Számtalan sztár, Jamie Lee Curtis, Willam Dafoe vagy Mel Gibson is azt mondta nekem, hogy iszonyúan jó a filmes munkakörnyezet Magyarországon – jelentette ki az InfoRádió Aréna című műsorában Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos.

Annak kapcsán, hogy a kulturális intézményeketerőteljesen érintette a járvány, Káel Csaba elmondta: „A pandémia a turisztikai és kulturális szektort is erősen megtépázta, de a Müpa nagyon sikeresen jött ebből ki, főleg ha nemzetközi viszonylatban összehasonlítjuk az európai társintézményeinket és magunkat. Ott jó pár helyen komolyabb bezárások és elbocsátások voltak. A kormányzatnak meg kell köszönnünk a hozzáállását, a támogatás, amivel életben tudott maradni a kulturális szektor. A Müpa 17 éves, és elértünk egy szintre, ahol a trendeket most már nemcsak követjük, hanem irányítjuk is. (…) Megközelítőleg tíz éve streameltünk már a pandémiától függetlenül. A Covid előtt több mint háromszáz órányi koncertet, előadást közvetítettünk, és rettenetesen megható volt, hogy milyen visszajelzéseket kaptuk a közönségünktől. Ami meg különösen megható, hogy ez az időszak alatt is a hűségprogramjainkban részt vevők száma nőtt, most már 30 ezer fölött van. Érezzük ezt a közösséget, ahogy szurkol nekünk, ahogy velünk van, ahogy igényli a jelenlétünket. Ha nem élőben, akkor streamen keresztül.”

Két nagy fesztivál is debütált tavaly, a Bartók-tavasz és a Liszt-ünnep. A kérdésre, mi az, amit ki lehetne emelni a programokból, azt felelte: „Mindjárt egy operapremierrel kezdem. Eötvös Péter, a berlini Staatsoper felkérésére írta a Sleepless című operát, amit Berlinben mutattak be, de most lesz a magyarországi bemutatója, sőt, a hangfelvétele is itt lesz. Aztán más területről érkező sztárok is jönnek, mint Branford Marsalis, aki a jazz egyik koronázatlan királya, és ő játssza el azt a darabot, amit a Müpa 15. születésnapjára írt, csak a Covid miatt eddig elmaradt bemutató. Philippe Herreweghe a Collegium Vocale Genttel mutat be egy Máté Passiót. De itt lesz Batsheva Dance Company Izraelből és a saját kis fesztiválunk, a Budapest Ritmo, a világzene és az élő népzene kapcsolatában bemutatkozik Budapesten és vidéken is.”

Káel Csaba arról is beszélt, a pandémia ellenére szárnyal a magyar filmes ágazat: ” Nagyon fontos, hogy valamiért korábban elkülönítették itt a filmes ágazatot, pedig ugyanazok dolgoznak Steven Spielberggel, ugyanaz a világosító vagy különböző szakember, aki akár egy magyar produkcióban is. Ez egy közel húszezres szakma, ami lenyűgöző, hogy az elmúlt évben a pandémia és minden nehézség ellenére 218 milliárd forintot termelt. (…) Egyre több kreatív munkatárs vagy cég is bekerül ebbe a körforgásba. Mindenki megcsodálhatta az elmúlt idők egyik legnagyobb mozisikerét, a Dűnét, aminek nagy része itt forgott. Egyre többen gondolkodnak a speciális effektek itteni gyártásán, és ami nagyon érdekes és újdonság, hogy Magyarország kvázi befektetőként is részt vegy egy etyeki forgatáson. (…) Amióta a Nemzeti Filmintézet elkezdett dolgozni, magyar produkciók is kapnak olyan támogatást, nem titkoltan abban az irányban, hogy nemzetközi piacra lépjenek, de a Mafilm korábbi stúdiókapacitása megötszöröződik, épül négy hatalmas stúdió a legmodernebb technikával felszerelve. A másik, amiben szintén szorgalmasan és nagyon tempósan kell dolgozni, hogy a szakembereket ezekben a stúdiókban biztosítsuk, most már erre a kreatív területre is figyelni kell és piacképes kollégákat kiképezni.”

Arról is beszélt, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem az ő stratégiákhoz igazodnak a filmes szakemberképzésben: „Nem Felliniket képzünk egyből, hanem olyanokat, akik akár meg tudnak csinálni profin egy reklámfilmet vagy egy sorozatepizódot, hogy az nem a saját szerzői filmje, de pontosan tudja a szabályait annak, hogy hogyan kell.”

A felvetésre, miszerint az SZFE átalakítása kapcsán az egyik legfontosabb kritikai megjegyzés talán az volt, hogy a klasszikus szakmai képzés helyett szerzői filmes képzés folyt, úgy vélekedett: „Én így látom, mert én ’88-ban voltam először diákparlamenti képviselő és az akkori Színház- és Filmművészeti Főiskolát képviseltem. Ez már akkor egy problémafelvetés volt, hogy hogy tudnánk egy picit ezt a képzést modernizálni és a kor követelményei felé lépni, és ez sajnos így maradt.”

Arról is beszélt, hogy az elmúlt évben 215 alkotást kapott gyártási támogatást minden műfajban és a színházaknak pályázatot írtak ki, hogy hozzanak létre televíziós vagy filmes produktumokat egy-egy kedvenc előadásukról vagy ami érdekli őket: „Elképesztően érdekes alkotások születtek, 16 pályamű volt, szinte mind a 16 nagyon jó és friss. Egy csomó új színész bukkant föl, hiszen a vidéki színházi színészeknek nem volt ilyen lehetőségük, hogy főszerepet játsszanak egy-egy produkcióban, úgyhogy ez egy nagyon izgalmas irány, amivel érdemes foglalkozni. (…) el kell keltenünk az érdeklődést a témával, a színészekkel, az alkotókkal, hogy miért jön ez a film, és úgy, ahogy a jön, jön, jön, klasszikus mozimarketingben, itt is Magyarországon erre fókuszálni.”

Kék róka a napokban volt látható.

„Herczeg Ferencről nagyon sokan nem is tudják, hogy mekkora író volt. Sokan a szocializmusban nem tartották kívánatos szerzőnek, nem foglalkoztak vele, de most már majdnem forog a Hunyadi-sorozat, ami szintén muszáj, hogy a közgondolkodás és közbeszéd témája legyen. Történelmünknek egy nagyon jelentős része, vagy a másik, a Hadik című film, ez az egyik huszárdicsőségünk, ami egyébként nagyon szórakoztató. Nagyon jó, hogy például ennek kapcsán is több sajtóorgánum a produkció mellé állt és foglalkozik vele, mert egy csomó ember nem tudja, hogy ki volt Hadik András, és ezekkel frissíti a tudását, az emlékezetünket” – fogalmazott Káel Csaba.