Nem akar ártani. Ez az elv vezérli, amikor eszik, iszik, jógázik, közlekedik, öltözködik, a kisfiát neveli. A Katona József Színház színésznőjét testi és lelki egészségről kérdezte a Nők Lapja Egészség.

A teljes interjú a Nők Lapja Egészségben olvasható.

Jordán Adél elsőként arról mesélt, hogy hamar elkezdett benne tudatosodni, mennyire fontos az egészség.: „Harmincévesen szültem, onnantól kezdve az ember már eleve tudatosabb. Ha gyereked van, az egészséghez felelősség is kapcsolódik. Milyen érdekes, hogy a gyereke miatt az ember mennyi olyan áldozatot hoz, amelyet önmaga miatt nem feltétlen tesz meg. Magunkat könnyebben romboljuk. (…) Amit húszéves koromban simán bírtam, arról ma már bőven érzem, hogy súlyosan károsítja az egészségemet. Akár az is, ha egy órával tovább maradok fenn este.”

Azt is elárulta, a „ne árts” elvét igyekszem követni, úgyhogy most visszatért a vegánsághoz: „Ezt az egészségem érdekében teszem, és így gondolom etikusnak. Nagyon hiszek a növényi alapú étkezés egészségességében. (…) Alkoholt szinte egyáltalán nem iszom. És már nem is dohányzom, pedig érdekes módon ez maradt a legtovább, ugyanis ezekre az elektronikus cigarettákra nagyon rá lehet szokni. Egyszer csak a kisfiam mondta azt, hogy na jó, elég, eldugja. Végül önszántamból adtam neki oda egy másikat is, hogy azt is rejtse el. Ez pár hónapja volt, és annyira jól sikerült, hogy nem is cigiztem azóta.”

Arról is faggatták, a színésznő egóján változtatott-e az, hogy jógázik: „Sokat adunk, de sokat is kapunk, amikor megtapsolnak, szeretnek minket. A színészet nagy egotrip, és ebben rengeteget segített a jóga. Magában a színészetben is, mert amióta jógázom, sokkal testtudatosabb vagyok. Ha az ember tudatában van a testének, sokkal jobban lehet vele együtt dolgozni. A lelki része pedig az, hogy a matracon egyedül vagyok, az a másfél óra az enyém. Ahogyan épp jógázom, az mindig leképezi, milyen élethelyzetben vagyok. A jóga megtanított az alázatra, mentálisan is sokat ad nekem.”

Az anyaságról szólva úgy fogalmazott, az időbeosztása miatt nem hétköznapi anyuka: „Amit a kisfiam néha bán is, és azt kéri, legyek már normális. Most már felrója nekem, hogy amikor szabadulószobába megyünk, én is velük akarok játszani, vagy ha játszótéren vagyunk, én is mászókázom. Kiskorában mindig mentem utána, és csináltam, amit ő. Egyrészt jó edzés volt, másrészt nagyon jó közös játék. Aztán nagyjából 11 éves korában ez megváltozott, és most már mindezt számon kéri. Most az tetszene neki, ha unottan ülnék a padon. De szerintem ez majd megint meg fog változni. Egyébként anyaként is sokat változom, részben a jógának köszönhetően, tudatosabb lettem. Nagyon impulzív ember vagyok, főleg a kisfiammal, senki előtt nem tudok annyira önmagam lenni, mint előtte. Nemrég csinált egy paródiát rólam, megfordítottuk az alvást, ő fektetett le engem, és megmutatta, hogy én ezt hogyan csinálom. Nagyon helyes volt, ugyanúgy trappolt ki a szobából, ahogyan én szoktam, ugyanúgy kezdett el csörömpölni a konyhában, ahogy én. Fogta a kezem és sóhajtozott, hogy „na, most már aludjál”. Hangosan nevettem, iszonyatosan jó tükör a gyerek.”

A teljes interjú a Nők Lapja Egészségben olvasható.