Szeptember 17-én, Dömötör András rendezésében tartottak bemutatót a Katonában. A Káli Holtak című darabot Térey János regénye alapján írta Dömötör András és Bíró Bence.
Ajánló az előadás elé:
Zombiapokalipszis készül a Káli-medencében. A régen eltűnt falvak egykori lakói a temetőkből kikelve elözönlik a festői tájat, betörnek az újvonalas gasztropanziókba és biofarmokra: egész nyáron forog a Káli holtak című új magyar sorozat a fiatal sztárszínész, Csáky Alex főszereplésével. Akinek aztán a Füst Milán Színház római vendégjátékán a kificamodott időt kell helyre tolnia a trianoni Hamletként elhíresült előadás címszereplőjeként. Majd indul az évad, kezdődnek az új próbák – „mindig az a kurva rohanás”. Alex pedig harapja az életet, a szerepeket, a sikereket, egyre magasabbra szalad, mígnem a csúcson beleszédül az őt figyelő mélységbe.
„Egyszer csak megint ott a fenyegető mélység balról, a szélfútta Keleményes-sziklára lépek. Beleborzongtam, mire fölfogtam, milyen erő tombolhatott itt. Látni vélem a lávaszökőkutak zubogását, hallani az ágak reccsenését, a földbe csapódó kövek robaját; közben perzsel az eszelős hőség. Vagy ötmillió éve. Ember még sehol. Aztán az egész völgyet beborítja a füstölgő törmelékár. Ilyen szeretnék lenni. Ilyen perzselő és ellenállhatatlanul előretörő. És ilyen nyomot kéne hagynom. Beépülni. Rejtőzni, és úgy kerülni egyszerre csak legelőre.”
Térey János egy nyaralás alkalmával a Káli-medencében beleütközött a Fear The Walking Dead című sorozat óriásplakátjába. Ebből és POSzT-válogatói élményeiből indult ki utolsó regényében.
(A Haramiák részletei Térey János, a Hamlet-szemelvények Nádasdy Ádám fordításában hangzanak el.)
Az előadás 16 éven felülieknek ajánlott.
A speciális nézőtérelrendezés miatt a késő nézőket nem tudjuk beengedni.
Az előadásban erős, villogó fényhatásokat alkalmazunk.
Dömötör András rendező a produkció kapcsán a Nyugati tér blogon írt:
“(…) Elkalandoztam, illetve elkezdtem az előadásunk felé gravitálni a gondolataimmal. Szeretem János és a regény politikai különvéleményét, ezzel mélyen tudok azonosulni. Ha nem is értek vele mindenben egyet – például a nőábrázolások kicsit macsósak nekem –, de frissítő egy autonóm gondolkodó világában elmerülni. Az utóbbi években főleg Németországban dolgoztam, és a magyarságomat fordítva tanultam meg. Szeretnék erről beszélni a Káli holtakon keresztül, hogy milyennek látom Magyarországot, a jobb- és baloldali kategóriákat elhagyva. E nélkül a politikai olvasat nélkül a rendkívül részletgazdagon és élvezetesen ábrázolt filmes és színházi közeg nem húzott volna be. Ezért több a Káli holtak egy egyszerű színházi regénynél.
Persze azt tudtam, hogy nagyon jó lesz elidőzni ezzel az előadással, és valóban, vadállatian jók a színházi próbák próbái, és a forgatási jelenetek, de ahogy írtam, ez nem lett volna elég. Ez a mi közegünk, ez az én közegem – erről mindent tudunk. Harmadiknak ott vannak a zombik. Valószínűleg Jánosnak ez a zombiapokalipszis inkább egy kaland volt, nekem még ez a horror-szál is otthonos. Régóta nagyon szeretem a műfajt, miközben nem nézek horrorfilmeket – de lenyűgöz a szörnyek filozófiája, esztétikája, a halállal, a misztikummal és az erőszakkal való átmenet nélküli foglalatoskodás. (A fellelhető részletekből rekonstruáltam, felépítettem játékból, persze kiegészítésekkel, hogy hogy nézne ki a valóságban a regényben ábrázolt magyar zombisorozat egy évada, még az epizódok címeit is kitaláltam.)
Itt szeretném megemlíteni, hogy Szőllösi Géza képzőművésszel kitaláltuk és felépítettük hat négyzetméteren ezt a világot, az előadásban kamerák segítségével élőben filmezünk benne – ezt azért is írom le, mert készítettem pár képet a terepasztalunkról, amiket most meg is osztok az olvasókkal. Szóval adott egy színházi és filmes közeg, és egy másik, még mesterségesebb színes pokol, a zombiké. Adott a politikai olvasat, és lehetne írni arról is, hogy a regény, és reményeim szerint az adaptáció Budapestről is beszél, de éppen a lényeget hagytam ki, vagy tartogattam a végére. Csáky Alex egyes szám első személyben beszél, igazából egy óriási monológot olvasunk, ahol minden és mindenki az ő szemszögén keresztül jelenik meg, miközben sokszor egybe- vagy szétcsúsznak a valós vagy mesterséges helyzetek – és én ebben valami eredendően színházi dolgot láttam meg.” A teljes beszámolót itt érhetik el.
Térey János regénye alapján írta: Dömötör András és Bíró Bence
Rendező: Dömötör András
Szereplők: Tasnádi Bence, Rujder Vivien, Andrea Fullajtár, Bán János, Elek Ferenc, TakátsyPéter, Dankó István, Mészáros Béla, Vizi Dávid
Díszlet: Dömötör András, Kálmán Eszter, Szöllősi Géza
Jelmez: Kálmán Eszter
Jelmezkivitelező: Böhm Katalin
Videó, operatőr: Török Marcell
Operatőr: Kovács Bálint
Vágó: Nagy Réka
Dramaturg: Bíró Bence
Konzulens: Perczel Enikő
Zene: Vranik Krisztián, Vajdai Vilmos
Fény: Lohár Antal
Hang: Wirth Tamás
Súgó: Schaefer Andrea
Asszisztens: Fejes Vera
A videót készítette: Kazimir Annamari