a ruhát viselik -, mindenki három-négy szerepet játszik, fellépnek még színiiskolások, tehát minimum ötven jelmezt gyártanak a varrodában.

A Megfeszített című rockoperának az apostolokkal, táncosokkal együtt még több a szereplője, ez a bemutató is bőven ad munkát a varrodának, nyolcvan jelmez készül. Mint megtudtam, lenhatású, természetes, naturális anyagokat használnak, vásznat, szövetet, de a fazonban keveredik az autentikus és a modernebb stílus. Vesztergombi Anikó a klasszikus anyagokat a modernebb fazonokkal ötvözi. A jelmeztervezővel évtizedek óta dolgozik együtt Petrovszki Árpád, jól ismerik egymás munkamódszerét, sok mindent telefonon és e-mailben is tudnak egyeztetni, elég a végén a részleteket véglegesíteni, a színészekkel konzultálni. „A nagy tervezők kitartanak eredeti álláspontjuk mellett, igyekeznek a rendezői elvárásoknak eleget tenni, saját elképzeléseiknek megfelelni.” Izgalmas feladat lehet a hídszerep a tervező és a varroda között, emellett Petrovszki Árpád az anyagokat beszerzi, szab, varr, a kivitelezésben részt vesz, próbál, mindig talál munkát, „mint a jó gazda a ház körül”. Mindezt harminc éve végzi a színházban a Magyar Teátrum-díjas szabótérvezető, előtte jó tapasztalat volt számára a ruhagyári munka. 

Vajon létezik-e kedvenc korszak, stílus, amit legszívesebben valósít meg, amit legjobban szeret varrni?

A kulisszák mögött, a varrodában nem állt meg az élet a veszélyhelyzet idején sem, először maszkokat gyártottak, azután hozzáfogtak az új bemutatók jelmezeihez. Minél gazdagabb a kollekció a fogasokon, annál jobban várják a zöld jelzést – ahogyan az egész társulat és a közönség is.  

Szerző: Niedzielsky Katalin

Fotó: Bencsik Ádám/ A-TEAM