Színész? Rendező? Költő? Író? Fordító? Zeneszerző? Énekes? Mindez együtt? De mi a legfontosabb? V. Kulcsár Ildikó kérdezte Kálloy Molnár Pétert a Nők Lapjában. Lapszemle.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2023.05.24 – 18,19,20. oldal

A felvetésre, miszerint, ha nem kap testhezálló feladatot, maga teremti meg magának a lehetőségeit, Kálloy Molnár Péter elmondta: „Erre útközben jöttem rá, hiszen öt évet töltöttem pályakezdőként a Vígszínházban, de arra sem volt módom, hogy megbukjak. Sok fiatalkori sikerrel meg a diplomámmal álldogáltam a szőnyeg szélén, nem kaptam szerepet, ezt nemigen lehetett elviselni. Tehát megcsináltuk a barátaimmal, Gáspár Andrissal és Kálid Artúrral a S.Ö.R.-t, a Shakespeare Összes Rövidítve című improvizációs játékunkat, bár akkor, huszonkilenc évvel ezelőtt egyikünk sem sejtette, hogy 2023-ban már a hétszázadik (!) előadás felé közeledünk majd a 6SZÍN színpadán. (…) Rájöttem, bármit eljátszhatok, megrendezhetek, ha képes vagyok sok munkát beletenni. Ekkor lettem szabadúszó. Például nem osztották rám Hamletet, tehát megrendeztem és el is játszottam a Thália Színházban, majd Diósgyőrben, de rendeztem Macbethet, Rómeó és Júliát, Rocky Horror Showt, nem sorolom. Szóval nem hagyom magam elszomorítani, ha valami nem kell, akkor csinálok mást, másutt” – fejtette ki az alkotó.

Annak kapcsán, hogy már főiskolásként énekelt angolul az Egyesült Államokban és hogy nemrég Kaliforniában forgatott egy filmsorozatot, amelyben főszerepet játszik, ami itthon még nem publikus, Kálloy Molnár Péter elárulta: „Majd ha bemutatják, ismertté válik a Two Minutes to Midnight (Két perccel éjfél előtt) című izgalmas sorozat, amely a 20. század ötvenes éveiben játszódik. A rendezőjét, a szerintem zseniális Hatvani Balázst, aki nem kapott lehetőséget itthon, de Amerikában megsüvegelik, és a Lions Gate forgalmazza a filmjeit, egy hazai forgatáson ismertem meg. Sokat beszélgettünk, aztán felhívott. Három hétig dolgoztam vele Kaliforniában, nagy kaland volt. Meg kellett győznöm az ismert amerikai kollégákat, hogy helyem van közöttük európai színészként. Az operatőr eleinte levegőnek nézett, de amikor felvettünk egy jelenetet – egy gonosz sheriffet játszom -, hozzám lépett, gratulált, befogadott. Örültem, hogy egy amerikai szakemberrel átvehettem a szövegeimet, így nem volt akcentusom, ami nagy dolog.”

A kérdésre, a közelmúltban minek örült, azt felelte:
„Vicces lenne, ha azt mondanám, mindig örülök valaminek? Ildi, én nagyon szerencsés vagyok, elvégre azt csinálom, ami a mániám, szenvedélyem, szerelmem, ráadásul Ági a feleségem (Lestár Ágnes, Dallos Szilvia színésznő lánya, szinkronrendező – a szerk.), és van két csodálatos gyerekünk. A tizenhat éves nagyfiunk zseniálisan rajzol, külföldön is volt kiállítása. Mindennek fényében már nem érdekel, hogy nem kényeztetnek el díjakkal. Vannak igaz barátaim, többek között Rudolf Péter, akire félistenként néztem fel kamaszkoromban, aztán felnőtt színészként már húsz éve játszom vele a Kövek a zsebben című darabot, amelyet én fordítottam. De soha, sehol nem voltam „brancsbeli”, aminek az is oka, hogy a látszólagos nyíltságom ellenére zárkózott vagyok.”

Azt is hozzátette: „Sok idő kell olvasásra, fordításra, írásra, munkaszervezésre és a családomra is. Néha nehéz egyensúlyt tartani, de a csillogó szemek csodát tesznek velem. Amikor érzem, hogy a nézők velem gondolkodnak, vagy meg tudom őket nevettetni… no, ez mindent megér!”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2023.05.24 – 18,19,20. oldal