Meg kellett küzdenie a vidékiség hátrányaival, és úgy érzi, több jelentős alakítását nem értékelte kellően a szakma, nem ismerik igazán a verseit, a rendezéseit és zenei alkotásait – mondta Kálloy Molnár Péter színművész Veiszer Alinda e heti műsorában. Az interjút teljes egészében havi díjért cserébe ezen a felületen lehet megnézni.

A külföldi castingokkal indult a beszélgetés, a színészt jó angoltudásáról kérdezte a műsorvezető. Kálloy Molnár Péter azt mondta: valóban többször ment külföldre, és próbált élni a lehetőségekkel. A londoni Guildhall School színész szakán tanult, ahol a hazaihoz képest egészen másfajta mentalitást tapasztalt meg. Ott nem rúgtak ki embereket félév végén, mint itthon a Színművészetin, és szerinte figyelemreméltó, ahogy kint a színészek és rendezők egymás felé fordulnak. Ha például az egyik színész javasol valamit a másiknak a szerepe eljátszásához, azt itthon okoskodásnak venné a másik, míg kint jó szándékkal fogadják az ilyen jellegű tanácsokat, és megköszönik, sőt ki is próbálják. Ez neki kint kifejezetten pozitív tapasztalat volt.

Szóba kerültek megjelent verseskötetei is. Az egyik kötet és több költemény hangulata kapcsán a sértettséget hozza fel mint állandó és létező jelenséget az életében.

– vallott magáról. Hogy honnan jön a sértettség? Kálloy Molnár úgy érzi, nem a helyén van, nem ismerik el bizonyos alakításait, amik pedig tényleg jók voltak. Elismerést leginkább a Beugróval és a SÖR-rel (Shakespeare Összes Rövidítve) ért el, de szerinte több más jelentős alakítását nem értékelte kellően a szakma. Nem kaptak kellő visszhangot a Röhrig Gézával közös filmjeik, se a monodrámájuk, amelyek véleménye szerint kiemelkedőek. Saját bevallása szerint a színész szívesen dolgozna színházban művészeti igazgatóként, mert tele van ötletekkel, de ez sajnos nem jött eddig össze neki. Annak ellenére, hogy már 20-25 darabot rendezett színházban, nem ismerik a rendezői oldalát sem, és nem írnak róla a kritikusok.