Márai Sándor Kaland című drámája 1940-ben debütált Budapesten a Nemzeti Színház Kamaraszínházában. Már akkor óriási siker volt, azóta pedig több mint háromszázszor játszották, filmadaptáció is készült belőle. Ezúttal a József Attila Színház tűzte műsorra, a premiert 2022. október 7-én tartják Kiss Csaba rendezésében olyan színészekkel, mint Kovalik Ágnes, Quintus Konrád, Lábodi Ádám és Pikali Gerda.
Dr. Kádár Péter professzor minden tekintetben sikeres. Karrierje szárnyal, fiatal felesége, Anna pedig irigylésre méltóan gyönyörű. Ám tökéletes élete épp azon a napon hullik darabjaira, amikor kinevezik az egyik legnevesebb klinika vezetőjévé.
Márai katartikus darabja szenvedélyes szerelmi és karriertörténet, mely egyben élethazugságokkal kikövezett boldogságkeresések sora.
Kiss Csaba bensőséges rendezésében, ahol szinte érintésnyire vannak a nézőktől a színművészek. A rendező úgy nyilatkozott: “Ez a darab egy krimi, mert folyamatosan olyan dolgok derülnek ki, melyek megváltoztatják az egész történethez való viszonyunkat. Fordulatokkal teli, újabb szempontok látnak napvilágot és fergeteges viszonyok is húzódnak a háttérben. Két szerelem titkokkal és árulásokkal teli története. A szerelem mellett megjelenik a karrier a vagyon és a siker is. A társadalom felső szintjén élő ember hétköznapi életének problémájába lát bele külső szemmel a néző párhuzamot húzva a saját problémájával is. Szívből ajánlom a Márai rajongókon túl a fiatal közönségnek is. Mert a szakítás és elválás fájdalmán túl bele látnak szüleik generációjának életközepi konfliktusaiba is. Mi a boldogság és mikor jön el.”
A Kultúra.hu-nak pedig úgy nyilatkozott: “Igyekeztem minél jobban elmélyülni a darabban, mert nem rendezői koncepciót kerestem a saját rendezésemhez, hanem magából Máraiból próbáltam megérteni a Kalandot. Vajon mit akarhatott azzal, hogy ezt a szerelmi háromszöget csak jelezte, de nem írta meg. Úgy is mondhatnám, hogy a Kalandban nincs jelen a szerelem. Sem érzelmileg, sem testiségében, sem szenvedélyességében. Csak beszélnek róla. Becsület van és hűség, ígéret és szorongás – de játszható, élő szerelem egy gramm sem. Lassan kezdtem rájönni, hogy persze, hiszen Márai nem egy szerelmi háromszögről akart beszélni, hanem a végleges szakítás okozta önvizsgálatról, a szembesülésekről, a „miről szóltcaz életünk” kérdéséről. Az elszámolásról. Végső soron az emberi élet értelmes vagy értelmetlen voltáról. És ezen a ponton beleszerettem a darabba – élvezet volt a titkos szálakat, a rejtett dialógusokat megfejteni, színpadra képzelni”.
“A történet szerint a híres rákspecialista Kádár professzor tíz éve együtt él Annával – egy gyönyörű, fiatal nővel, akinek anyagilag, társadalmilag mindent megad. Kapcsolatukban nincsenek konfliktusok, békésen élnek egymás mellett. Mondhatni, normális, boldog házasságban. A nő azonban váratlanul gondol egyet, és férje legközvetlenebb munkatársával, dr. Zoltán tanársegéddel szökni készül Párizsba, hogy ott új életet kezdjenek. A hálókocsi jegyet is megrendelte aznap éjszakára. De a különös az, hogy a színpadon semmilyen készülődésnek, csomagolásnak nincs nyoma – a nő pont úgy viselkedik, mint egy asszony, aki valójában nem akar elmenni. Aki sokkal inkább arra kíváncsi, hogy a férje mit szólna ahhoz, ha elmenne. A szembesülésük, egymással való küzdelmük a darab története – ez az új helyzet, amit a szakítás, a végleges elválás hoz. Márai zseniális húzása, hogy ezt a szembesülést a darab mind a hat szereplőjére átviszi – mindenki szembenéz eddigi életével, találkozik önmagával” – tette hozzá Kiss Csaba.
A rendező szerint a Kaland olyan, mintha egy Bergman-i forgatókönyv lenne: “Az elválás, mint váratlan esemény új helyzetbe hozza a szereplőket, és elkezdenek másként nézni egymásra. Erről a „másságról” szól ez a darab. Márai újraosztja közöttük a lapokat, és mindenki rácsodálkozik, hogy „eddig milyen játékot játszottunk?” „Kik vagyunk?”. Ez lenyűgözően izgalmas, a kései Ibsenek – a Solness építőmester, a John Gabriel Borkman – is erről szólnak: a szembenézésről, az illuziók kiürüléséről.”
Fotó: Kállai-Tóth Anett/József Attila Színház