“Jirí Menzel nem csak a mentorom, hanem a barátom is volt. Egészen kivételes kvalitás, humanizmus és mély szakmai tudás jellemezte film- és színházi rendezőként, illetve színészként egyaránt” – mondta Bán János színművész a 82 éves korában elhunyt alkotóra emlékezve.
Bán János emlékezik
Az Oscar-díjas cseh rendező, Jirí Menzel szombaton hunyt el. Bán János több alkalommal dolgozott Menzellel.
“1978-ban, Gyarmathy Lívia Minden szerdán című filmjében találkoztunk először, ebben Menzel egy kisebb szerepet játszott. Nagyon sokat beszélgettünk,
akkor német nyelven, és a sors úgy hozta, hogy néhány évvel később újra együtt forgattunk, akkor Maár Gyula Felhőjátékában, aminek ő volt a főszereplője. 1983-ig Pécsett tartották a filmszemléket, akkor is rendszeresen összefutottunk” – idézte fel a magyar színész.
Amikor 1983-ban a Stílusgyakorlattal prágai vendégjátékon jártak, Menzelnek már megvolt Az én kis falum forgatókönyve, amelyet Jan Sverák írt.
Bán 1984-ben a Katona József Színházban a Menzel által rendezett Szarvaskirályban, Carlo Gozzi darabjában is szerepet kapott.
Az 1985-ben bemutatott Menzel-filmet, Az én kis falum című mozit Oscar-díjra jelölték a legjobb külföldi film kategóriában.
“A Stílusgyakorlatban van egy parasztjelenet, amit Gáspár Sándorral adunk elő, és egy néma suttyót játszom benne. Azt hiszem, ez vezetett ahhoz, hogy Menzel engem választott Az én kis falum főszerepére, Otík megformálására” – jegyezte meg a színművész.
Arról 2016-ban, a budapesti Cseh Filmkarneválon (amelyen Jirí Menzel is meghívott vendég volt) beszélt Bán János, hogy Az én kis falum élete fontos mérföldköve volt, a film magabiztosságot adott neki színészként, emellett összehozta a cseh kultúrával, a hrabali, haseki világszemlélettel.
“Hrabal Őfelsége pincére voltam című művéből írt filmje magyarországi bemutatóján, 2007-ben Menzel úr azt mondta, két igazi barátja van Magyarországon, Szabó István és Bán János. Megtisztelő volt számomra a barátsága”
– mondta végül Bán János az MTI-nek.
Szabó G. László emlékezik
Jirí Menzel nagy művész és nagyszerű ember volt, akitől rengeteget lehetett tanulni – mondta el az MTI-nek hétfőn az Oscar-díjas filmrendező halálhírével kapcsolatban Szabó G. László, a Menzel pályafutását bemutató Trabanttal a Hiltonig című könyv szerzője.
“Tanultam az emberségéből, türelméből, odadásából, a szakmai alázatából” – méltatta a szombaton elhunyt rendezőt a Hevesi Sándor-díjas újságíró.
“Borzasztóan szerette Magyarországot, a magyar kultúrát, szerette a magyar művészeket. Rendezett egyebek mellett a Katona József Színházban, a Márta István által vezetett Új Színházban és a József Attila Színházban is. Sok művésszel állt valóban közeli kapcsolatban, de a legszorosabb kapcsolata Törőcsik Marival és Bán Jánossal volt. Jánossal azért, mert vele forgatta Az én kis falumat. Törőcsik Marival viszont soha nem dolgozott. Mindkettejüknek nagy vágya volt egy közös színházi munka, végül nem sikerült egyeztetni. Törőcsik Mari azonban mindig azt mondta, hogy neki két testvére volt a szakmában, az egyik Bara Margit, a másik Jirí Menzel” – mesélte Szabó G. László.
Felidézte, hogy amikor tavaly ősszel lent járt Törőcsik Marinál Velemben, a színésznő kérésére felhívta Menzelt Prágában, és tolmácsolta kettejük beszélgetését. Mint mondta, megható volt hallani, ahogy a két művész elbúcsúzik egymástól.
Újságíróként körülbelül 30 éve dolgozott vele először, úgyhogy a 2011-ben megjelent Trabanttal a Hiltonig című könyvnek nagyon sok interjúelőzménye volt. Hálás riportalany volt.
“Sok sajtótájékoztatóján tolmácsoltam, és láttam, hogy mennyi türelemmel, odaadással képes válaszolni a sokadszorra feltett kérdésekre is. Soha senkit nem siettetett, mindenkihez emberként viszonyult, ezt szerettem és tiszteltem benne a legjobban” – emlékezett.
“Ritkán fordul elő, hogy az ember olyan nagy művésszel találkozik, aki emberként is nagy tud lenni. Jirí Menzel nagy ember volt. Ez rokonította Bohumil Hraballal. Két külön pályán futottak, az egyikük rendező-színész-forgatókönyvíró, a másik pedig klasszikussá vált író. Mindketten ugyanazt a hangot megütve tudtak szólni a hétköznapok emberéhez. Soha, egyikük sem tett különbséget ember és ember között” – fogalmazott.
Mint hozzáfűzte, Menzel csodálatos filmeket hagyott maga után, és mielőtt utolérte volna a betegség, még nagy tervei voltak.
“Az életmű azonban így is kerek, amíg mozi lesz a földön, vagy az ember előveszi a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, a Sörgyári capricciót vagy a Hóvirágünnepet, az első pillanatok után ráérez, hogy egy világklasszis alkotó munkáját nézi”
– mondta Szabó G. László.