Káel Csabával, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztossal az Index beszélgetett a protekcionizmusról, az SZFE képzési programjáról, Hunyadi és Hadik győzelméről.
A Hunyadi-sorozatról és a filmes képzést érintő további részletekről ITT olvashat.
Legutóbb Kálomista Gábor panaszkodott a magyar filmforgalmazásra, de már Jancsó Miklós is azt mondta, hogy baj van vele. A kérdésre, eljutnak-e a filmek a mozinézőkhöz, Káel Csaba úgy vélekedett:
“Nemcsak Magyarországon, hanem európai szinten sincs megoldva igazán a forgalmazás helyzete. Amerikában régóta tudják, hogy ebben van az üzlet, nekünk is meg kellene tanulnunk. Fontosnak tartanám, hogy ezen a területen is felzárkózzon Európa. Nem kellene félni az erősebb protekcionizmustól sem.El tudnám képzelni, hogy a mozikban vagy a közszolgálati médiában olyan szabályozás jelenjen meg, amelynek révén a jelenleginél jóval több európai tartalom jutna el a nézőkhöz. A Nemzeti Filmintézettel dolgozunk azon, hogy jobb helyzetből indulhassanak a magyar filmek a forgalmazásban. Ráadásul a helyzeti előnyben lévő nagy amerikai stúdiók is szívesen forgatnak Magyarországon, nyilván azért, mert ez előnyös számunkra.”
A kérdésre mit jelent a magyar filmgyártás jövője szempontjából, hogy a kreatív szakembereket képző Színház- és Filmművészeti Egyetemet film szakos osztályok hagyják el, azt felelte: “Ez azt jelenti, hogy ők az előző oktatási formában szocializálódtak. Abba nőttek bele és azt szeretnék folytatni. Ők ezt választották, és ebben az országban lehet így választani. Akik most kezdik, azok az új rendszert fogják megismerni, megszeretni, ehhez fognak ragaszkodni. Most azért nehéz rendezőt találni egy magyar sorozathoz, mert az elmúlt harminc évben főleg szerzői filmes képzés folyt az egyetemen. Én is ilyen szellemiségű képzést kaptam, szinte autodidakta módon kellett megtanulnom a reklámfilmkészítést. Nagyon jó lett volna, ha az egyetemen ezt is tanították volna, vagy az lett volna a feladat, hogy mindenki készítsen el egy sorozatepizódot.”
Arról szólva, ilyen irányba módosul-e a képzés az állami SZFE-n, elárulta: “Az újjászervezett SZFE filmes szakán elindult oktatási programot maximálisan támogatom. Ez olyan oktatás, amely a filmgyártás minden zsánerét tanítja. Lesz egy alapképzés, ahol a szakma leggyakorlatiasabb alapjait kell elsajátítani az elméleti képzéssel együtt, utána aki továbbmegy a mesterképzésre, annál elválik, merre halad tovább, akár a szerzői filmes kibontakozás irányába is. Az aktív filmesek többsége számára nem volt kérdés, hogy módosítani kell az oktatást a filmipar sikere érdekében. Nagy szükség volt a megújításra, mert elképesztő dinamizmussal fejlődő ágazatról beszélünk. Most jöttek ki az adatok arról, hogy bár az év elején még dúlt a Covid, az ágazat bevételei az első félévben meghaladták az eddigi csúcsév azonos időszakát. Ez már a GDP-ben is szemmel látható összeg.”
Arról is faggatták, milyen következményei lesznek a magyar filmes szakma, a képzés átpolitizáltságának, polarizálódásának: “Kevésbé veszélyes következményei vannak az átmeneti polarizálódásnak, mint annak, ha minden maradt volna a régiben, és nem kezdik el a szakmai átalakítást, ezért eltűnnek a szakemberek. Ezt az egyetemet fejleszteni kell, nem működhet a korábbi megalázóan rossz, idejétmúlt infrastruktúrával. Ez egy technikai sportág, nem lehet korszerű eszközök nélkül az élvonalban maradni. Szeretném leszögezni, a régi forma nem biztosította azt, hogy a magyar filmgyártás versenyképes maradjon. Egyféle irányt képviselt, a szerzői filmes képzésről szólt.”
A felvetésre, miszerint az átpolitizálódott szakmában joggal merülhet fel a fiatal filmesekben, hogy ha lázadnak, nem kapnak támogatást a terveikre, pályázataikra, úgy reagált: “Magyarországon még mindig az állami költségvetés által biztosított „áldott állapotban” készülnek a filmek. Minden filmes az gondolja, hogy ebből alanyi jogon neki is jár. Aki nem kap, nyilván politikai és egyéb okokkal magyarázza meg magának, miért nem kapott, pedig ez szakmai kérdés.”
Herendi Gábor többször elmondta a közelmúltban, hogy minden tervét visszadobják, pedig több közönségfilmjével bizonyított, és az ősszel bemutatott Toxikoma miatt sem kell szégyenkeznie. Ennek kapcsán Káel Csaba azt állította:
“Neki is elmondtam: magam is úgy gondolom, hogy élete legjobb filmje a Toxikoma. Ha elfogadnánk tőle egy olyan forgatókönyvet, ami nem elég jó, vele tolnánk ki. Nincs emögött semmi sötét titok.”
A Hunyadi-sorozatról és a filmes képzést érintő további részletekről ITT olvashat.