Reménykedhetünk benne, hogy ez a rendkívüli helyzet pozitív energiákat szabadít fel, megújulást hoz – nyilatkozta a Magyar Hangnak Jordán Tamás.

A Magyar Hang cikkéből:

Március 15-én lépett utoljára színpadra a Rózsavölgyi Szalonban Alföldi Róberttel. Erről szólva elmondta: “A bemutató óta több mint kétszázszor játszottuk ezt az előadást. De még ennyi idő után is olyan koncentrációt igényel, hogy közben semmi mással nem tudok foglalkozni, még akkor sem, ha jelenleg fogalmam sincs, mikor állhatok újra színpadra. Ez mind nem érdekes, a pillanat a lényeg. De addig is, amíg újra felgördül a függöny, lesz időm a jövő évad megtervezésére, és hihetetlen mennyiségű regényrestanciám van. Ha ezeknek legalább egy részét bepótolom, akkor nyertem valamit.”

A világháború óta nem voltak ilyen helyzetben a színházak. Arról, hogyan lehet átvészelni ezt az időszakot, kifejtette: “Megbirkóznánk ezzel az egésszel, bármilyen nehéz is, ha tudnánk, mi fog történni. Ha most azt mondják, hogy ebben a szezonban már nem lehet több előadás, arra ki tudunk dolgozni stratégiát. A bizonytalanságra azonban nem lehet felkészülni. Egykor nagyon erős voltam matematikából, tudom, hogy ha van egy többismeretlenes egyenlet, annak megoldásához annyi egyenlet kell, ahány ismeretlen van. Ebben a helyzetben sokkal több az ismeretlen, mint az egyenlet, így nem lehet minden variációt kidolgozni.”

A kérdésre, mit jelent számára, hogy a Nemzet Színészévé választották, elmondta: “Talán a legfontosabb visszajelzés. A rangját az adja, hogy nem a hatalom, az állam dönt az odaítéléséről, hanem tizenegy kolléga, a legnagyobb művészek, a nemzet színészei.”

A kulturális finanszírozás átalakítása nehéz helyzetbe hozta a színházi szférát, decemberben tüntetést szerveztek, ahol ő is felszólalt. A kérdésre, lehet-e eredménye az ilyen demonstrációknak, azt felelte:
“Egy magas ház építésekor nem kérdezzük meg, hogy érdemes-e letenni az alapokat. Egy tüntetéssel semmit sem lehet elérni, de az első után a második már egy picit többet tesz az ügyért. A dolgokat valahol el kell kezdeni, és az alapokat most megteremtettük. Szívet melengető érzés volt ott lenni sok ezer ember között, bájos kedvesség lengte körbe az egész megmozdulást. Mindenki azt érezhette, hogy most egy összefogás született.”

A Vígszínház igazgatói pályázata kapcsán úgy fogalmazott: “Mindentől függetlenül azért támogattam a pályázatát, mert óriási eredménynek tartom, hogy az intézmény három játszóhelyén – Vígszínház, Pesti Színház, Házi Színpad – estéről estére szinte telt házzal futnak az előadások. Egy igazgatónak ez a legfontosabb dolga. A nyilatkozatokkal kapcsolatban azért vagyok nehéz helyzetben, mert a megszólalók nagy részével egyébként is jóban vagyok, nagyra becsülöm őket. Nem vonom kétségbe a szavukat. Amennyiben az ő beszámolójuk hiteles, ma már nem tudnám nyugodt lelkiismerettel támogatni Eszenyi pályázatát.”

“Át kell vészelni ezt a nagyon nehéz időszakot. Ha a színész nem játszik, nem él teljes életet, miközben sokakat ez a helyzet egzisztenciálisan is romba dönt. De a katarzis mindenképpen eljön. Reménykedhetünk benne, hogy ez a rendkívüli helyzet pozitív energiákat szabadít fel, megújulást hoz. Nekünk művészeknek bíznunk kell abban, hogy nem roskad össze a színházi élet mentálisan, hanem acélosabban folytatja” – nyilatkozta Jordán Tamás.

A teljes interjú a Magyar Hangban olvasható.