Interjút adott az Indexnek Káel Csaba, a Nemzeti Filmintézet (NFI) igazgatója, és a beszélgetés során szóba került a Színházi- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult helyzet is.
A teljes interjú ITT olvasható.
Sokan utálják a Covid-verte tavalyi évet. A kérdésre, milyennek látja a magyar film szempontjából, Káel Csaba elmondta: “A magyar mozgóképágazat szempontjából nagyon fontos év volt. Január elsején felállt a Nemzeti Filmintézet. Ez igen fontos irány, mert így lépést tartunk a nemzetközi trenddel, amely egyre kevésbé tesz különbséget a mozifilmes, a televíziós és a streamingtartalmak között. A világban körülnézve azt látjuk, hogy ezek a terjesztési felületek kiegészítik egymást, illetve a tartalmak igen nagy része átment a streamingszolgáltatókhoz. (…) Amikor újra megnyílnak a mozik, nagyon nagy lesz a harc, hiszen ott állnak betárazva a legnagyobb amerikai stúdiók visszatartott filmjei. Szűk lesz a rés, amin be tudunk férni a magyar filmekkel, erre kell megoldást találnunk.”
Annak kapcsán, hogy sikeres alkotók is panaszkodnak, mert dobálják vissza az ötleteiket a különböző pályázatokon, és nem értik, miért, úgy reagált: “Bár ennyi pénz még soha nem volt mozgóképes pályázatokra, annyi igényt nem lehet kielégíteni, amennyi beérkezik. Ha minden pályázó megkapná, amit szeretne, az legalább tízszeresével múlná felül a költségvetést.”
A felvetésre, miszerint azok a filmrendezők, akik az utóbbi években sorra hozzák a díjakat, sikeresek, kivonulnak az oktatásból az SZFE-n elmondta: “Ez nincs így. Sok tanár meg maradt és tudomásom szerint jönnek kiváló új kollégák. Ez nem ilyen egyszerű. (…) Most azt kell eldönteni, mire kell felkészíteni egy filmes iskolában végző fiatalt. (…) A kibontakozás útja például az, hogy a Nemzeti Filmintézet – aki egyébként az egyetem korábbi vezetői közül is tárgyalt már néhánnyal – egyezteti a szakmai elképzeléseit a vezetéssel, aki integrálja mindezt az oktatásba. A Filmintézet pedig támogatja szakmailag vagy akár anyagilag is az oktatást, ahogy például jelenleg is segíti a diplomafilmek gyártását.”
Azt is leszögezte, meglátása szerint az új vezetés nyitott, a mozgókép ágazat számára is hasznos és építő jellegű párbeszédre.
Káel Csaba szerint elkezdődött egy nagyon komoly megújulási folyamat: “Én a szakmai építkezésben hiszek, valamint abban, hogy a gyakorlatias együttműködés az egyik legfontosabb ebben a szakmában. Az volt a kérésem, hogy ezt az oktatás szintjén is vigyék be a rendszerbe, és az új vezetés ezen komolyan elkezdett dolgozni. Felajánlottam, hogy ehhez mindenféle segítséget megadunk, akár úgy is, hogy a mi szakembereink is rendelkezésre állnak. Az NFI-ben nagyon komoly szürkeállomány van: nemcsak a filmkészítés mindenféle ágában, kezdve a stúdiótól a laborig, de itt a filmarchívum is, ami a filmtörténetet és az oktatási vonalat támogatja. Én az SZFE körül sokkal több indulatot és frusztrációt látok, mint amekkorák a valódi gondok, pedig itt sokkal inkább szakmai megoldásokra és egymásra figyelésre van szükség.”
Nemcsak filmes, hanem a Müpa vezérigazgatója is. Erről szólva elmondta: “Valójában ugyanazt szeretném elérni a mozgóképes ágazatban, amit a Müpában sikerült: egy fantasztikus szakmai csapattal elismert nemzetközi márkát építünk, értéket közvetítünk, elkötelezve a kiemelkedő minőség, a műfaji gazdagság és az innováció mellett. (…) 2020 márciusában lett 15 éves a Müpa, és ez alatt a másfél évtized alatt a semmiből sikerült olyan brandet előállítani, amit a világon mindenhol jegyeznek. Ez a rendkívüli magyar művészeknek, illetve a közös munkának köszönhető.”
Feladatai közé tartozik a Müpa épületegyüttesének bővítése is, a Müpa előtti felszíni parkoló helyére régóta terveznek egy kongresszusi központot. “A mi javaslatunk az volt, hogy ne csak kongresszusi létesítmény legyen, hanem csatlakozzon a MüPához.”
Dolga lett Fertődön is az Esterházy-kastéllyal. Ennek kapcsán elárulta: “Kevesen tudják, hogy Esterházy Fényes Miklós korában Fertőd volt az egyik legnagyszerűbb kulturális központ. Versailles után itt volt a második barokk kert Európában. Ez tehát egy európai színvonalú látványosság, ami nincs igazán kihasználva, ráadásul szenzációs helyen áll, a bécsi reptértől 70 kilométerre. (…)”
Káel Csaba szerint bárhol kapirgáljuk meg a kulturális kincseinket, mindenhol megcsillan az arany vagy a gyémánt: “Nekünk nincs kőolajunk, a mi kincsünk a kultúra, amit ugyanúgy kell bányászni, mint az olajat vagy a gyémántot.”
A teljes interjú ITT olvasható.
Fotó: Csibi Szilvi