Mérnöki diplomával a kezében szerződött a 25. Színházhoz, majd a kaposvári társulat egyik vezető színésze lett, utána a Merlin, majd a Nemzeti élén állt, és színházat alapított Szombathelyen. Nyolcvanévesen is folyamatosan játszik. Jordán Tamást Szabó G. László kérdezte az Új Szó oldalán. Lapszemle.

Néha kilencvennek, máskor ötvennek érzi magát, mondta a minap. A kérdésre, mikor ennyinek és mikor annyinak, Jordán Tamás elmondta: „A kilencvenet tréfából mondtam. Biztos fáradt voltam. Inkább az ötvenet hangsúlyoznám. Ha vége az előadásnak, és jól ment a darab, az sokat elvesz az évek számából. Olyankor úgy érzem magam, mintha jakuzziban ültem volna. (…) Sikeres előadásokban játszom, nagyszerű kollégákkal. Molnár Piroskával, Alföldi Róberttel, Lukács Sándorral, Bálint Andrással.”

„Elég deviánsan éltem” – sűrítette nemrég egy mondatba az elmúlt nyolcvan évet. Ennek kapcsán kifejtette:

„Aspektus kérdése, mit tartunk kalandnak. Nekem három hölgytől vannak gyerekeim, de a negyedikkel élek. És különböző helyeken játszottam. Hol itt, hol ott. Ilyen értelemben mondhatom, hogy deviáns volt az életem.”

Az a darab, amelyben Bálint Andrással játszik a Rózsavölgyi Szalonban, szól kettőjük életéről is, két párhuzamos útról. A produkció kapcsán kifejtette:

„Alapjában véve én sokkal izgatottabb, sokkal türelmetlenebb vagyok, mint András. Mindent szenvedélyesebben csinálok, mint ő. András nyugodt, kiegyensúlyozott ember. Nemcsak látszatra, hanem valóban. S ez az élet minden területén megnyilvánul. Ha visszaemlékszem a gyerekkoromra, én például sosem tudtam veszíteni. Sakkban, gombfociban, futballban, mindenben első akartam lenni. Irtó nehezen viseltem a vereséget. Ő meg csak úgy félvállról vette, szépen. Istenverte tulajdonságom, hogy győznöm kell. Van ennek előnye is természetesen. Megacélozza az embert. Olyan „csak azért is” hangulatot teremt benne. (…) De miután minden oldalról megismertem ezt a foglalkozást, onnantól fogva már a hivatástudat, a felelősségtudat lobogott bennem. Hogy mindig a lehető legjobbat nyújtsam. Küldetéstudatnak is nevezhetjük ezt.”