Sajtónyilvános beszélgetést szervezett a MEGAFILM a MegaYouth elnevezésű szakmai rendezvény alkalmával. „A magyar filmipar működése, és a magyar kultúrában elfoglalt helye” elnevezésű eszmecsere alkalmával Káel Csaba, a mozgóképszakmai fejlesztésért felelős kormánybiztos, Helmeczy Dorottya és Kálomista Gábor, a MEGAFILM producerei olyan kérdéseket boncolgattak, hogy a fiatal alkotók hogyan tudnak bekapcsolódni a filmiparba, mit keresnek a szakmai szervezetek illetve a producerek egy forgatókönyvben illetve, hogy vajon mi lesz a hazai mozik sorsa, hogyan lehetne azokat hazai filmekkel megtölteni. A 061.hu számolt be a találkozóról.

Káel Csaba szerint: “London után Budapest vált Európa második legnagyobb filmgyártó központjává. Azt gondolom, ez egy elképesztő lehetőség a fiatal generációnak. Nekünk az a feladatunk, hogy továbbépítsük ezt a struktúrát. Sajnos van Magyarországon egy beidegződés, hogy itt mindenki egyből játékfilmet szeretne csinálni. Természetesen a piac elvárja a kiváló játékfilmeket is, de mindemellett szükség van tehetséges ifjakra például a reklámfilmes, dokumentumfilmes, televíziófilmes területen is, és ebben igyekszünk oktatási oldalról is segíteni.”

(…)

Kálomista arról is beszélt: “2004-ben született egy filmtörvény, amely sok éves kampányolásom ellenére nem szabályozza a filmek terjesztését törvényi szinten, nem úgy, mint a franciák, csehek, románok. A saját eszközeinkkel kéne felvenni a kesztyűt az Avatar, meg Marvel filmek ellen. A mozi abban a kézben van, ami gyártja, és forgalmazza a filmet, így nem csoda, hogy nem engednek be minket szívesen, mivel a jegyár negyven százalékát oda kell adnia, míg a sajátjából szász százalék nyeresége van. Egyfajta vámmal kéne súlytani az EU-ba beáramló filmeket, mert az nem normális, hogy előállítunk egy terméket, egy filmet, a piacon meg azt mondjuk, hogy gyertek ide ti is, áruljátok itt a holmitokat, mi meg szépen megbújuk az asztal alatt. Francia példa, hogy a nem európai filmek bizonyos százalékát be kell fizetnie egy úgynevezett kincsalapba, amiből elkészül évente húsz- harminc francia film. Tehát megfinanszíroztatják az amerikai vagy Európán kívüli filmek bevételével a saját hazai filmgyártásukat. Megoldás lehetne az, hogy kiharcoljuk, hogy más áron vetítsék a hazai filmeket, és innen rajtunk múlik, hogy jó alkotásokat készítsünk. Nyilvánvalóan ez egy érzékeny téma, de én azt gondolom, hogy ebben

a nagy európai összeborulásban az európai értéket, kultúrát megvédeni a mi feladatunk a fiatal nemzedék érdekében, mert egyszerűen úgy fogunk kiszorulni ezekből a mozikból, mintha ott se lettünk volna soha.”

A mozgóképszakmai fejlesztésért felelős kormánybiztos szerint a magyar filmek pályáját nehezíti, hogy a lakosság 40 százaléka 30 kilométeren belül nem ér el egy mozit sem. “Hazánkban jelenleg kétezer kultúrház van. Így arra jutottunk, csinálunk saját mozit. Felvettük a Nemzeti Kulturális Intézettel a kapcsolatot, és szeptembertől szervezünk egy programot. Egyelőre nyolcvan, vetítésre alkalmas kultúrház bevonásával elindítjuk a mozinapokat,
ahol délelőtt az iskolai programokhoz kapcsolva szervezünk vetítéseket, ugyanis ez az a korosztály, aminek meg kell mutatni a mozizás élményét. Este pedig nyílt vetítések lesznek, szeretnénk ezeket klubszerűvé tenni.”